A válásnak a gyermekre gyakorolt negatív hatását a szakma nem vitatja. Orvosok, pedagógusok és pszichológusok egyazon véleményen vannak. Azonban érdekes tévhit alakult ki a közvélemény körében, miszerint az esetek többségében az apa hibáztatható a válás miatt, és ezért a bíróság, a gyermekelhelyezési perben az anyának ítéli a gyermeket.
Pszichológiai fogalommal élve a válás a gyermek számára veszteség. Valóban az egyik szülőtől elszakítják, sokszor választási kényszer elé állítják, mely önmagában traumatikus élménnyé válhat.
Anya + apa = biztonság
Abból kell kiindulni, hogy a gyermek biológiai, pszichés fejlődése a biztonságos kötődésen alapszik, vagyis minél összetartóbb az apa és az anya, annál magabiztosabbá válik. A szülők jelenléte önmagában biztonságot sugároz. Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor szülőről beszélünk, ne csak az anyára gondoljunk: az apa feladata és szerepe a gyermeknevelésben ugyanolyan meghatározó. Rugaszkodjunk el attól az általános nézettől, hogy az anya testesíti meg az érzelmi biztonságot, míg az apa feladata csak a pénzkeresés.
Ha a válás „kulturált” nincs vesztesége a gyereknek – ILLÚZIÓ
A házasság két személy kapcsolatáról szól, akik úgy döntöttek, hogy összekötik életüket, s a gyermekük része ennek a sajátos kapcsolatnak. Legyen csecsemő, vagy akár kisgyermek, érzi a családon belüli feszültséget, még azt is, ha az anya nem úgy reagál bizonyos esetekben, ahogyan azt megszokta. Illúzió lenne elhinni, a gyakran említett mondatot: „kulturált válás volt, a gyerek meg se érezte, ráadásul még kicsi”. A legtöbb esetben a válást megelőző veszekedések, hangos szóváltás, szélsőséges esetben fizikai agresszió, később a gyermek személyiségzavarához vezethet.

Választási kényszer pszichés következménye a gyermek fejlődésére
A szülők harca, a pereskedés, valamint az elhelyezés, súlyos következményekkel járhatnak. A gyermek válási krízisbe kerülhet, belső vívódás áldozata lesz, melyből csak vesztesen jöhet ki. A viták jelentős része arról szól, hogy a rivalizáló szülő meg tud-e egyezni abban, hogy kivel legyen a hétvégén, ki menjen érte az óvodába, kinek a főztjét egye…
Súlyos bűntudat, önvád megélése a gyermek részéről, akiben az a fantázia alakulhat ki, hogy miatta veszekednek és miatta történik a válás. Lássuk be, hogy racionális magyarázattal nem lehet a fent említett félelmet oldani.
Érzelmi ambivalencia: a gyermek mindkét szülőt elutasítja és szereti egyszerre, így próbál védekezni, hogy ne kelljen döntést hoznia a szeretett szüleiről. Érdemes szem előtt tartanunk azt az elvet, hogy nem ő akar válni, nem ő veszekszik, ő csak elszenvedője az általa kontrollálhatatlan folyamatnak.
Mindkét szülőben csalódik a gyermek, ezzel kifejezve, hogy sem az anya, sem az apa nem jobb, nem rosszabb.
Mit tehet az apa?
Az apa elsődleges feladata, hogy egyenlő arányban vegye ki a feladatát a nevelésben. Ne legyen különbség az apa és az anya feladataiban. A kulcsszó az együttműködés, ha a szülők képesek saját érdekeiket háttérbe szorítani és a gyermeküket helyezni a fókuszba, akkor elkerülhető a felesleges rivalizálás. Az apa is segítse át gyermekét a krízisen. Az elfogadó, empatikus környezet a gyermek biztonságérzetét növelni tudja. Amikor az apánál van, akár egy napra, akár egy hétre, soha ne az anyáról vagy az ott töltött napokról beszéljenek, a gyermek nem „szóvivő”, aki információt közvetítene a szülők között.
- Mit vár a gyermek az apától?
– szeretetetet
– figyelmetet
– időt
– biztonságot, nyugalmat
– lelki támaszt
Gyermekemet az anyja neveli, nem láthatom minden nap
Az apa számára ez a változás nem könnyű, vesztesnek érezheti magát az anyával szemben, azonban az egyetlen megoldás a cél érdekében, az esetleges indulat, negatív érzés átdolgozása.
A kapcsolat akkor is tartható, ha nem az apával lakik a gyermek.
- Az egyezségen felül lehet kivételes eset is, akár egy hosszú hétvége, mikor nem nála lenne a gyermek, figyelembe véve, hogy a gyermek érdeke a közös program.
- Az édesanyának besegíthet az apa (például ha az nem tudja a gyermeket szakkörre elvinni, stb…)
- A gyermek már az internet világában él: facebook, msn, e-mail… a kapcsolattartás számos modern eszközzel történhet az apa és közte, a személyes találkozáson felül.
Pszichológusként úgy gondolom, hogy akkor tud jól működni egy apa-gyerek kapcsolat, valamint az anyával való kapcsolattartás, ha az anyai és apai szerepek nem határolódnak el élesen egymástól.
Fontosnak tartom, hogy az apát az apai szeretet vezérelje, továbbá legyen türelmes, toleráns, nem pedig fenyegető és tekintélyelvű.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
You must be logged in to post a comment.