A gyermek és a válás – "Semmi sem változott"

Tudnunk kell, hogy a gyerek valójában soha nem hisz ezeknek a szavaknak, mert minden tapasztalata ellentmond nekik. Megtanulhat viszont úgy tenni, mintha semmi sem változott volna – vagyis kifelé maszkot viselni és az intim szférájában hazudni.
A szülők csak egymástól hidegültek el, tőle nem. Változatlanul mindketten szeretik őt és továbbra is ugyanúgy mindent meg fog kapni tőlük, mint eddig. Ő játsszon, tanuljon, teljesítse a kötelességét és viselkedjen rendesen, a többivel ne törődjön, hiszen az ő szempontjából lényegében nem történt semmi. Az efféle kijelentések rendszerint nagyon komolyan és ellentmondást, sőt további kérdezősködést sem tűrően szoktak elhangzani.

Ne legyél képmutató szülő

Tudnunk kell azonban, hogy a gyerek valójában soha nem hisz ezeknek a szavaknak, mert minden tapasztalata ellentmond nekik. Megtanulhat viszont úgy tenni, mintha semmi sem változott volna – vagyis kifelé maszkot viselni és az intim szférájában hazudni. Itt ismét komoly gond merül fel: a gyereket magára hagytuk egy számára égetően fontos problémával. Súlyosbítja a helyzetet, hogy szüleit lassan elkezdi képmutató, álszent, hazug és gyáva embereknek látni. Pontosan érzi, hogy magatartásuk vele kapcsolatban tisztességtelen. Ha a szülők hallanák, hogy gyerekeik milyen komoly – és jogos – kritikával illetik őket valójában, ugyancsak megdöbbennének.

“Lehetnék akár a kutyánk is”

Az ilyen helyzetben lévő gyerek levonja azt a konzekvenciát, hogy ő valójában lényegtelen elem a családban. Ha semmi nem tartozik rá egy ilyen horderejű változásból, akkor úgy érzi, “lehetnék akár a kutyánk is” – mint ahogy egy kilencéves kislány fogalmazott.
A viszonylag idősebb és érettebb gyerekek hamarosan átlátják azt a manipulatív manővert is, hogy a szülők megnyugtatónak szánt kijelentései mögött mindössze egy valódi cél húzódik. Nevezetesen arról van szó, hogy a gyerek ne okozzon további gondokat azzal, hogy neki is problémái vannak. A szülők azért vigasztalnak és nyugtatnak, hogy nekik könnyebb legyen. Vagyis nem a gyerek érdekei diktálják viselkedésüket, hanem kizárólag önző érzelmi szempontjaik. Infantilis magatartásuk mögött a meg nem történtté tevés illúziója húzódik, illetve az agyonhallgatás manővere nyilvánul meg. A gyerek joggal érzi úgy, hogy szülei semmibe veszik, illetve amikor baj van, ő csak púp a hátukon.

A meg nem történtté tevés mágiája

A problémák kimondásának tilalma, a tabusítás arra ösztönzi a gyereket, hogy tegyen úgy, mintha süket és vak volna. S amikor ez a magatartás egyéb – például óvodai, iskolai – helyzetekre is kiterjed, a szülők értetlenül állnak nemtörődömnek és flegmának kikiáltott gyermekükkel szemben.
A gyerek aktuális tapasztalata: senki sem kíváncsi az érzéseimre, jobban teszem, ha engem sem érdekel mások fájdalma. A leszűrődő élettapasztalat pedig az, hogy a problémákat a meg nem történtté tevés mágiájával kell “megoldani“.
Feuer Mária
pszichopedagógus