Statisztikák szerint az elhízott nők nehezebben esnek teherbe. Ennek számos, hormonális változásokra visszavezethető, többé-kevésbé bizonyított magyarázata van.
Valószínűleg több tényező is szerepet játszik abban, hogy az elhízott nőknek átlagosan több hónap próbálkozás után sikerül csak teherbe esni, mint nem elhízott nőtársaiknak.
Az elhízottság jellemzésére gyakran alkalmazott mutató az ún. testtömegindex (BMI). A BMI a „body mass index” angol kifejezés rövidítése, kiszámításához a kg-ban kifejezett testtömeget kell a m-ben megadott testmagasság négyzetével elosztani.
- A 20 és 25 közötti BMI-érték számít normálisnak.
- Ha valakinek 25 és 30 közötti a BMI-je, akkor már az elhízás kapujában van, és jelenlegi állapota is fokozott rizikót jelent számos betegség szempontjából.
Gyakoribbak körükben a szív- és érrendszeri megbetegedések, a 2-es típusú cukorbetegség, a máj- és epebetegségek, az alvási apnoe, néhány daganattípus, illetve a nőknél különféle nőgyógyászati problémák, így pl. a policisztás ovárium szindróma (PCOS).
- A 30-nál magasabb BMI-vel rendelkező nőket már elhízottnak tekintik, és a növekvő BMI-értékkel együtt, egyre nagyobb valószínűséggel jelenik meg náluk az előbb felsorolt, elhízással összefüggő egy-vagy többféle betegség.
Tapasztalatok alapján a 29 fölötti BMI-értékek esetén csökken a valószínűsége a terhesség természetes úton való létrejöttének.
Hogyan befolyásolhatja a nők elhízottsága (magas BMI) a terhesség létrejöttét?
Egyes elméletek szerint az inzulin játszik kulcsszerepet az elhízott nők csökkent fogamzóképességében. Az elhízott nők szénhidrát anyagcseréjét sok esetben a cukorbetegség vagy egy azt megelőző állapot jellemzi. Ekkor az inzulin iránti érzékenység romlik a szervezetben és a szervezet ennek kompenzálására több inzulin termelésével próbálkozik. A fokozott inzulintermelés negatívan hat a máj működésére: csökken a máj által termelt ún. nemi hormon kötő fehérje (SHBG) mennyisége. Ha nincs elegendő SHBG a szervezetben, akkor nincs, ami megkösse a női szervezetben egyébként is jelenlévő férfi (androgén) hormonokat, így azok szintje emelkedik. A magasabb férfi hormon szint a női nemi funkciók károsodását okozhatja, így pl. a peteérés gyakoriságát csökkentheti, ami a teherbeesést negatívan befolyásolja.
Valószínűsíthető a leptin nevű hormon befolyásoló szerepe is. A leptin a zsírsejtek által termelt hormon, ami a jóllakottságérzésért felelős agyi területen, a hipotalamuszban fejti ki a hatását. Fő hatása az étvágy és az elfogyasztott táplálék mennyiségének csökkentése. Elhízott nőkben a nagyobb mennyiségben jelen lévő leptin a petefészkekre hatva a tüszőérés folyamatát gátolhatja. A tüszőérésre kifejtett negatív hatása miatt a teherbeesés nehezebben következik be.
A plusz kilók azonban nem csak a nőknél okoznak problémát
Két, 2010-ben végzett tanulmány, összesen több mint ezer férfi bevonásával igazolta, hogy a BMI növekedése a spermiumok minőségének romlását okozza.
Előbbiek fényében a gyermekvállalást tervező elhízott pároknak, saját egészségük és a fogamzás érdekében, egyaránt a tartós fogyás javasolt.
Dr. Budai Marianna PhD
szakgyógyszerész
You must be logged in to post a comment.