A hormonok hullámvasútján

A várandóság kilenc hónapja alatt egyik pillanatra a boldogsággal teli várakozás jellemző, a másikra az aggodalom, a harmadikra a megmagyarázhatatlan szomorúság, amit utána ismét örömteli órák követnek… S mindez természetes. Egy számomra emlékezetes gondolat lényegét idézve: a babavárás nemcsak a szervezetet „terheli meg” hormonokkal és kilókkal, hanem sokszor a léleknek is „terhet” jelenthet, “más” állapotot.

Az első trimeszter a legnehezebb

Állapotos nőknél a hangulat olyan hirtelen változhat, ahogy a hormonszintek is. Különösen az első 12 hétben jelentős a hormonális háztartásban bekövetkező átrendeződés és az ennek következményeként kialakuló hangulatingadozás. A folyamat, miközben a placenta átveszi a sárgatest hormontermelő szerepét nem zökkenőmentes: számos emocionális „fenn” és „lenn” érzéssel jár együtt. Egyes tanulmányok szerint a kismamák mintegy kétharmadát érintik a hangulatváltozások, amik egyénenként eltérő mértékűek: kinél markánsabban, kinél kevésbé jelentkeznek, egyeseknél hosszabb, másoknál rövidebb ideig fennállnak.
A hangulatváltozást némileg magyarázza az új életszituáció is. A család gyarapodása, az eddigi életvitel teljes megváltozása kétségekkel és bizonytalansággal töltheti el a leendő édesanyákat. A természetesnek tekintett enyhe hangulatingadozásokon ronthatnak az állapotossággal esetlegesen együtt járó testi panaszok; így a hányinger, a hányás, a striák kialakulása, az ödéma megjelenése, a hátfájás, a fejfájás.

Hogyan kezeld az indokolatlan szomorúságérzetedet?

Mit lehet tenni az ellen, ha egy TV-film kapcsán sírógörcsöt kap valaki? Van-e megoldás az indokolatlan szomorúságérzet kezelésére?
Elsősorban a pihenést, ellazulást javasolják a szakemberek. A friss levegőn tett, ugyanakkor nem megerőltető séták csodákra képesek. A biztos partnerkapcsolat, a gyermek születése utáni élet tervezgetése szintén jókedvűvé teheti a várandósokat. Fontos az, hogy legyen valaki, aki meghallgatja, megérti és támogatja a kismamát.
A kismamák 5-10 %-ánál a hangulatbeli mélypontok depressziószerűek lehetnek. Esetükben a kezelőorvossal, védőnővel való egyeztetést követően pszichológus vagy pszichiáter segítségére is szükség lehet. Egyetlen – magát depressziósnak vélő – kismama se próbálkozzon önmaga gyógyszeres kezelésével! A szakemberek feladata eldönteni azt, hogy szükség van-e gyógyszeres terápiára, és ha igen, akkor ők ki fogják választani a megfelelő gyógyszert, ami a depressziót mérsékli, ugyanakkor a fejlődő magzatot nem károsítja.
 
Dr. Budai Marianna
szakgyógyszerész