Először nyaral egyedül a gyerek – Elválás

Eljön a nyár, és kisgyermekünk először lesz távol tőlünk: nyaralni megy egy táborba. Többnyire idegen gyerekek körében fog elaludni, játszani, étkezni… Nem tudjuk, hogyan fogja viselni, be tud-e illeszkedni, és legfőképpen, mennyire hiányzunk majd neki. A következő három napban ezt a témát járjuk körül, s megnézzük,  miképp tehetjük ezt a rövid ideig tartó elválást örömtelivé, kellemes élménnyé. Kedvező lehetőség vagy próbatétel?  Amikor kisgyermekünk  először megy „önállóan” nyaralni, már a gondolatára is hevesebben ver a szívünk. Elutazása bizakodást vagy aggódást kelt, mindenképp érzékenyen érint minket. Meg kell tanulni egy ideig egymás nélkül élnünk – nagy kihívás!
A kicsinek egy új világgal, ismeretlen emberekkel kell megismerkednie. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy jól érezze magát a vidám nyaraláskor – ha sikerül. A leggyakrabban emésztjük magunkat, milyen magatartást vegyünk fel: ha húzódozik a gyerek az utazástól, mikor kell mégis kitartani, és mikor engedjünk neki? Ha már elment, kell-e folyton telefonálnunk neki? Mit tegyünk, ha rosszul érzi magát a távolban, és haza akar jönni? Egy vagy két hét nem túl sok neki? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Elválás csak gyengéden!

Beszéljünk róla előzetesen, és tegyük pozitívvá az elválást. Magyarázzuk el, miért tűnik nagyon kedvezőnek, hogy nélkülünk nyaraljon:„Majd meglátod, hogy milyen jó lesz új élményekre szert, mennyi új pajtással fogsz játszani”. Tegyük konkréttá a visszatérést is: „Szombattól egy hétig leszel távol, jövő szombaton érted megyünk, aztán jövünk haza, és lemegyünk az itteni játszótérre.” Ez segít a gyereknek viszonyítási pontokat találni, és előre „kivédeni” az esetleges hátrányait és újdonságát mindannak, ami történni fog vele. De mi is történhet indulás környékén, vagy a megérkezés után, és hogyan kezeljük a helyzetet?

  • Tartózkodó, hallgatag a nyaralás előtt?

Ilyenkor ösztönözzük kisgyermekünket arra, hogy megértse, egyúttal megmagyarázza, honnan ered az aggodalma, és találjunk megoldást rá. Az 5 éves Roland például azért nem akart elindulni otthonról (táborba), mert már előfordult vele, hogy bepisilt az ágyban. „A táborvezető érkezéskor külön vonult vele, és elmondta, hogy az ottaniak ezt természetes kis balesetnek tartják, kicserélik a lepedőt stb., még akkor is, ha ez a dolog esetleg mindennap előfordul.” – meséli a mamája. Próbáljuk meg tehát szokványossá tenni mindazt, ami aggasztja a gyereket, és nem nagy ügyet csinálni belőle. Ez mindenkit megnyugtat, a kicsi felszabadultabb lesz.

  • Vigyázzunk az esetlegesen bántó szavakra!

Kissé bántó, netán enyhén fenyegető szavak, melyek kicsúszhatnak a szánkon, nagyon sok lelki bajt okozhatnak a gyermeknek. „Ha nem fekszel le időben, reggel nehéz lesz felkelned, és azt csinálnod, amit mondanak a táborban. Papa zúgolódni fog.” Ez aggodalmat kelt a kisgyermekben, aki emiatt az elválást büntetésként élheti meg – vélik a pszichológusok.

  • Ha örökkévalóságnak tűnik számára a távollét…

Egy 5 év körüli gyermekkel előfordulhat, hogy az egyhetes nyaralás a mama nélkül örökkévalóságnak tűnik. Annak érdekében, hogy segítsük rövidebbé tenni ezt az időt a számára (a dús programokon kívül) adhatunk neki például egy naptárat is, melyen az adventihez hasonlóan, minden nap  letéphető, és kis meglepetéseket rejt.

  • Ha közeledik az utazás időpontja

Kisgyermekünkkel együtt készítsük el a csomagját – ez nagyon fontos megnyugtatása érdekében. Segítsük abban, hogy válassza ki azokat a tárgyait (kedvenc mackó, baba, rajzkészlet, kispárna stb.), melyeket, ha magával visz, úgy érezheti magát, mint otthon. Emellett ahhoz, hogy azt gondolja, mama és papa továbbra is „megvan”, csak kicsit távolabb, enyhítsük a hiányt a csomagba tett családi fényképekkel, a tőlük kapott játékokkal.

  • Az indulás napja

A nagyszülőktől indul a gyerek nyaralni? Ha tudjuk, kísérjük el hozzájuk, és amennyiben megtehetjük, előzetesen maradjunk együtt vele 1-2 napig, míg hozzászokik az új helyzethez. De ha táborba megy például, és a búcsúzás, elválás az autóbusznál történik, bizonyára sírni fog, hogy a mami menjen vele. Ilyenkor kényeztessük, simogassuk, lágy szavakkal biztosítsuk arról, hogy gondolatban minden pillanatban vele leszünk – de ne nyújtsuk a búcsúzást a túlságosan hosszúra. Ügyeljünk arra, hogy egy felnőtt átvegye tőlünk a stafétabotot a szétválás után, vigasztalja, ha kell, törődjön a gyermekkel, miután kikerültünk a látóteréből. Ha előre tudjuk, hogy tétovák leszünk, és meg fogunk hatódni, nem tudunk vidáman elválni, hagyjuk a búcsúzást a papájára vagy nagyszülőjére. De az első elválás semmiképp se maradjon titokban, ne rejtőzzünk el anélkül, hogy elbúcsúztunk volna tőle előzetesen. Ellenkező esetben az a kockázat merül fel, hogy a gyerek mélyen aggódni kezd, amikor észreveszi tartós távolmaradásunkat.
(folytatjuk)
Galenus