A fantázia születése

A fantázia görög eredetű szó, alkotó képzelőerőt, vagy álmodozást, képzelődést jelent.

A fantázia születése hosszú folyamat, amelynek kezdetét nehéz megjelölni

Az idegrendszer és ezen belül az agy fejlődése a magzati fejlődés kilenc hónapja során szédületes ütemű. Az emberi idegsejtek oszlása főleg a 3–6. magzati hónapban zajlik le. Különösen kritikus időszak a terhesség 10–11. hete, amikor a nagyagy és kisagy súlya gyorsan növekszik, ebben a periódusban fokozott a vírusfertőzések (rubeola) és sugárhatások (röntgen) romboló hatása. A magzati élet hetedik hónapjában hirtelen felgyorsul az agynövekedés. A születéssel nem fejeződik be az agyfejlődés intenzív időszaka, hanem körülbelül a második életév végéig tart – ugrásszerű gyarapodása jóval megelőzi a testét. Ha ebben az időszakban a táplálás erősen hiányos (pl. éhezés miatt fejletlen országokban), az ebből fakadó agyfejlődési lemaradás sajnos nem hozható többé helyre.
A magzati élet során, védett környezetében kevés inger éri a világra készülődő kisembert – bár a legújabb kutatások tanulsága szerint korántsem lebecsülendő a beszűrődő hangok, egy veszekedés otromba zajai vagy a harmonikus zenei hangok hatása. A születés kétségtelenül információrobbanást, az ingerek hirtelen minden irányból érkező özönét jelenti a pici számára. Szerencsére a gyakori alvással ki tud kapcsolódni ebből a káoszból. A csecsemő támpontokat találva, fokozatosan elindul a világ megismerésének útján.

Felismert tárgyak és arcok – a fantázia első megnyilvánulásai

Az első életév legfeltűnőbb fejleményeinek egyike a csecsemő képességeinek az a hatalmas növekedése, amely lehetővé teszi, hogy környezetét nézéssel, mozgással és manipulációval felderítse. A csecsemők – csakúgy, mint a felnőttek – azért észlelnek, hogy cselekvéseikhez információt gyűjtsenek, és azért cselekszenek, hogy több információhoz jussanak. Mindehhez nélkülözhetetlen közvetítő folyamat a képzelet, amely lehetővé teszi az elraktározott emlékképek aktiválását. A képzelet első megnyilvánulásai során – melyek a fantázia csíráinak tekinthetők – a csecsemő felismer (azaz eltérő reakciót mutat) egy korábban már látott tárgyat, később pedig különbséget tesz ismert és ismeretlen arc között.

A beszéd – a gazdag fantázia jele

A második-harmadik életévben, melyet nevezhetünk kisdedkornak is, kialakul a beszéd, amely bizonyítja a képzelet működését, ugyanakkor a beszéd megkönnyíti a téma vizsgálatát is. Ekkorra tehát a gyermek már kétségbevonhatatlan tanúbizonyságát adja gazdag fantáziájának, melynek bizonyos elemei minden bizonnyal már korábban is működnek.

Az óvodások kompenzáló fantáziavilága

Az óvodáskorú gyermek fantáziája hihetetlen gazdagságot mutat. Minden érdekli őt, nyiladozó értelme sok információt vesz fel, azonban a korábbi tapasztalatok hiánya miatt ezek meglehetősen rendszerezetlenek. Egyre többször szembesül fizikai kicsinységével (pl. nem éri fel a szekrényt), korlátaival (pl. nem tud még olyan gyorsan futni, mint nagyobb testvére), illetve szülei tilalmaival (pl. “Ne ugorj bele a pocsolyába, mert vizes lesz a nadrágod!”), és egyáltalán azzal a ténnyel, hogy nem teheti meg mindazt, amit a felnőttek megtesznek. Hiszen ő már vezetne autót is, de nem teheti – legalábbis a valóságban nem, így aztán fantáziavilágában kompenzál, s vezet versenyautót, helikoptert, sőt űrhajót is.
A mesét az óvodáskorú gyermek kettős tudattal hallgatja, belehelyezkedik a mese világába, így beleélheti magát a hős szerepébe, legyőzheti a hétfejű sárkányt, de mindeközben nem keveri össze a valós világ és a mesebirodalom elemeit (később persze feltűnhetnek meséből származó motívumok játéka során, tovább gazdagítva fantáziáját).
Ebben a korszakban nem csupán értelme, érdeklődése kezd nyiladozni, hanem saját nemisége is egyre inkább foglalkoztatja. A gyermeket érdekelni kezdi a nemek közti különbség, s vonzódni kezd a másik nem képviselői felé, mindenekelőtt saját ellenkező nemű szülőjéhez, a kislány az édesapjához, a kisfiú az édesanyjához (ha valamelyik szülő nincs jelen az életében, igyekszik magában behelyettesíteni egy közeli rokont vagy ismerőst). Ezen a téren megint csak falakba ütközik, “illetlenség” meg “tilos”, hallja folyton a kisfiú, pedig csupán kíváncsi. Mindebből rengeteg feszültség és bűntudat támad benne, amelyet fantáziavilágában próbál levezetni, további táptalajt adva képzeletének.
A gyermek színes fantáziája megjelenik játékában, rajzaiban, mesehallgatás során, és akkor is, amikor “olyan furcsákat mond”. A játék kitűnő feszültségoldó, egyben örömforrás is. Játék során szinte bármit megtehet: lehet nagy és erős, építhet házat, játszhat szerepeket. Az óvodás gyermek rajzaiban nem számítanak az arányok, ha egy részlet a gyermek számára fontos (pozitív vagy negatív feszültséget hordoz), felnagyítja, és apró részletességgel kidolgozza. Előfordul, hogy – főként kisóvodáskorban – a gyermek konfabulál, azaz a valóság elemei közé képzeletének elemeit vegyíti, olyan, mintha hazudna, pedig ez is csak túlcsorduló fantáziájának megnyilvánulása. Semmiképpen ne büntessük vagy szégyenítsük meg ezért, próbáljuk megérteni csodálatos, egyedi világát – persze azért nem árt, ha finoman rámutatunk, hogy mely elemeket táplálja valós tapasztalat és melyeket a fantázia! A kisgyermek mindent érteni akar, de erre ismeretei nem mindig teszik képessé, így a valóság és képzelet elemei keverednek világában.

Fantázia és kreativitás kisiskolás korban

A kisiskoláskorú gyermek higgadtabb, kevesebb feszültséget hordoz magában, mint az óvodás (amennyiben sikeresen alkalmazkodott a világhoz, és le tudta zárni fejlődésének első forrongó időszakát), fantáziája fokozatosan lecsillapodik, így egyre céltudatosabban tudja azt használni kreatív feladatok megoldásához.
Nyolcéves kor körül gyakran felmerül a gyerek gondolataiban, fantáziájában az élet és halál kérdése, ami feszítő gondolatkör, de ekkor már képes feldolgozni, főként, ha meg tudja valakivel beszélni ezt. Ne hárítsuk el, ha ezeket a számunkra is fájdalmas kérdéseket veti fel gyermekünk, ugyanakkor erőltetni sem szabad, ha szemmel látható feszültségei ellenére, nem akar róla beszélni. Mérei Ferenc, a magyar pszichológia klasszikusa számol be a folytatólagos képzeleti keretjátékok érdekes jelenségéről, amely tízéves kor körül jellemző. “Egyhangú életet élő, világtól elzárt, magányos gyerekek – egyedül vagy testvéreikkel – gyakran dolgoznak ki maguknak olyan játékokat, amelyekben az élet érdekesebb, változatosabb.” Ez a folyamatos fantáziatevékenység regényszerű, a játék és a mese elemeit ötvözi magába, egybefonódik az átvett valóságminta és annak képzeleti kiegészítése. Híres példa a folytatólagos fantáziajátékra az ingerszegény környezetben nevelkedő Emily és Charlotte Brontë által – testvéreikkel együtt – gyermekként teremtett mesevilág, de a hetvenes években Magyarországon is sok esetben megfigyelték a jelenséget a szakemberek.

A tévé és a számítógépes játékok

Minden bizonnyal a mai gyermekeknél is előfordulnak ilyen jellegű fantáziajátékok, de feltételezésünk szerint jóval ritkábban, mivel a televízió, a DVD, a számítógépes játékok kész sémákkal látják el a gyermekek fantáziáját. Ezek a készen kapott történetek nem jelenthetnek az önállóan felépített fantáziavilághoz hasonló élményt, a két folyamat kreativitást fejlesztő hatása pedig össze sem hasonlítható.
Amennyiben a közvetített képanyagban az erőszak dominál, kifejezett személyiségromboló hatásról is beszélhetünk. Egy iskolás gyermek esetén, fantáziája szempontjából nem jelent problémát, ha időnként megnéz egy (szülei által jóváhagyott) filmet DVD-n, egy neki szóló műsort a televízióban, vagy néha játszik egy órát kedvenc szörnyeivel a papa számítógépén, ha emellett könyveket, ismeretterjesztő folyóiratokat is olvas, vannak barátai, akikkel játszik, szüleivel, testvéreivel, nagyszüleivel sokat beszélget, és érdeklődésének megfelelő múzeumokba és gyermekszínházi előadásokra is van alkalma ellátogatni.
Az elektronikus médiumok erőteljes romboló hatása akkor nyilvánul meg, ha ezek a hatások a gyermeket kizárólagosan, válogatás nélkül, nagy mennyiségben érik.
Kiskamaszkorban – amely generációról generációra egyre korábbi időpontban kezdődik – nem csak az érdeklődésben és a kortársakhoz fűződő viszonyban, hanem a fantáziában is ismét előtérbe kerül a nemiség, hiszen a két nem különbségei kezdenek egyre jobban megmutatkozni. Helytelen erkölcsi és viselkedésminták rögzülnek a kamaszban, ha ez a természetes érdeklődés gyakran találkozik a médiában megjelenő, időnként nyílt, többnyire burkolt formájú pornográfiával.
Kiss Ákos
pszichológus