Az apaság rögös útja

A legtöbb női magazint fellapozva azt látjni, hogy cikkek sokasága foglalkozik az anyaság kérdéskörével, sőt külön állandó rovat formájában jelennek meg ezek az írások. Középpontba helyezik, milyen fontos esemény egy nő életében az anyává válás, milyen hormonális és pszichés változások állnak be a nők életében. És hol a férfi, hol az apa? Naiv gondolat lenne azt hinni, miszerint a férfiak nem élnek meg változást az apává válás folyamatában.
Pszichológusként azzal kezdem a cikkemet, hogy a gyermekvállalás nem is olyan egyszerű, mint ahogyan ezt sokan gondolják. Érdemes kiemelnem a felelősség kérdését, valamint a biológiai és pszichés változás okozta esetleges párkapcsolati feszültségeket.

Valami megváltozott

A praxisomban meglepően sok pár keres meg azzal, hogy elhidegültek egymástól, úgy érzik valami megváltozott az életükben. Valóban megváltozott, hiszen az esetek többségében kiderült, hogy gyerekük született, vagy kistestvér. Amikor szülővé válásról beszélünk, ne essünk abba a hibába, hogy csak az anya szemszögéből vizsgálunk mindent, még akkor sem, ha a média sok esetben ezt képviseli. Rendszerszemlélet szükséges ahhoz, hogy ne torz képet kapjunk. A gyerek születése kihat az anyára és az apára egyaránt, továbbá az anya változása hatással van az apa személyiségére, ami fordítva is igaz. Tehát cirkuláris okságot feltételezünk, ezt képzeljük el úgy, hogy van egy nagy léggömb, amely szimbolizálja a családot. Ha bármilyen változás áll be, például egy gyermek születése, a léggömb térfogata változik, ezzel a benne lévő emberek is változnak, akik ezzel egy időben egymásra is kihatással lesznek.

Az apa is felkészült?

A továbbiakban szeretném az apa szemszögéből megvilágítani ezt a bonyolult folyamatot, az általános média felfogástól eltérően, ezzel erősítve az apák szerepét, természetesen nem leértékelve az anyákét sem. Érdemes azt végig gondolnunk, hogy az apa készen áll-e az új jövevényre. Sok árulkodó jel van, ami megmutatja, hol tart az apa a gyermekvállalás folyamatában. Egy biztos kapcsolatban természetes jelenség, amikor felmerül az új jövevény érkezése, azonban sok nő abba a hibába esik, miszerint nagy energiával kezd el foglalkozni a babavárás kérdésével, szinte minden napját a tervezés teszi ki. Ilyenkor célszerű kicsit megállni és figyelni a férj reakcióira: amikor azt vesszük észre, hogy a férjünk hirtelen elkezd kimaradozni, fontossá válik számára a bulizás, ne a megcsalás jusson eszünkbe, hanem talán annak megértése, hogy a férj megijedt a leendő változás következményétől.
Tudattalanul sokszor ilyenkor az apa attól tart, hogy „elveszíti” a feleségét, továbbá háttérbe szorul a gyerek, mint harmadik születésével. Ezek a félelmek valósak, és ha nem beszél róla a pár, akkor válságba kerülhet a kapcsolat vagy úgy születik meg a gyermek, hogy nem áll készen a két szülő. Hangsúlyoznám, hogy eddig még a születés előtti félelemről beszélünk, előrevetítve az apa szorongását. A kölcsönös döntés és felelősségvállalás lehet a probléma feloldása. Célszerű a párnak egymással kommunikálni, megérteni és megbeszélni a változás okozta feszültséget.

Közös felelősségvállalás

Az ismeretlen minden ember számára szorongást hoz, valakiben kevésbé, valakinél nagyobb intenzitással. A gyerektervezés ezt a félelmet erősítheti fel. Ez nem abnormális, sőt normális változás okozta félelem a szülőben. Ha a két leendő szülő nem tart még ugyanazon a szinten a tervezésben, akkor érdemes közös megegyezéssel elhalasztani a gyermekvállalást.
Pszichológusként úgy gondolom, sokszor annak felismerése, miszerint az apa felelőtlen, nem képes elköteleződni, megakadályozhatja a későbbi válást, vagy a kényszerű együttlétet, amely a gyermek pszichés fejlődésére negatív hatással lenne. Erre egy jó példa, amikor a leendő anyuka várandósan jár ultrahangra, vizsgálatokra, de a férj egyszer sem kíséri el. Ha erre rákérdeznék a nőnél vagy a férjnél, nagyon ésszerű, racionális magyarázatot kapnánk, talán ezen a ponton érdemes elgondolkodniuk, készen állunk-e együtt a gyermekvállalásra?
Önmagában az a tény, hogy gyermek születik, nem oldja meg a már meglévő párkapcsolati konfliktusokat, valamint nem következik automatikusan, hogy nem fog kialakulni később feszültség a kapcsolatban. Az emberek többsége, ha gyermekvállalásról beszél, akkor arra asszociál, hogy a kapcsolatban minden rendben van, nagy a szerelem, és a gyermek mindennek a gyümölcse. Én magam is így gondolom, azonban érdemes a döntésünk előtt kihangosítani félelmeinket, érzéseinket, valamint párunkkal közösen kommunikálni erről, hiszen nem kevesebbről, mint egy gyermek életéről hozunk döntést.
 
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com