Furcsán viselkedik a gyerek

Fotó: gettyimages.com

Sietni a gyermekpszichológushoz, amikor kisebb-nagyobb gondok vannak a csemetével – általában nem jellemző szülői magatartás. Az aggodalmaskodás és tanácstalanság viszont annál inkább… Ezért bizonyos esetekben rendkívül hasznosnak tűnik a szakemberrel történő konzultáció. És nem kell attól tartani, hogy sokáig járunk hozzá: rendszerint néhány alkalom elegendő lehet ahhoz, hogy a gyermek viselkedése visszaterelődjék a megszokott mederbe.

Gyermekünk elutasítja az ételt, verekszik a pajtásaival, éjjelente bepisil az ágyba… Bármi legyen is a probléma vele, mi aggódunk, ami természetes is. Egy adott ponton jól tesszük, ha gyermekpszichológushoz fordulunk, aki segít megoldani ezeket a legtöbbször csak átmeneti nehézségeket. De nézzük, melyek a kritikus esetek, amikor már teljesen tanácstalanok lévén, csak a szakemberre számíthatunk.

Ha úgy látjuk, hogy a gyereknek rossz a közérzete, a megszokottól eltérő módon viselkedik, netán agresszív, vagy visszahúzódó, féltékeny, feltétlenül fel kell tárni az okokat. Nem annyira a probléma fajtája, hanem inkább a következmények nagysága legyen figyelmeztető jel a szülő számára – mondják a pszichológusok.  Ha a gyermek szenvedni látszik, mi pedig nem tudjuk, mit tegyünk ellene, a folyamat csak előre haladhat – nem valószínű, hogy minden segítség nélkül megáll. Ezért nem elég az aggódás, hanem gyermekpszichológus (súlyosabb esetben gyermekpszichiáter) irányításával kell megoldani a viselkedési problémákat, melyekre az alábbiakban hozunk néhány példát, és adunk hozzá jó tanácsokat.

1. A kistestvére megérkezése óta megváltozott a gyerek

Mióta elvesztette „egyke státuszát”, négyéves kislányunk agresszív lett velünk szemben, de sokszor idegenekkel is.  Nem hallgat senkire és semmire, szüntelenül butaságokat csinál, azután ő is megint „kicsi” akar lenni, újra kéri a cumisüveget stb. Még azt is követeli, hogy vigyék vissza a kisbabát (a kistestvérét) a kórházba… Természetesen mi tudjuk, hogy ezek a bébi miatti féltékenység megnyilvánulásai.  Hiszen a gyerek szemében az új kis jövevény „ellopja” az eddig vele töltött idő egy részét. Ugyanakkor csalódását is kifejezésre juttathatja furcsa viselkedésével.  Például korábban azt hitte, hogy a kistestvérrel tud majd játszani, ehelyett csak azt látja, hogy a  baba alvással és evéssel tölti az időt – szinte hozzányúlni sem szabad.

  •  Mit tegyünk? 

Még ha nagyon elfoglaltak vagyunk is, és szinte azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, mióta megszaporodott a család, próbáljunk meg értékes perceket „félretenni” a nagyobbik gyerekkel való négyszemközti beszélgetések céljára. De ne csak furcsa viselkedése okait kutassuk, és főleg ne dorgáljuk meg érte. Mondjuk el neki például, milyen előnyökkel jár, ha ő az idősebbik testvér: pl. új szoba lehetősége nyílik meg, több időt tölthet a papával, később játszópajtásra lel… A kedvező távlatok talán megnyugtatják majd. Egyelőre azonban ne hagyjuk egyedül a babával – nem az ő dolga, hogy foglalkozzon vele.

Fotó: gettyimages.com
  • Mit várhatunk el a gyermekpszichológustól?

A helyzet viszonylag gyors megoldását. A szakember tanácsot fog adni, mely a családi életünkhöz „igazított”, a gyerek csitítását szolgálja – általában sikerrel. Az is gyakran előfordul, hogy biztosítja a csemetét arról, hogy mi, a szülei továbbra is ugyanúgy fogjuk szeretni, mint azelőtt. Ugyanis gyakran szükségessé válik, és jót tesz a viselkedési zavarok orvoslása szempontjából, ha valaki a családon kívül is megerősíti ezt benne.

2. Az első, rettegett nyári tábor egyedül

Néhány hét múlva megy csak először táborba a gyerek, de már most nem alszik jól éjjel, fáj a gyomra, nincs étvágya, duzzog… És mi látjuk, hogy a két dolog szemlátomást nem áll arányban egymással, túlzásba viszi az izgulást, és az okokkal sem  vagyunk teljesen tisztában.. A pszichológus szerint sokszor az átlagosnál erősebb lehet a félelem azoknál a kisgyerekeknél, akik soha nem hagyták még el a családi fészket. Ez összefügghet azzal, hogy nehézségei adódhatnak a társas kapcsolatok létesítésével, hiszen eddig sem lelt könnyen barátokra. Otthon csak néhány pajtása látogatta, egyébként körülvette a „családi burok”. Most, hogy idegenek közt kell nyaralnia, szorongása egyre nő, amit a szülők látható aggodalmaskodása is fokozhat.

  • Mit tegyünk?

A leghelyesebb, ha rövid – két-háromnapos – tartózkodással kezdjük a nyári távollétet. Emellett gondoljunk arra is, hogy vonjuk be őt az utazás előkészületeibe, találkozzon indulása előtt a többiekkel (legalább néhánnyal a tábor résztvevői közül), és beszéljük meg vele jó előre, milyen tevékenységek várnak rá az új környezetben.  De ne mondjunk neki olyan mondatokat, mint „nagyon fogsz hiányozni”, „üres lesz a ház nélküled”, hanem sokkal inkább olyan bíztató szavakkal készítsük fel, mint: „remek kaland vár rád”, „sok új pajtásod lesz”, „új játékokat tanulhatsz meg”…

  • Mit várhatunk el a gyermekpszichológustól?

A szakember kihámozza a családi körülményeket, és tanulmányozza az aggodalom, az ok nélküli rettegés forrását, amely a leggyakrabban a gyermek alkatától függ. A csemetével valószínűleg felhasznál játékos módszereket, vagy rajzokat készíttet, hogy jobban megértse, mi húzódik meg stresszes állapota mögött. Mint kívülálló „tekintély”, lecsitíthatja azzal is, hogy megmagyarázza: minden gyereknek el kell kezdenie egyszer a mami nélkül nyaralni… és ez rendszerint hatásos.

3. Gyakran marakodik a gyerek a pajtásaival

Gyermekünk rendszeresen csipkelődik a kistestvérével, aki emiatt dührohamokat kap – nincs békesség köztük. Nem egyszer az is előfordul, hogy a kis barátaival kap össze, ellenséges velük – és mi nem tudjuk az okát. A szakemberek ezt gyakran úgy magyarázzák, hogy egyes gyerekek agresszivitásukat így „élik ki”, szavakkal támadnak, vagy reagálnak védekezésképpen. Persze ez is egy módja a kommunikáció kezdetének – bár nem éppen hasznos…

  • Mit tegyünk?

Mindenekelőtt határozottan mondjuk meg neki, hogy ez a fajta viselkedés nem helyes És meg is kell magyarázni, miért: marakodással, ellenségeskedéssel nem fejezheti ki semmilyen érzelmét sem, még ha fáj is neki valami. Természetesen mi se morduljunk rá válaszképpen, mert akkor csak egy vágya marad: minket utánozni.  Ehelyett érezzünk együtt vele: megértjük a haragját, vagy egyéb gondját, de azt inkább ossza meg velünk, és ne másokra vetítse ki.

  • Mit várhatunk el a gyermekpszichológustól?

Amikor magyarázataink nem elegendők ahhoz, hogy meggátoljuk a gyermek agresszív viselkedését, melynek nála egyik eszköze a dühös kommunikáció, ne tétovázzunk, hanem forduljunk specialistához. Ő megvizsgálja, hogyan nevelik a gyermeket, milyen a családi légkör. Arra is következtethet, hogy a marakodás talán a családon belüli történések visszatükröződése.  A gyermekpszichológus ily módon a szülővel együtt segít megszüntetni az ilyen fajta gyermeki agresszivitás okait.

4. Szörnyű rémálmai vannak a kicsinek  

Gyermekünk éjjelente felriad, mert rémálmai vannak. Vámpírok, farkasok, vadállatok, boszorkányok kísértik, és csak nehezen tudjuk megnyugtatni. A pszichológusok szerint 3-6 év között a rémálmok még segítik a gyereket abban, hogy azután elűzze valós félelmeit. Később más a helyzet, de nem szükséges emiatt kétségbe esnünk, kivéve, ha az más bajokkal is társul (pl. nem akar másnap óvodába, iskolába menni, zaklatott napközben stb.). Ilyenkor a rémálom a nappali rossz közérzet, szorongás, komolyabb probléma jelzése lehet.

  • Mit tegyünk?

Felriadása után vigasztaljuk, becézgessük a gyermeket, megnyugtatólag beszéljünk hozzá, miközben megmagyarázzuk: amit látott, az nem a valóság, mert a szobájában senki nem akar neki fájdalmat okozni. Az is hasznos lehet, ha másnap megkérjük, hogy rajzolja le az álmában látott szörnyeket: a papíron már nem is lesznek olyan hatásosak! Vagy javasoljuk neki, hogy ossza meg a szobáját idősebb testvérével, hogy megnyugodjon. Napközben segítsük őt abban, hogy különféle módokon kifejezze aggodalmait. Végül ajánlhatunk egy játékot, melyben kidolgozza az „álom forgatókönyvét”, ami könnyíthet félelmein, segítheti szorongása megszüntetésében.

  • Mit várhatunk el a gyermekpszichológustól?

A specialista elemzi az alvás körülményeit, a szülők kapcsolatát a gyermekkel, beleértve a lefekvés előtti esetleges vitákat.  Majd felkutatja azokat a korábbi elemeket, melyek a gyermek aggodalmait kiválthatják, és összefügghetnek a rémálmokkal: rossz osztályzat az iskolában, a szülők közti feszültség (ezt a gyermek megérzi, még ha egy rossz szót sem hall), vagy többé-kevésbé tudatos, egyéb félelmek, melyek múló percek tanúi is lehetnek.  Két-három alkalom elegendőnek bizonyulhat ahhoz, hogy a szakember szavai megnyugtassák a gyermeket, biztonságérzetet adjanak neki – és főleg az éjjelek nyugalomban teljenek el.

Forrás: Galenus