A nagyikat is ünnepeljük ma!

Május első vasárnapja az anyák ünnepe. Anyáké, nagyanyáké, dédanyáké…Csak róluk kevesebb szó esik ilyenkor. Pedig ők is anyukák!
Ráadásul nagymamának (netalán dédnagymamának) lenni egyáltalán nem könnyű feladat!
Napjainkban bölcsebbnél-bölcsebb útmutatásokat olvashatunk arról, hogyan váljék valakiből jó anya, míg az ideális nagymama-kép megrajzolása valahogy háttérbe szorul. Ezen próbálunk most segíteni: néhány jó tanáccsal, hogy minden nagymamából az unkák kedvenc szupernagyija” lehessen!

Milyen az ideális nagymama?

Ez persze családonként változó elvárásokat jelent, de az biztos, hogy a „szupernagyi” az unokái kedvence és példaképe is egyben, akinek sok-sok „feladata” közül az egyik legfontosabb „dolga” a család összetartása. Mindez pedig lehetetlen anélkül, hogy a nagymama – generációs különbség ide vagy oda – rá ne hangolódjék az unokái „hullámhosszára”. Ez nem kis feladat a nagyik részéről és bizony nagy odafigyelést és nyitottságot is kíván! Éppen ezért nem árt, ha figyelembe veszünk néhány tényezőt. Nézzünk ezek közül egy-kettőt!
Mindenekelőtt azt nem szabad szem elől téveszteni, hogy mint minden sikerért, a „szupernagyiságért” is meg kell dolgozni. Lehet, hogy az eredmény nem jelentkezik egyik pillanatról a másikra, azért nem szabad elkeseredni! Íme néhány tudnivaló a „szupernagyivá” válás rögös útján:

Odafigyelés

Nem titok: a minden tekintetben elismert nagymamának sok-sok energiával és maximális odafigyeléssel kell a család felé fordulnia! Például nem szabad ingadozni, ha az unokára kell vigyázni vagy a család nem tudja megszervezni az életét – a nagyszülői segítségnek házhoz kell mennie! Mindezt pedig úgy, hogy a buzgalom ne legyen túlzó és tolakodó.

Kommunikáció

De nemcsak a jelenlét, hanem a családdal folytatott kommunikáció is elengedhetetlen része a harmonikus viszony kialakításának! Hasznos például elkerülni a túlságosan erős kritikát a gyermeknevelés tekintetében, mert ezt a szülők gyakran saját szülői feladatkörük csorbításaként élik meg. Ugyanilyen lényeges pont a szülők közti vitahelyzetben való ítészkedés elkerülése is! A gyermekekkel, unokákkal zajló beszélgetések során pedig tanácsos kerülni a kioktató hangnemet, sokkal jobb eredményre vezet a baráti, megértő stílus.

Erőnlét

Nincs párja annak a nagymamának, aki csak indokolt esetben beszél fáradtságról, gyengeségről és helyette inkább elviszi úszni, biciklizni vagy sétálni a gyerekeket. És mindkét fél számára az a leghasznosabb, ha a nagymama is úszik egyet vagy kerékpárra száll, és (megfelelő sportcipőt választva) nem panaszkodik, ha túl hosszúra sikerül a sétaút. Nagymama korban is kívánatos az aktív, testmozgásban gazdag életforma – az unokáktól függetlenül is! Manapság már a fitnesz-központok nem csak fiatalokat várnak, jó néhány helyen az idősebbeket is felkészült szakemberek tornáztatják meg. Persze mindezek mellett ügyelnünk kell az egészséges táplálkozásra is, mely biztosítja a mindehhez szükséges energiát.

Együttműködés

Nem vitás, hogy egy unokának (jó esetben) két nagymamája van, akiket gyakran össze is hasonlítgatnak (Ki készíti a finomabb süteményt? Kivel lehet többször moziba menni? – az ilyen és hasonló kérdésekre adott válaszok döntik el a „versenyt”.)
Fontos szem előtt tartani, hogy felesleges rálicitálni a másik nagyira! Hasznosabb inkább arra erősíteni, amiben mást tud nyújtani, mint a másik. De a legfontosabb az, hogy a két nagymama kiegészítse egymást. Az unokáknak is az válik a javára, ha a nagymamák együttműködve igyekeznek a kedvükben járni… És nem szabad megsértődni, ha olykor mégis megtörténik az összehasonlítás!

Játékok

Felesleges elhalmozni az unokákat a játékbolt nekik való, összes darabjával, DVD-jével vagy számítógépes játékával … Kerüljön inkább előtérbe a szabadidő kreatív eltöltése, a saját kezű játékkészítés – lehet, hogy jobban fognak örülni egy mókás, általuk varrt rongybabának, mint a legszebb Barbie-nak.

A XXI. század

Fontos szem előtt tartania minden nagymamának, ha kötni, horgolni vagy fúrni-faragni tanítják az unokákat, az ne jelentse azt, hogy elzárkóznak a modern technikától. Fontos, hogy érezzék, a nagyi is érdeklődik a computeres tudományuk iránt, és nem tartja felesleges időpocsékolásnak, ha például interneteznek. Ellenkezőleg: ha van rá mód, a nagyik hasznára is válhat, ha elsajátítják az alapvető számítógépes ismereteket. Mindenki méltányolni fogja, ha a nagymama telefonálás helyett sms-t küld az unokáknak! Ez is elősegítheti azt, hogy a gyerekek úgy érezzék: közös hullámhosszon vannak!

Bizalom

Az unokáknak szükségük van egy „fülre”, mely minden körülmények között meghallgatja őket anélkül, hogy tulajdonosa ítélkezne fölöttük. Különösen olyan dolgokban fontos ez, melyeket nem mernek elmondani a szüleiknek. Ilyenkor jó, ha a nagymama a bizalmas, akinek minden sajgó szívet ki lehet önteni, és biztos, hogy azt hétpecsétes titokként kezeli!

A közvetítő

A gyerekek, az unokák bizalma, és (a kicsit) külső szemlélő pozíciója ideális közvetítő szerepet kölcsönöz a családi konfliktusok megoldásában a nagymamának. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel és érzékeltetni azt is, hogy a család tagjai számíthatnak a nagymama élettapasztalatára. Mindez pedig hozzájárulhat az unoka és a szülő nézeteltérések elsimításában, a kritikus helyzetek feloldásában és a döntéshozatalokban is. És ami a legfontosabb: ezáltal helyes megvilágításba kerülhetnek az életkorbeli különbségekből adódó problémák.

A tudás továbbadása

A nagyi főztjére mindenki emlékszik, ahogy a közös vasárnapi ebédekre is…
A nagymamák és unokák közt szövődő szálak közül érdekes köteléket jelenthet a főzés tudománya. Együtt lenni a nagyival vasárnap délelőtt „a kulisszák mögött”, felcsipegetni főzési tudományának egyes morzsáit, megjegyezni a receptjeit, fortélyait – ez nem kis összetartó erőt jelent.
Ilyenkor a konyha a hagyományőrzés színterévé is válik, s a nagymama könnyen privilegizált helyzetbe kerül az unokái előtt. És nem ritkán a cinkosság, az összejátszás a legjobb eszköze ( nem csak) a kulináris értékek továbbadásának. Amikor pedig felnőnek a gyerekek, ezek a percek nem merülnek feledésbe, hanem az addig szerezett ismereteket gyakran már önállóan átültetik a gyakorlatba, így a nagyi, a dédi sajátos ízei visszavezethetik a gyerekeket, az unokákat a „gyökerekhez”. Ez azután hozzájárul az együvé tartozás érzésének, a család egységének erősítéséhez.
Isten áldja a nagymamákat anyák napján!
Galenus