"Papa. Miből lesznek a felhők?"

A mindenre kíváncsi gyermekek szinte naponta felteszik a kérdést: “Mama, miért tud repülni a repülőgép?” vagy
“Papa, miből lesznek a felhők?” A gyermek kérdez és kutat, és közben csupán egyvalamire törekszik: hogy tanuljon, megismerje és megértse a körülötte lévő világot.
Egy ötéves gyermek már sok kérdést feltett, és már kapott is sok választ. Van, amikor a testéről szeretne mindent megtudni; máskor az izgatja, hogyan működnek a gépek, vagy az, mi történik távoli országokban, vagy hogyan élnek az állatok. Minden kérdés és tapasztalat újabb kérdéseket szül, fokozza a gyermek kíváncsiságát és működésbe hozza a fantáziáját. A kíváncsiság és a fantázia az élet fontos alkotóelemei, melyek gazdagabbá teszik létünket és kiszélesítik látókörünket.

Határtalan fantáziavilág

A gyermek minden kis követ, kavicsot, minden botot, faágat alaposan megfigyel, és képzeletében a tárgyak számára sokszor teljesen átalakulnak. A folyóparton talált kis szürke kavicsból értékes drágakő, ragyogó csillag –  vagy bármi más válik számára, amit csak el lehet képzelni. A fantázia világa határtalan. Ez így van jól, és a felnőtteknek lelkesen támogatniuk kell a gyermek képzeletbeli kalandozásait.
A fantáziából születnek azok a gondolatok, amelyek elősegítik a gyermek fejlődését, s amelyeket a kreatív játék során a valóságba át tud ültetni. A fantázia egyben szelep is, melynek révén a gyermek fel tudja dolgozni a napi élményeit.

Szélesedő szociális háló

A gyermekek saját tapasztalataik és főként a velük egykorúakkal létesített kapcsolatok révén tanulnak. Az idő múlásával már nemcsak a szülői magatartás irányítja viselkedésüket. A szülő egyre kevésbé jelenti számukra az egyetlen mintaképet. Megtanulják, hogy a felnőttek más dolgokat tudnak – és más dolgokat is kell tudniuk -, mint ők.
Elérkezik az idő, hogy a gyermek maga is önálló, saját kívánságokkal és célokkal rendelkező egyéniséggé váljon. Ha ezért most már szívesebben fest, rajzol, barkácsol, táncol vagy zenél a kortársaival, az egészen természetes. A gyermek másokhoz, a többi gyerekhez méri önmagát és barátokra is szüksége van. A gyermekközösségben automatikusan megtanulja mindazt, amit a szülők gyakran az iskolaérettség előfeltételeként határoznak meg: hogyan kell cipőt befűzni, rendet tartani, helyesen fogni a ceruzát vagy begombolni a kabátot. Minden, a társai körében kifejtett tevékenység, bármi legyen is, fejleszti a gyermek kreativitását és készségeit, valamint elősegíti, hogy képes legyen másokkal együtt élni és dolgozni.

Óvakodj a ráerőltetéstől

Egy dolgot próbáljunk elkerülni: a nyomást és a túlterhelést. A gyermek saját elhatározásából akar tanulni, és ehhez más mércét állít, mint a felnőttek. Ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen az iskolakezdés, nem szabad saját elképzeléseinket ráerőltetnünk. A gyermek fejlődését végső soron csak a játékosan, a saját tanulási ütemének megfelelően elsajátított ismeretek szolgálják igazán jól. Ez azt is jelenti, hogy az iskolakezdés előtt ne igyekezzünk magunk tanítani a gyermeket. Nem baj, ha még nem tud olvasni vagy írni – akkor sem, ha a szomszédok vagy a barátok gyermekei már tudnak. Így is elég korán fogja megtanulni, amit kell. Segítsünk neki inkább önbizalma és önérzete fejlesztésében.

Csak kreatívan

Olvassunk fel neki, amilyen gyakran csak lehet. Ezáltal megérti a könyv és az írás jelentőségét. Örömét fogja lelni a könyvekben és az olvasásban, és fejlődik a fantáziája, amire később, ha fogalmazást kell írnia, nagy szüksége lesz. Az örökös tévénézés nem fejleszti a fantáziát.
Sokkal kreatívabb és szórakoztatóbb elfoglaltság egy papírdobozt babaházzá alakítani. Mutassuk meg gyermekünknek, milyen érdekfeszítő lehet egyvalamivel intenzíven foglalkozni, és hogy mi mindenre képes a fantázia. Ha a gyermek fejlődését figyelve az a benyomásunk támad, hogy bizonyos területeken elmarad társaitól, beszéljünk a gyerekorvossal vagy az óvodai nevelővel.

Iskolaérettség

Az iskolaérettség két fontos eleme a gyermek testi fejlettségi szintje és az általános egészségi állapota. Az érzékszervek teljesítőképességének megítélése az egyensúlyérzék, a durva és finom motorikus mozgás fejlettségének alapján történik. Tud-e a gyermek önállóan dolgozni olyan anyagokkal, mint például a papír, tud-e ollóval, ceruzával, tollal bánni? Érti-e a mennyiség fogalmát, tud-e alakokat rajzolni, meg tud-e nagyságrendbeli eltéréseket nevezni? Hogyan beszél a gyermek? Érthetően fejezi ki magát? Meg tud jegyezni dolgokat? És ami még nagyon fontos: képes-e koncentrálni? Lényeges továbbá, hogy 10-15 percen keresztül képes legyen egy adott feladattal foglalkozni – ráadásul nem egyedül, hanem csoportban, több gyerek társaságában.
Az iskolássá válás egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a gyermek képes legyen az osztályközösségbe való beilleszkedésre és ezzel együtt saját, egyéni igényeinek háttérbe szorítására. Be kell tartania a közösség szabályait és megállapodásait, a többiekkel együtt kell dolgoznia és játszania. Szép, ha egy gyermek képes társaival együtt érezni – velük együtt örülni vagy másokat megvigasztalni. Ezek a szociális képességek olyan emberi tulajdonságok, melyek a társadalmi együttélés alapját képezik.
Kényes téma ez a szülők számára, mivel a családi és társadalmi viselkedés kialakításáért elsősorban ők felelnek: az, hogy milyen körülmények között nő fel a gyermek -, hogy elhanyagolják vagy törődnek vele, vagy éppenséggel túlzottan törődnek vele és a széltől is óvják – befolyásolja az iskolaérettséget.
Az a gyermek, amelyik naponta három órát tölt a tévé előtt, keveset mozog és édességek nassolásával igyekszik megoldani a problémáit, rosszabb esélyekkel kezdi az iskolát, mint az, aki sokat mozog a friss levegőn, akinek sok mesét olvasnak fel és aki már felelősséget is tud vállalni (például egy kisállatért).
Galenus