Még mindig bepisil? Hitek és tévhitek

Fotó: gettyimages.com

Már 4 éves elmúlt a gyerek, 6-7 éves is lehet, vagy még idősebb, és előfordul, hogy bepisil az ágyba… Ez a gyakori probléma számos kérdést vet fel szülőknek, szakembereknek egyaránt.

A lényeg az, hogy nem szabad dramatizálni a helyzetet, de szokványosnak sem kell tekinteni anélkül, hogy különböző módokon a gyermek segítségére sietnénk.  Az alábbiakban gyermek-urológusok és más specialisták tanácsai alapján igyekszünk könnyebbé tenni a probléma megoldását.

Egyes felmérések szerint öt éves korban – átlagosan – tízből két gyerek érintett az éjszakai vagy délutáni alvás alatti vizelet-folyásban. 6 évesen, vagy afölött, még mindig tízből egy… Az okozott kellemetlenség ellenére, és azt sem számítva, hogy a dolog ma már egyre kevésbé tabu-téma, különböző okokból a szülők nem szívesen beszélnek erről az orvosnak. Lehet, hogy mi, szülők részben felelősnek érezzük magunkat, mer gyakran rászóltunk emiatt a gyerekre.

Vagy azt gondoljuk, hogy nem kell nagy ügyet csinálni belőle, de úgy is vélhetjük: jobb elkerülni , hogy orvosi kezelésre kerüljön sor. Ami a gyereket illeti: ha nem is mondja ki nyíltan, ő a leggyakrabban retteg tőle, és rosszul éli meg, hogy bepisil az ágyba. Közszájon forgó és komoly orvosi vélekedések özöne közt igyekszünk megfejteni az okokat igaz-hamis mérlegeléssel, annak érdekében, hogy megértsük a probléma gyökerét, és megfelelően reagáljunk rá.

Fotó: 123rf.com

Hitek és tévhitek

  • 4 éves kor körül már aggódni kell

HAMIS
Elvben a szobatisztaság 2 éves korban érhető el nappal, és inkább 3-4 éves korban „sikeres” éjjel.  Mégis, a gyakorlatban az ágyba pisilés minden második gyereket érint ezen életkor körül, mert mindegyikük a maga ritmusa szerint fejlődik. Az orvosok „bevizelésről”, azaz kontrollálhatatlan éjszakai bepisilésről csak 5 éves kortól kezdve beszélnek, és kimutatták, hogy a fiúk gyakrabban néznek szembe ezzel a problémával. Ez nem azt jelenti, hogy 5 éves korban, ilyen esetben azonnal meg kell ijednie a szülőnek, és orvossal kell konzultálnia. A megfelelő pillanat akkor jöhet el, amikor a gyermek kifejezi, hogy feszélyezve érzi magát emiatt, és folytonos kellemetlenséget érez. Amikor maga szeretné, hogy problémája megszűnjön, az adja a legjobb esélyt a sikeres kezelésre. Ha a szülő mégis nagyon állhatatos, kitartóan aggódó, viszont a gyermeke nyilvánvalóan még nem áll készen a szobatisztaságra, az orvos javasolhatja a várakozást a kezeléssel, nehogy kudarc legyen a vége.
 

  • A korai bili-használat rossz következménnyel járhat

IGAZ
Amikor egy gyereket túl korán bilire ültetnek, nappal „tisztasági reflex” alakulhat ki, de az agy azt még nem fogadja be. Ez a nagyon korai rászoktatás fiziológiai szempontból nem gyorsítja meg a húgyhólyag-működés kontrolljának elsajátítását. Esetleg még zavarhatja is az „összhangot” az izom közt, mely zárja és nyitja a vizelet „csapját” és a még nem eléggé fejlett húgyhólyag közt. Tanácsos akkor kezdeni a bilire szoktatást, amikor a gyerek már jól tud járni, azaz, amikor neurológiai tekintetben fejlettsége kielégítő.
 

  • A bepisilés összefügg a húgyhólyag méretével

IGAZ
Egy gyermeknél, akinek még nem eléggé fejlett a húgyhólyagja, nagyobb a kockázata annak, hogy bepisil az ágyba. És minél gyakrabban ürül a húgyhólyag, annál inkább gyenge marad a kapacitása.
 

  • Az érzékeny alkatú gyerekek jobban érintettek

HAMIS
A bevizelés nem feltétlenül kötődik a félénk vagy sérülékeny alkathoz. Viszont gyakori eset, hogy nagyon aktív, mozgékony gyerekekről van szó, akiknek nehézségeik vannak az iskolai figyeléssel, normális értelmi képességek mellett. A nagyfokú aktivitás és az éjszakai bevizelés közti kapcsolat gyakran csak abban áll, hogy a gyerek napközben annyira kimerült, hogy éjszaka nagyon mélyen alszik, és nem ébred fel, ha WC-re kell mennie.
 

  • Gyakran családi „örökség”

IGAZ
Tanulmányok sora kimutatta, hogy a családi előzmények számítanak az ilyen problémával küszködő gyerekeknél. 44%-kal nő a kockázata a bepisilésre való hajlamnak, ha az egyik szülő érintett volt, és 77%-kal, ha mindkét szülőnél előfordult a baj hasonló korban, míg 15% az esély rá, ha nem volt előzmény. Ez az örökletesség olykor módosul, a család reagálás hatására, ami vegyes lehet: ha az engedékenység („én is ilyen voltam”) vagy a túlzott engedékenység („nem tehetünk semmit”) párosul, illetve ha nagyobb szigor merül fel.
 

  • Túl mélyen alszik – azért pisil be az ágyba

IGAZ  ÉS  HAMIS
A nagyon aktív gyerekeknél fentebb már szóltunk erről az okról. Viszont az is igaz, hogy minden gyermek mélyen alszik, de nem mindegyik pisil be az ágyba. A vizeletfolyás gyakran az ún „paradoxális”, nagyon mély alvási szakasz alatt következik be, az éjszaka elején. De vajon fel kell-e ébreszteni a gyereket, hogy kivigyük pisilni? Ez kényszerítő hatású, és csak akkor lehet hasznos, ha a gyerek már tudatosan vizel. Ha alig lehet mozdítani, nem is észleli, hová viszik, semmit nem ér az egész. Ami pedig az egyes országokban kapható „hangjelzőket” illeti, melyek jeleznek az éjszakai nedvesség esetén, attól az egész család felébred, kivéve a gyereket… Mégis, az északi országokban alkalmazzák ezt a módszert, és olykor jó eredményeket mutatnak fel. Amellett ez nem az első ilyen kísérlet a probléma kezelésére. De megoldásként – kb. 8 éves kortól – csak azzal a feltétellel alkalmazható, hogy a gyerek elfogadja. Kialakulhat nála egy feltételes reflex a felébredésre, hogy megelőzze a hangjelzőt, d nagyon óvatosnak kell lenni ezekkel a készülékekkel.
 

  • A bepisilés nyugtalanságot, elégedetlenséget fejezhet ki a gyermeknél

IGAZ
Ha nem is kell mindent a „pszichológia” számlájára írni, azért nem is szabad teljesen tagadni annak jelentőségét. A bevizelésnek kétségtelenül többé-kevésbé egybefonódó okai vannak, és kétségek is felmerülnek, ismeretlen tényezők is előbukkannak. Amennyiben a gyereknek mindig is volt akaratlan vizeletfolyása, az idegrendszer, mely irányítja a húgyhólyag működését, valószínűleg még nem működik jól az adott életkorban Ha a bepisilés egy „tiszta időszak” után tér vissza, valamilyen kiváltó okra gondolhatunk: pld. a szülők válása, iskolai problémák, kistestvér születése ilyen lehet. A gyermek olyan aggodalmát is kifejezheti, melyet nehéz megfejteni. Olykor az orvossal való konzultáció elég lehet a helyzet megoldásához, más esetekben viszont pszichológus segítsége ajánlott. De a bepisilés mindenképpen valamilyen problémának, aggodalomnak a pszichológiai visszatükröződése: szégyen, visszavonultság, félelem stb.
 

  • Időnként konzultálni kell orvossal

IGAZ
Az esettől függően különböző specialistákkal. A lényeg az, hogy bizalmi kapcsolat alakuljon ki az orvos és a gyermek között. Ha ez a viszony nem jön létre, és a gyermek jobban szeretne egy másik orvossal kapcsolatba kerülni, nem szabad a vágyával ellenkezni. Amennyiben a specialista szervi bajt sejt az okok között, vizeletvizsgálatot vagy egyéb kontrollt rendelhet el, esetleges fertőzés vagy más problémák felfedése céljából. A fejlődési rendellenességek azért szerencsére elég ritkák.
 

  • Gyógyszerek felírhatók rá

IGAZ
A pszichotrópok (az alvást megkönnyítő gyógyszerek) kerülendők, mert nem csökkentik a kockázatot. Két esetre javasolt specifikus, gyógyszeres kezelés: az egyik korlátozza a húgyhólyag működését: különösen az éjszaka elején jelentkező vizelés esetén (rövid távú hatást fejt ki); vagy olyan gyerekek számára használhat, akiknél kisebb problémák nappal is vannak (gyakori vizelési inger). Egy bizonyos idő eltelte után ezek a gyógyszerek fokozzák a húgyhólyag kapacitását. Van, amikor kétféle gyógyszert társítanak: egyesített hatásuk adja a legjobb eredményt, természetesen szigorú orvosi ellenőrzés mellett.
 

  • A kezeléseket kitartóan kell alkalmazni

IGAZ  ÉS  HAMIS
A fent említett kezelések általában 2-3 hónapig tartanak, utána leállás következik, a helyzet mérlegelése céljából.  Ez a módszer gyakran segít, mert a gyerekek 60-70%-a javul, vagy olykor teljesen meggyógyul (később visszaesés lehetséges). Másoknál, a kezelés leállításával egy időben újra jelentkezik a probléma, de ettől nem szabad elkeseredni. A kezelést lehet ismételni és szükség esetén terápiás módszerekkel társítani (pszichológus igénybevétele, kisebb gyógytorna a húgyhólyag működésével összefüggő izmok erősítésére stb.) A felügyeletnek, megfigyelésnek rendszeresnek kell lennie, hogy motiválja a gyermeket, megőrizze bizalmát és könnyen bevonható legyen a kezelésbe (kérhetjük tőle például, hogy nyisson egy füzetet, melyben feljegyzi a „száraz” és a „nedves” éjszakái számát).
 

  • A gyermek spontán módon is gyógyulhat

IGAZ
Ahogy nő a gyerek, természetesen neurológiai szempontból is fejlődik, ami lehetővé teszi a húgyhólyag működésének megfelelőbb kontrollját. Az ilyen problémával küszködő gyerekek 10-15%-a gyógyul meg évente spontán módon. Ha rosszul éli meg a bepisilést, jobb, ha nem várunk, és az említett kezelések miatt orvoshoz fordulunk. Igaz, hogy nem azonnal szokott javulni a helyzet, de gyorsul a gyógyulás ilyenkor. És a gyermek számára fontos, hogy megértse és érezze: segítik, támogatják ezen problémája megoldásában.
 
NÉHÁNY JÓ TANÁCS
Csökkentsük kissé a folyadékbevitelt este: ez nem gyógyítja meg a bajt, de a gyerek kimutathatja ily módon is az akaratát, hogy nem fog bepisilni éjjel.
Biztosítsuk a könnyű utat a toaletthez éjjelre, és mutassuk meg a gyereknek rendszeresen, mielőtt lefekszik.
Ne adjunk a gyerekre éjjel pelenkanadrágot – mely a kudarc egyik fő okozója. Ha elegünk volt abból, hogy az éjszaka közepén újra ágyazzunk, tegyünk egy gupilepedőt a textilből készült lepedőre, majd fedjük be egy vastag, nedvszívó frottir-törülközővel. Vizeletfolyás esetén elég kicsrélni a törülközőt és letörölni a gumilepedőt.
– Kapcsoljunk be halvány éjszakai világítást, hogy szükség esetén a gyerek félelem nélkül ki tudjon menni a WC-be.
Ne okozzunk neki bűntudatot, ha bepisil mégis, ne szidjuk le, ne vitatkozzunk vele: ő nem bűnös, hanem áldozat. Ha a gyereknek több figyelemre és szeretetre van szüksége, és azt ezek után megkapja, hamar javul a helyzet.
Motiváljuk a gyereket, vegyük észre, „gratuláljunk”, ha fejlődést ér el. Éjszaka kérjük meg, hogy vegyen fel maga tiszta pizsamát, ha kell, minden büntető szándék nélkül a részünkről – ezzel növeljük felelősségérzetét, ugyanúgy, mint amikor megtanítjuk például arra, hogy tegye a szennyesét a fürdőszobai ládába.
Magyarázzuk el a testvéreinek, hogy a bepisilés magánügy, mások előtt ne beszéljenek róla.
 
Forrás:  Galenus