Türelmetlen anya vagyok?

Fotó: gettyimages.com

Talán nálatok is előfordult már, hogy fáradt vagy, ettől meg türelmetlen a gyerekeddel. Ilyenkor persze rákapcsol a kicsi is, amitől szinte biztosan összevesztek. Mit tanácsol a pszichológus az ilyen nehéz helyzetek megoldására?

Egy elkeseredett anyuka leveléből:

“Kislányom 27 hónapos eleven, érdeklődő és mozgékony, talán ez is a problémánk, hogy túlzottan az. De a baj nem is vele van, sokszor elfáradok, még egy egyszerű naptól is és ekkor türelmetlen, ideges vagyok vele.

Találékonysága kimeríthetetlen, elképesztő helyekre képes felmászni és ebben a korban még a tiltást sem érti igazán, leginkább a figyelem elterelés működik. Fél éves kora óta úszni járunk, amit nagyon szeret és mindig vár.

Fotó: 123rf.com

Egyedül vagyunk vele, nincsenek nagyszülők, csak mi a férjemmel, időnként számíthatok a nővéremre és a tanácsaira, tapasztalataira (akinek 3 gyermeke van). Tehát sokszor vagyunk úgy, hogy nekem nincs annyi időm, türelmem játszani vele, a fölösleges energiáit levezetni, mint ahogy erre neki igénye lenne, időnként tombol, tör, zúz és kifejezetten azt csinálja, amiről tudja, hogy nem szabad. Érzem, gondolom, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet, de többször előfordult, hogy ilyenkor kikapott (kezére csaptam, mert a szemetesben kotorászott vagy megráztam). Ezzel persze az ellenkezőjét értem el és tudom is hogy nagyon rosszul teszem, amit rögtön meg is bánok.

A napokban viszont észrevettem, hogy játék közben a babáját veri és az unokatestvérével is ok nélkül durva. Szörnyű érzés ezt látni, tudva, hogy engem utánoz. Tudom, hogy ez az én hibám és nagyon rossz úton járok, de úgy érzem nem tudok a nyelvén vagy nem tudok a szellemi színvonalának megfelelően elmagyarázni dolgokat.  
Mi a helyes megoldás, ha hisztizik, dobálja magát a földön, miközben nekem csomagokkal van tele a kezem, mit csináljak, ha rájön a tombolhatnék? Időnként remegek az idegességtől és feszült vagyok már egy-egy nehezebb nap után, miként nyeljem le a gombócot? Nem hiszem,hogy egyedül vagyok ezzel a problémával, kérem segítsen!”

Mit javasol a pszichológus?

A vérmérséklet veleszületett emberi adottság, és úgy látom, Önöknek az átlagosnál temperamentumosabb gyermek “jutott”. A kislány nyilván születésétől kezdve duzzad az energiától, állandó figyelmet és foglalkozást igényel – valószínűleg többet, mint amit Ön nyújtani képes. A “hiszti” a végletekig fajult érdekérvényesítés jele, hiszen kislánya rendszeresen tapasztalja, hogy – ha kikap is – ezzel végül célhoz ér.
Jelenleg a következőket tudom tanácsolni: téved abban, hogy az ilyen korú gyermeknek nem lehet tiltani és kizárólag a figyelem elterelése vezethet eredményre. Amit lehet – amit Ön tolerálni képes – azt engedje meg a gyermeknek, amit viszont nem lehet, azt tiltsa meg (“Nem szabad!) – és a tilalomhoz következetesen ragaszkodjék.

Tudom,  ilyenkor jön a hiszti. Ezt csak úgy tudja leküzdeni, ha kibírja és nem vesz róla tudomást (nagyon nehéz!). Ezzel párhuzamosan viszont: figyelmet, foglalkozást kell kislányának kapnia, amikor éppen nincsen vele baj! Az értelmes gyerek néhány hét alatt megtanulja így, hogy a hiszti nem vezet eredményre, a “tisztességes” viselkedés viszont igen.  S ha nem messze van, hogy óvodás legyen a kicsi…Valószínűleg Önnek is jót tesz majd, ha “kiléphet a falak közül”, és akkor fog kiderülni az is: hogyan viselkedik a gyermek a közösségben, amikor a felügyeletet nem a szülő, hanem az óvónő látja el.

Forrás: Galenus