Egy kisgyermek toporog ott előtted. Tele van kíváncsisággal, lelkesedéssel, bátorsággal és akarattal. Bizonytalanul lépeget, de amint meglát valami érdekeset, megállíthatatlanul tör előre. Nekiindul, földre huppan. Nekiindul, földre huppan, újra és újra… Kifogyhatatlan kitartással gyakorol. Milyen nehéz is lépést tartani vele! Mennyi energia és figyelem kell hozzá! Felér egy edzéssel!
… Féltve kíséred lépéseit. Ha elesik, lehajolsz hozzá, hogy felsegítsd, és vigasztaló öleléssel bátorítod. Még ha bizonytalanul is imbolyog, semmi sem szegheti igazán a kedvét. Élvezi a lábacskájának új szerepét. Kezdetben folyamatosan nadrágod vagy szoknyád szárába kapaszkodik, így kéri, hogy gyakorolj vele. Később aztán elengedi a kezed, mert már egyedül szeretné megpróbálni új tudását. Neked most az a feladatod, hogy szaladj utána, és gyors reflexekkel megóvd a balesetektől. Aztán, hipp-hopp, eljön a pillanat, hogy nem is kell már a segítséged… Egyedül jár. Magabiztosan indul felfedező körútra. Te csak a messziről, a szemeddel követed, útját. Ugrásra készen állsz, hogy egy szempillantás alatt ott teremj, ha netán mégis szükséges. A járásból később futás lesz, ugrálás, biciklizés. És ahogy egyre nagyobb területet tud egyedül bebarangolni, úgy nyílik ki a világ számára.
A mozgás szabadsága
Mennyi munkát fektettünk bele annak idején mi is, hogy alapvető mozgásformáinkat felépítsük. Mennyi energia, figyelem, fegyelem és kitartás kellett ahhoz, hogy eljussunk odáig, ahol most tartunk: mindenfajta erőfeszítés nélkül végezzük el a rutin mozdulatainkat. Nem gondolkozunk testtartásunkon, járásunkon. Rutinná vált. Testérzékelésünk, testtudatunk teljes birtokában vagyunk. Ha kell, tudunk futni, ugrani, emelni, mászni, dobni, stb… Mindezt könnyedén végezzük, hiszen koordinációs képességünk és izomerőnk megvan hozzá. Megtanultunk talán úszni, biciklizni, korizni, görkorizni, vagy akár konkrét mozgásformát igénylő sportágakat is elsajátítottunk. Óriási kincs birtokába kerültünk: élvezhetjük a mozgás szabadságát.
Mozgáskészletünk kopása
De szép lassan elfelejtjük, milyen sok öröm és élmény is köt minket a mozgáshoz. Szomorú, de leszokunk róla. A modern életvitel kényelmességével, „technikai élménydömpingével” vagy épp pörgésével kockára tesszük ezt a kincset. Nincs időnk mozogni, elsodornak minket a mindennapi teendőnk, talán lustábbak is lettünk. Elvesztjük érdeklődésünket a természet és a mozgás iránt.
Aztán, mint ahogy egy hosszú évek alatt megtanult idegen nyelvtudás használat nélkül, kifinomult mozgáskészletünk is szép lassan elkezd kopni. Először csak azt vesszük észre, hogy ügyességünk és teherbíró készségünk csökken. Aztán azt érezzük, hogy nem esik jól a mozgás a túlsúly, az elgémberedett végtagok, illetve hát, derék fájás miatt. Végül ahelyett, hogy felismernénk az állapotunkat és észbe kapnánk, egyszerűen likvidáljuk a mozgást az életünkből. Eszünkben sem jut, hogy ezzel egy súlyos csapdába kerültünk: a mozgás szabadságának elvesztése ugyanis fogság. Autónk, íróasztalunk, lakásunk- konyhánk, kanapénk, tv-nk- fogságában tengetjük életünket. Vágyakozunk arra, hogy dinamikusan, lendületesen, boldogan közlekedjünk a világban, mint ahogy a gyerekek teszik. De erre az esély a kor előre haladtával egyre kisebb…
Amikor kisgyermekeinket látjuk cseperedni, tanúi lehetünk annak a kemény munkának, amivel ösztönösen felépítik összetett mozgáskészletüket. Nem gondolkodnak azon, hogy felálljanak, ha elestek, hogy megpróbálják elkapni a labdát, ha elejtették, hogy megőrizzék az egyensúlyukat a kidőlt farönkön végig lépkedve. Vonzza őket a kaland és az élmény. Mert valahogy tudják, hogy ha megszerzik a „tudást”, szabadabbak, függetlenebbek, önállóbbak lesznek.
A gyermekek folyamatosan tanulnak, fejlődnek. Értelmi-érzelmi és mozgáskészségük napról-napra gazdagodik. Apró sikerélményei kis mozaikkockaként építik őket. Boldogsággal tölti el őket minden önállóan megtett lépés, minden új mozdulat, minden új felismerés.
A kisgyermek esélyt ad a mozgás újbóli felfedezésére is
Kedves Anyukák és Apukák! Gyermekeink születésével új esélyt kaptunk arra, hogy felfedezzük a mozgás értékét. Velük játszva, őket nézve talán felismerjük, hogy mennyi mindent kaphatunk (illetve kockáztathatunk) a mozgás élményével. Megérthetjük, hogy a mozgás nemcsak eszköz az egészségünk megőrzésére, hanem valódi szórakozás is, amiről kár lenne önként lemondani.
De ezen túl, kötelességünk is van: segítenünk kell gyerekeinket a fejlődésükben. Óriási a tét: példát kell mutatnunk, tanítanunk kell őket és óvni az épségüket. Mindez pedig megterhelő is tud lenni. Mind az első lépések tanulása, mind a járással járó szabadság fokozott energiát, figyelmet és jelenlétet követel meg tőlünk.
Fel kell tehát készülnünk arra, hogy ha magunk miatt nem is tennénk, miattuk mégis sportcipőt, tréning nadrágot húzzunk és induljunk neki a csalogató természetnek.
Néhány gyakorlati tanács
- Használj ki minden lehetőséget, hogy a szabadban legyél gyermekeddel!
- A séták teljenek a közös mozgás jegyében.
Ha pici a babád, tedd hordozókendőbe. Mutasd be neki a világot, barangoljatok be minél nagyobb területeket együtt.
Ahogy ügyesedik a gyermek, egyre nyílnak a lehetőségek:
- vidd nyakadban, ültesd babakocsi helyett bicikliülésbe
- ha már tud járni, sétáltasd különböző felületeken (fűben, homokban – mezítláb, kavicsokon – inkább cipőben, a játszótéri mászókán magasban, mászóka alatt átbújva).
- ha már tud, had gyermek motorozzon,
- később tanítsd biciklizni, görkorizni.
- ha van kedved, séta helyett fuss vele, mellette.
- Ragadj meg minden természet kínálta „kelléket” a fejlesztéséhez.
Sétálj vele kidőlt farönkön, gyűjtsetek virágot, falevelet, dobáljatok kavicsokat, kergessetek pillangót, húzzatok faágat, stb…
Figyelem!
A gyermekek fejlődési szintjében nagy különbségek lehetnek, ami teljesen természetes. Sok esetben a játék közben fog kiderülni, hogy mi köti őt le, miben lesz sikerélménye. Sok múlik azon, hogy az ötleteket hogyan tudod „testre szabni”. Szükséges tehát a te kreativitásod, hogy tudd a gyermeked igényeihez, érdeklődéséhez, képességeihez igazítani az elgondolásaidat.
Minden kreatív játékod esetén légy körültekintő, került a balesetveszélyes eszközöket, helyzeteket.
Öltözzetek mindig laza, sportos, időjárásnak megfelelő ruházatba.
Figyeld a gyermeked reakcióját. Semmit ne erőltess.
Csoba Ildikó
testnevelő tanár
You must be logged in to post a comment.