Könyvajánló – Azoknak, akik zörgetnek

Hogy milyen műfajú az írás? Nehéz lenne a besorolás, mert egyrészt önéletrajzi ihletésű, hiszen csak úgy voltam hiteles, ha fel mertem vállalni benne mindent, ami megtörtént velem – még akkor is, ha a magánéletemet nyíltan az emberek elé tártam.

Én nem tartom magam \”írónak\”, csak egy gondolkodó embernek, aki – talán a nagy átlagtól eltérő módon értelmezi az élet \”játékait\” -,  szeretné megosztani  a tapasztalatait mindazokkal, akik talán erőt meríthetnek belőle.

 

Miért írtam meg az Azoknak akik zörgetnek… című könyvet?

 

Korán felvetődött bennem a gondolat, hogy három éves Lilla lányom mintha \”más\” volna, mint amilyen a másik két gyermek volt annak idején. Természetes, hogy minden gyermek egy külön individum, mégis lassanként egészen különös szokásai alakultak ki, amelyeket nem volt egyszerű elfogadni és zúgolódás nélkül  a környezettel elfogadtatni.

 

Ekkor hasított belém talán először, hogy csak nem….?!

Észrevettük, hogy a parkettára terített szőnyegfilcről szöszöket sodort össze, s percekig átszellemülten morzsolgatta  azokat az ujjacskái között. Ha véletlenül elejtette, iszonyatos sírás következett, amíg meg nem találtuk.És a sorba rendezés: a fa logikai kockáit állandóan  ugyanabba a sorrendbe rakta, s azon nem lehetett változtatni, mert akkor nagyon  dühös lett.Ha felgyűrődött a szőnyeg széle, vagy a nagyobbak nem zárták be tökéletesen valamelyik fiókot vagy szekrényajtót, sokszor mi nem is vettük észre. Ő azonban azonnal, odament és megigazította. Nagyon korán elkezdett érdeklődni a könyvek iránt. Kiváló memóriája van és megdöbbentő szókincse.Az ő életében mindennek pontosan meghatározott sorrendben kell történnie, a legaprólékosabb mozdulatok is ugyanúgy követik egymást. Fürdés után odaszalad a játékokhoz, s \”gyűjteményezik\” – vagyis kezecskéivel a levegőben  mintha számba venné a játékos polcain a dolgait, majd puszi apának, én pedig melléülök az ágyán, három mesét kell elmondani, pontosan ugyanazt a hármat minden este, amin egy betűt sem szabad változtatni, aztán \”köröket kell rajzolni a hátára. Egyik nap belém hasított a gondolat, hogy talán a kislányom autista.

 

Én nem törtem meg, könyvet írtam, hogy segítsek a hasonló helyzetű családoknak

 

A kívülállók számára e rendkívüli sorscsapásoknak tűnő eseménysorozatok  alatt találtam meg – kezdetben abszolút ateistaként – a  HIT-et. Ezeket a \”sorscsapásokat\” sikerült  próbáknak felfognom,  melyekről azt gondolom, hogy ezek mindig lehetőségek arra, hogy átadjunk a Legmagasabb rendűnek  valami számunkra értékeset, s ez még akkor is igaz, ha jogunk van ahhoz is, hogy ezt ne tegyük meg. Amikor kétségbeesve, elkeseredve , égre emelt tekintettel azon tűnődtem: – \”Vajon még mennyit tudok elviselni?!\”Negyvenéves vagyok. Sok mindent átéltem már az elmúlt évek alatt. Sok örömben és persze sok nehézségben volt részem, mint mindnyájunknak. Úgy éreztem, hogy az elmúlt év történései segítettek a dolgok végleges megértéséhez. Azt remélem, hogy akik kíváncsiak a történetemre, és nyitott szívvel olvassák a soraimat, azok erőt meríthetnek saját gondjaik megoldásához. Egyszerűen segíteni szeretnék.

Hogy milyen műfajú az írás?

Nehéz lenne a besorolás, mert egyrészt önéletrajzi ihletésű, hiszen csak úgy voltam hiteles, ha fel mertem vállalni  benne mindent, ami megtörtént velem – még akkor is, ha  a magánéletemet  nyíltan az emberek elé tártam. Másrészt önismereti témájú, vagy ahogyan ma divatosan mondani szokás: \”ezoterikus\” tartalmú. Elek Ildikó: Azoknak, akik zörgetnek…

A könyvről érdeklődni a szerzőnél lehet az alábbi elérhetőségeken:

Elek Ildikóelek.ildi@freemail.huwww.belsobolcsesseg.5mp.eu