Ájuldozó kamasz

Legtöbbször szerencsére csak egy ártalmatlan, fiziológiai jelenség áll a háttérben, amit az orvostudomány tekintélyt parancsoló latin eredetű szakkifejezéssel illet: ortosztatikus hipotónia. Ennek lényege, hogy a szervezet csak némi késéssel alkalmazkodik a gravitáció okozta vérnyomásváltozáshoz. 
Gyakran keresik meg a gyermekkardiológust azzal a panasszal, hogy a gyerek – többnyire a kamasz, a serdülő – el akar ájulni. Jobb esetben csak megszédül, és ilyenkor gyakran fáj a feje. Ez főleg akkor következik be, amikor fekvő helyzetből hirtelen áll fel. Ha az ilyen gyereknek pechje van, bekerül az egészségügyi gépezetbe, amely addig el sem engedi, amíg el nem végzi rajta az összes vizsgálatot, beleértve az agyi MRI-t és a CT-t, azaz a komputertomográfiát.
Az esetek túlnyomó többségében szerencsére csak egy ártalmatlan, fiziológiai jelenség áll a háttérben, amit az orvostudomány tekintélyt parancsoló latin eredetű szakkifejezéssel illet: ortosztatikus hipotónia. Ennek lényege, hogy a szervezet – különösen a fejlődő kamasz hormonális és idegrendszeri viharaitól érintett teste – csak némi késéssel alkalmazkodik a gravitáció okozta vérnyomásváltozáshoz. Ha fekvő helyzetből hirtelen felpattan, az ereknek, a szívnek nincs elég „ideje” ahhoz, hogy továbbra is elegendő vért, ezzel oxigént szállítson a szervezet legérzékenyebb régiójába, a központi idegrendszerbe, azaz az agyba. Persze a kérdés élettani háttere azért bonyolultabb: a legfontosabb szerepe ebben nem is a szívnek, hanem az agyi erek „elkésett” reakciójának van, tágulékonyságuk, összehúzódásuk gyorsaságának, ritmusának.
Így aztán pillanatnyi – hangsúlyozom: ártalmatlan, következmények nélküli – keringési zavar alakul ki az érintett szervben, amelyet az ember megérez, és végső esetben akár el is ájulhat tőle. Hasonló élettani mechanizmusok alapján okoz ájulásos rosszullétet az arra hajlamosokban a hosszas ácsorgás és az azt kísérő hirtelen vérnyomásesés.
Mint említettem, komputertomográfiára nincs szükség, de azért érdemes a probléma végére járni. Csak éppen a diagnózishoz gyorsabban közelebb vivő módszereket tanácsos elsőnek bevetni – például egy egyszerű vérnyomásmérést. Schellong-próbának hívják azt az eljárást, amikor először fekve, majd állva is többször megmérik a vérnyomást és a pulzust. Ha a szívverés kórosan felgyorsul, és/vagy a vérnyomás túlságosan leesik, illetve a szisztolés és a diasztolés (a felső és az alsó) vérnyomásérték közötti különbség túlságosan kicsi lesz, a vizsgálat eredménye pozitív: azaz a páciens valóban „csak” az ortosztatikus hipotóniára való hajlama miatt ájuldozik. S mivel a háttérben nincs szervi károsodás, érthető, hogy e valóban kellemetlen probléma orvoslására sem elsősorban gyógyszeres kezeléssel törekszünk.
Nagyobb hangsúlyt fektetünk az életmódváltozásra, a rendszeres mozgásra és evésre, arra, hogy a serdülő eleget igyon, és ne legyen kialvatlan. Hirtelen felébredve azonnal kipattanni sem kell az ágyból. Lehet fokozatosan, felüléssel kezdeni, kicsit „összeszedődni”, és okosan nekivágni a napnak.
dr. Nemes János