Először nyaral egyedül a gyerek – Hírek a távolból

Telefonáljunk vagy sem?

A pszichológusok nem képviselnek egységes álláspontot ezen a téren – egyesek ajánlják, mások nem az ilyen napi kontaktust. Az 5 év körüli gyereket gyakran megtéveszti, megzavarja, hogy hallja a szülei hangját, anélkül, hogy látná, vagy megölelhetné őket. – hangzik az egyik oldal véleménye… Megsokszorozhatja érzelmi kitörései erejét, így jobb nem hívni a gyereket mindennap vagy nagyon sűrűn. Viszont előzőleg el kell magyarázni neki, hogy rendszeresen érdeklődünk majd másoktól, mi történik vele nyaralás (táborozás) közben. Azt is mondjuk el, hogy a vele foglalkozó személyekkel üzenünk neki, mely üzenetek átadására ők biztosan és örömmel vállalkozni fognak.
Más pszichológusok nem osztják ezt a nézetet. „Képzeljük el, hogy nekünk felnőtteknek egy hozzánk közel álló személy, amikor nincs velünk hosszabb ideig, félve attól, hogy fájdalmat okoz vele, nem telefonál soha. Hogyan élnénk ezt meg? Bizonyára rosszul.” – vélekednek. Szerintük így van vele a kisgyermek is – ezért hasznos, ha időnként jelentkezünk telefonon az önálló nyaralás ideje alatt.  De ha mégis sír, miután leteszi a telefonkagylót, azt jelenti, még jobban fokoztuk szomorúságát. Erre az esetre is számítva, előzetesen győződjünk meg arról, hogy az a személy, aki ott vigyáz rá, megérti könnyeit, és semmiképp sem mondja neki: ”ez nem való egy ilyen nagy fiútól/kislánytól!”
Persze nincs „csodamegoldás”. Rajtunk áll a választás, hogy szívünk csücske beszéljen-e nyaralás közben telefonon a mamával, papával, vagy sem. Minden bizonnyal a helyes magatartást fogjuk követni, ismerve gyermekünket.

 Ne sajnáljuk az időt postai küldemények összeállítására!

Kedvenc, aranyos figurákat ábrázoló, rajzos képeslapok a távolból, kedves szavak kíséretében (melyeket ha kell, felolvasnak neki), nagy örömöt okozhatnak a gyermeknek. Jó érzés a kicsinek, hogy tudja, szülei ily módon is gondolnak rá. Kellemes meglepetést szerezhetünk neki, ha már indulása napján feladunk egy ilyen küldeményt. Csúsztathatunk egy borítékba, a lapon kívül, rajzos matricát, kedvenc kutyust ábrázoló fotót, bármit, amiről tudjuk, hogy örömmel veszi a gyerek. Kérjük meg a nagyszülőket, keresztszülőket, hogy ők is vegyenek részt az „akcióban”. És fordítva se feledkezzünk meg arról, hogy néhány felbélyegzett borítékot, papírral együtt betegyünk kisgyermekünk csomagjába, ha nekünk szóló rajzot támadna kedve küldeni.

 Bánatos a gyerek

Sírva jelentkezik a táborból, egy ott dolgozó felnőtt segítségével, hogy hazamehessen? Nagy dilemma ez számunkra, érzelmeink miatt ingadozunk, mit tegyünk. Hozzuk haza ilyenkor, vagy hagyjuk, hogy „elvonuljon a vihar”? Bármelyik megoldás mellett is döntünk, próbáljuk a lehető legpontosabban meghatározni, mi az, ami nem működik az első külön nyaraláson. Túl mesze van a mamától, papától, és elveszettnek érzi magát? Vagy esetleg nem hagynak égve egy kislámpát, amikor esténként elalszik? Hiányoznak neki az otthoni kis barátai? Azt kell ennie, amit nem szeret? Legyünk azon, hogy ezeket a kérdéseket nemcsak vele, hanem az őt körülvevő felnőttekkel is tisztázzuk, kapjunk hírt tőlük. De ha a gyerek tartósan rosszul érzi magát, és nem lehet megvigasztalni a távolból, feltétlen menjünk érte – ajánlják a pszichológusok. Ha bizonyos körülmények miatt nem tudjuk hazahozni, telefonon beszéljünk vele, hogy megértettük a problémáját, sokat gondolunk rá, és hamarosan velünk lesz.
(folytatjuk)
Galenus