Szeszélyes a gyerek – 2. rész

A 20 hónapos Timi nem akar mást enni, mint pépeset, és csak a cumiját szívni. A legkisebb darab ételnél is jelenetet rendez, és minden étkezés cirkusszal végződik. A 2 éves Áron soha nem aludt végig nyugodtan egy éjszakát a születése óta. A 3 éves Sára mindenre nemet mond, bármit kérnek tőle: „Gyere fürdeni!” – Nem! „Gyere vacsorázni!” – Nem! „Menjünk öltözni!” – Nem! „Menjünk lefeküdni!” – Nem! Otthon mindenki csak úgy hívja, hogy „Nem kisasszony”…

Az említett példákban mind a három gyerek szeszélyesnek mondható. Ezt tartják ugyanis róluk a szüleik,  akik már a türelem végső határáig jutottak. Van megoldás? S ha igen, mit kell tennünk, nekünk szülőknek, hogy átvészelje csemeténk is és mi is ezt a vészterhes időszakot?

„Nem és nem…”

Nemet mond a gyerek az igenlésre – állapítják meg egy bizonyos életszakaszban a furcsa tényt a pszichológusok, akik azzal foglalkoznak, hogy tökéletesen leírják, mi megy végbe egy 18 hónap – 3 év közötti gyermek fejében. Ebben az életkorban a kicsinek szüksége van arra, hogy ellenkezzen, és nemet mondjon mindenre – mert egyéniséggé akar válni, hogy kialakítsa a személyiségét.

A 3 éves Évi anyukája minden reggel idegeskedik: „Az év eleje óta a kislányom négyszer-ötször akar ruhát cserélni, mielőtt az óvodába indulnánk. Mindig is csinosan akart öltözködni, de ez már minden határt felülmúl! Amikor végre megállapodunk abban, hogy például felveszi a kék nadrágját, épp az indulás előtti utolsó percben ragaszkodik hozzá, hogy átvegye a piros ruháját… Toporzékol az ajtóban, én pedig nagyon ideges leszek – végül elkésünk az óvodából, ahová könnyes szemekkel érkezik, én pedig haragszom rá. Egy barátnőm jó tippet adott: készítsek ki két ruhát (nem többet) előző este. Másnap reggel a gyerek kiválaszthatja, melyiket akarja felvenni a kettő közül. Ily módon kifejeződésre juttathatja akaratát és egyéniségét anélkül, hogy felrúgna bizonyos szabályokat, vagy felidegesítene engem.”

Nyilvánvalóan azért nem mindig ilyen könnyű megoldani egy hasonlóan követelőző gyermekkel kapcsolatos problémát, krízishelyzetet. „Vedd meg nekem a holdat”, „azt teszem, amit akarok”, „hagyj békén” – ismerős szavak az ilyen gyerek anyukája számára. De tudnunk kell, hogy nagy hangon kifejezni saját vágyait az egyetlen mód lehet bizonyos fokú önállósága elérésére. Már nem emlékszünk rá, de az ő korában valószínűleg mi is olyan engedetlenek, makacsok és szeszélyesek voltunk!

Nem találja a szavakat

A gyermekünk 2-3 éves korban tanul meg beszélni – és ez nem megy könnyen. Hogyne lenne mérges, ha rengeteg dolgot el akar mondani, de nyelvi kifejezőkészsége nincs még a helyén? Azok a kicsik, akik nem találják a megfelelő szavakat, mondandójuk előadására, esetleg még dadognak is a méregtől. Csalódottak, e nehézségeik miatt felizgatják magukat … és a szüleiket, a környezetükben lévőket. Minden fontos tapasztalat, ismeretszerzés (fejlődés) időszaka mellett a szeszélyeskedés és a visszaesés jelei is mutatkoznak – vélik a pszichológusok. A gyermeknek szüksége van arra is, hogy mindent elölről kezdjen, kisbabát játsszon, hogy amint nő, előre haladjon az önállóság útján. A szülőknek nagymértékben próbára kell tenni a türelmüket, de derűsnek maradni és várni, míg elmúlik a krízis. Ez a legjobb taktika!

A cikk első része itt olvasható, s itt a harmadik rész.

Galenus