Mitől tartunk valakit vonzónak?

Fotó: 123rf.com

Az egyik skót egyetem pszichológusa szerint mérhető az emberi vonzerő: határozott törvényszerűségek alapján tartunk valakit vonzónak. A szakember szerint ami különösen szexi: az átlagosság.

Mérhető az emberi vonzerő, állítja David Perrett, a skót St. Andrews Egyetem pszichológusa. A szakember kidolgozott   módszerével egy számítógépes program  a monitoron megjelenő arcokat módosítja…

Kísérlete során számtalan portrét másolt egymásra, s ami a legmegdöbbentőbb: minél több arcot kevert össze, annál vonzóbbnak találták a végeredményt a szemlélők.

Igen kevés valódi adonisz és végzet asszonya kapott több pontot az attraktivitás-skálán, mint a 8-15 arcból összerakott portrék. Ezek szerint tehát az átlagosság szexi – és nem csak a britek számára.

David Perrett ugyanis japánok és skótok képeit is csereberélte, és arra jutott, hogy az egész földtekén hasonló elképzelése van az embereknek arról, milyen az igazán szép arc.

Hormonszint és vonzalom

Az átlagos modellportré esetében az ajkak teltek, az áll decens, a pofacsont pedig magasabban fekszik – szerte a világon mindenkinek így tetszett. Ez nem is csoda, véli Perrett, aki szerint mindez a női nemi hormon, az ösztrogén pubertáskori kibocsátásával függ össze. A magas ösztrogéntükör ugyanakkor a termékenységgel hozható szoros kapcsolatba.

Fotó: 123rf.com

S hogy mit tartanak a nők vonzónak a férfiakban? Ezt már nehezebb megfogni. Ha az illetőnek markánsabb az álla, férfiasabbnak hat. Ez az arcvonás pedig a magas férfi nemi hormon szintjére, jelentős tesztoszteron-tartalékra utal. Csakhogy a nőknek nagyrészt a kissé nőies arcú férfiak tetszenek jobban. Talán az állhat a háttérben, hogy a nőiesebb férfiak nagyon jó apák, míg a magas tesztoszteron-szintű férfiak kevesebb időt szánnak a családra és gyakrabban lépnek félre.

Az Oidipus-komplexus és a párválasztás

Perrett  szerint, a Freud által először leírt  Oidipus-komplexus is működik a párválasztásban. Perlett kutatásai szerint az emberek előszeretettel szeretnek bele olyan emberekbe, akik hasonlítanak a szüleikre – például akiknek a szülőkhöz hasonló a szeme vagy a haja színe. A kor is kérdéses: azoknak, akiknek a szülei harmincéves koruk körül jártak, amikor a gyermek megszületett, tendenciózusan az idősebbnek látszó partner tetszett.

Forrás: Galenus