"Lyukas szív"

Sokszor kérdezik, sürgetik az orvosokat az anyukák: tudni szeretnék, mikor zárjuk, operálják meg a köznyelvben “lyukas szívkén”emlegetett veleszületett fejlődési rendellenességet. Bár érthető, hogy a szülők aggódnak, gyorsan túl szeretnének esni az operáción, azonban jó tudni, hogy a gyerekeknek legtöbbször kevésbé sürgős…

Műteni vagy nem műteni?

A laikusok által “lyukas szívként “ emlegetett veleszületett szívfejlődési rendellenességnek két nagy alcsoportja van: a kamrai, illetve a pitvari sövényhiány. Az utóbbiról most nem szólunk: részint, mert számos (enyhébb) fajtáját meg sem kell műteni, részint, mert bizonyos típusát operáció nélkül, úgynevezett invazív katéteres úton is zárni lehet. Ha mégsem kerülheti el a gyerek az operációt, azzal is általában a késői óvodás, korai kisded korig szoktak várni.

A kamrai sövényhiány már kissé kacifántosabb eset. Bár maga az elváltozás igen gyakran fordul elő, és könnyen gyógyítható, azért – a probléma kiterjedésétől függően – maga a betegség és a műtéti megoldása is jobban megterhelheti a szívet. Ráadásul ma még csak két választás van: vagy bezárják, vagy nem (katéterrel a kamrai sövényhiányt ma még nem korrigálható). Illetve van egy harmadik, legoptimálisabb kiút is: a lyuk magától bezáródik. Ugyanis elhelyezkedéstől és nagyságától függően a két szívkamra közötti kis folytonossági hiány az esetek mintegy 30-50 százalékában az első életévben magától bezáródik. Ilyenkor valóban nincs más teendő, mint nyomon követni az “események” alakulását, hogy merre fejlődik, illetve fejlődik vissza ez a szívelváltozás. Bízzon az orvosban!

Amikor csak  a műtét segít

Amennyiben nincs más megoldás, abban az esetben mégis műtéti úton kell meggyógyítani a gyereket. Ehhez viszont számos paramétert, adatot kell mérlegelni, figyelembe venni: mekkora a lyuk, mennyire terheli meg a szívet, illetve ha megterheli, mennyire lehet gyógyszerekkel rásegíteni, egyensúlyban tartani a keringést?

Az is szempont, hogy mekkora a gyerek: minél idősebb, annál könnyebben kivitelezhető a műtét, illetve annál nagyobb a gyerek terhelhetősége – azaz kisebb a műtéti kockázat. Tehát ha jól fejlődik, nem fárad el túlságosan, talán jobb várakozó álláspontra helyezkedni.

Fontos szempont, hogy hány légúti fertőzése, tüdőgyulladása volt a gyereknek. Ugyanis a szív és a tüdő egy élettani egység, a két szerv (kóros) működése kihat egymásra. A kamrai sövényhiány miatt a tüdőbe több vér jut, ami sokszor károsan befolyásolja a légzőszerv fertőzésekkel szembeni ellenállását, valamint a tüdőerek állapotát is. Mindezek megállapítása, mérlegelése tehát számos szakvizsgálatot (fizikális, ultrahang, röntgen, néha katéterezés stb.), sok időt – és türelmet igényel.

Ha tehát az orvos azt mondja, hogy várjunk még, és jöjjenek vissza három hónap múlva – és akkor esetleg tovább várunk -, az lehet egyszerűen annak a jele, hogy a gyerek jól van, még nem kell megoperálni. Ha eljön az ideje, az orvos úgyis szól. És akkor együtt – mert a szülő nélkül nem lehet – eldöntik, mikor és mit csinálnak. Nem azért, hogy a szülő megnyugodjon, hanem azért, hogy a gyereknek jó legyen.

dr. Nemes János