Ha a gyermek az “osztály bohócává” válik

A fotó illusztráció: pixabay.com

Pedagógusok és szülők gyakori problémája a folyton bohóckodó gyermek, és ez a gond az iskolás évek kezdetén különösen előtérbe kerül. Amikor azonban a tanítók és diáktársak a gyermeket már az „osztály bohócának” tartják, negatív következményekkel járhat a nebuló fejlődésére nézve – állapítja meg egy új keletű amerikai tanulmány. 

Az iskolás évek kezdetén azokat a gyerekeket, akik ügyesen bohóckodnak, hogy szórakoztassák a többieket, szeretik az osztálytársaik, pajtásaik. Amikor azonban a kisdiákok felsőbb osztályba lépnek, a vicces gyermek kedvező megítélése általában romlik. Legalábbis, egy amerikai egyetem kutatói által nemrégiben megjelent tanulmány szerint.

Az írás kimutatja ugyanis, hogy az “osztály bohóca” magatartást később már rosszallóan elutasítják, zavarónak tekintik a diáktársak, de a pedagógusok is. Ezek a „bohócok” pedig zokon veszik a nekik szóló, negatív megjegyzéseket, és a kutatók szerint a dolgot úgy fogják fel, hogy magatartásuk kudarcot jelent számukra a (nem csak az iskolai) közösségben. 

A kutatás folyamata

A kutatók vizsgálódásaik során 270 gyermek viselkedését követték nyomon az általános iskola első három éveiben. A cél annak kiderítése volt, hogy az ún. “huncut” gyerekek miként vélekedtek önmagukról, valamint hogyan tekintettek rájuk a pedagógusok és osztálytársaik. A szakemberek az évek során értékelték a fizikai, közösségi és kognitív spontaneitást; a lelkesedést, valamint a gyermekekhumorérzékét. A pedagógusokat pedig arra kérték, nevezzék meg azokat a diákokat, akik szerintük a legjobb bohócok, viccelődő gyerekek voltak, és szerették is.

Fotó: 123rf.com

A közösség rosszabbodó elismerése

A vizsgálódásból érdekes érdekes eredményekre jutottak, többek közt arra is, hogy míg az általános iskola első évében mind a lányokat, mind pedig a fiúkat “bohócoknak” lehetett tekinteni, addig szinte csak a fiúkat tartották annak a második és a harmadik évben. Amellett a rákövetkező évfolyamokon az ilyen típusú diákok nagyon népszerűek voltak társaik körében, de ez a lelkesedés a későbbiekben egyre csökkent irántuk. Vajon miért?

A tanulmány készítői szerint ennek oka lehetett többek közt, hogy a viccelődő/bohóckodó fiúknak az iskolai közösségben elfoglalt helyének módosulását a pedagógusok reakciói is befolyásolták. Ami azt jelentette, hogy a hirtelen változás a tanítók viselkedésükre adott negatív válaszát tükrözhette. Eszerint az „osztály bohócának” lenni már zavaró volt a tanítási órákon, és iskolában, ezeket a fiúkat megdorgálták, egyfajta módon megbélyegezték. Ugyanakkor az osztálytársak kezdték elfogadni ezt az üzenetet, majd egyre kritikusabbak lettek a bohóc gyerekkel szemben.

Összegzés

A tanulmány végén a kutatók a megfigyelések összegzésekor kiemelték, hogy a különféle címkék, amelyeket felragasztanak a gyermekekre, önértékelésük erős meghatározói lesznek a későbbiekben. Ha ez a címke negatív – esetünkben az iskolai életben –, akkor a gyerekek elidegenedhetnek társaiktól, a közösségtől, amelyben élnek. Félnek attól, hogy másképpen bánhatnak velük, és nyomást gyakorolhatnak rájuk.

Így a szakemberek arra ösztönzik a pedagógusokat az iskolában és otthon a szülőket is, hogy találják meg a módját e „bohóckodó” viselkedés helyes kezelésének, a gyermek esetleges iskolai kirekesztettségének elkerülése, a jobb diák-tanár és szülő-gyermek kapcsolat előmozdítása érdekében. Elsődlegesen tárják fel és elemezzék a figyelmet magára vonni akaró, bohóckodó gyermek viselkedésének okait, azokat beszéljék meg vele, majd a megfelelő megoldások, pl. feladatok elvégzésének mások előtt történő dicsérete és pozitív értékelése útján javítsanak a helyzeten.

Forrás: Galenus