Kamaszpanasz vs. szülői szigor

A családok egyik legnagyobb megpróbáltatása, amikor a drága kicsi gyermek elkezd lázadni, mindent jobban tud, vagyis a kamaszkorba lép. A nemi hormonok elkezdik működésüket, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, és ezekkel párhuzamosan jelentős pszichés változások mennek végbe.

A serdülőkor rengeteg változással jár, s ez sokszor felborítja a családban addigra kialakult rendet, egyensúlyt, de ugyanakkor lehetőséget is ad a fejlődésre és arra, hogy a családi kapcsolatok új szintre lépjenek.

A korábbi jó gyerek-szülő viszony megváltozik. Még az olyan gyermekek is, akik addig csendes, visszahúzódó jó tanulók voltak, elkezdenek visszabeszélni, fejjel a falnak menni. Ha mindkét fél jól kezeli a kamaszkor nehézségeit, akkor ez a viszony helyreállhat, és jó felnőtt felnőtt viszony alakul ki a későbbiekben, a kamaszkor elmúltával.

A serdülőkor sokféle feladat elé állítja a kamaszokat:
• Meg kell küzdeniük a drámaian gyors testi változásokkal, amelyek általában előbb jelentkeznek, mint az érzelmi fejlődés.
• Meg kell felelniük az iskola és a szülők elvárásainak.
• Önbizalomhiányukat leküzdve be kell illeszkedniük a kortárscsoportjukba, ami a Z generációs gyermekeknél még nehezebb, hisz a közösségi médiában, a web2 világában, ahol az influenszerek határozzák meg, mi a menő és a követendő példa, sokszor torz képet látnak.
• Kezelniük kell szexuális vágyaikat s a másik nem vagy éppen a saját nemük felé megjelenő érdeklődésüket.
• Választ kell találniuk arra, kik is ők valójában, milyenek is valójában, milyen szerepekben érzik otthonosan önmagukat, és hogyan tudják a legkülönbözőbb szerepeiket (gyerek, barát, testvér, jófiú, menő csávó, csaj stb.) sikeresen integrálni.

Önmaguk megtalálásakor önállóságra és a szülőkről való leszakadásra, autonómiára vágynak, hogy átvehessék a kontrollt saját életük fölött,
és kialakíthassák saját énjük határait.

A kamaszok gyakran tekintenek kortársaikra (különösen azokra, akiknél a kamaszkor már előbb elkezdődött) mint modellekre. A szülőket egyfajta tükörnek tekintik: „Ahogy ők látnak engem, akkor olyan is vagyok? Ezt nem szeretném.” Illetve másképp szeretnének élni, mint a szülők. A leválásnál ez az egyik legfontosabb kiindulópont. Mindent negatívnak kezdenek el látni, ezért van az, hogy semmi sem jó, akármit is mond a szülő, mert ez segít nekik, hogy elinduljanak, és a saját életüket kezdjék élni.

Ha minden szép és jó lenne, akkor lélektanilag sokkal nehezebb lenne a leválás, akkor senki nem vágyna arra, hogy az otthon melegét feladja. A szülőkkel szembeni lázadásnak tehátkettős értelme van: egyrészt célja a leválás, hogy a fiatal elkezdhesse átvenni önmaga fölött a kontrollt. Másrészt, ez a lázadás adja meg a kereteit a kamasz saját határainak, melyet most kezd felfedezni.

Mit tehetünk?
Gyakran előfordul, hogy a szülő és a gyermek ugyanazokba a vitákba bonyolódik bele. A szülő azt érzi, hogy nem hallgat rá a gyerek, felesel, ellenszegül, a gyermek pedig azt érzi, hogy nem értik meg.

Miért van ez így?
Azért, mert ezekben a konfliktusokban mindig ugyanaz a két szereplő van jelen. Az egyik az irányító-szabályozó szülő, a másik a lázadó kamasz. A két szerep jellegéből fakadóan felkérik egymást a táncra, és elkezdődik a soha véget nem érő harc, ismétlődő vita. A konfliktusokon akkor tudunk oldani, ha valamelyik fél kijön a saját szerepéből, mert ezáltal a másik felet is kibillenti. Mit is értek ez alatt pontosan. A szülők úgy gondolják, hogy a tapasztalatuk miatt mindent jobban tudnak, és fel vannak hatalmazva arra, hogy irányítsák a gyereket, uralkodjanak rajta.

A kommunikációjukban is a felszólító módú, utasító mondatokat használják. „Kislányom, takarítsd már ki a szobádat!” Erre nem is lehet más reakció, mint a lázadás, ellentmondás. „Hagy jál már békén, most más dolgom van.” Mint látjuk, egyik szerep behívja a másikat, s elkezdődik a vita.

Ugyanez fordítva is igaz. Amikor a kamasz kezd el a lázadógyerek-szerepből kommunikálni: „Hagyjál már békén, ne gyere be a szobámba, egyedül akarok lenni!” A szülő könnyen veszi fel az irányító szerepet, a „velem ilyen hangon nem beszélhetsz” válasszal.

Megfelelő kommunikációval azonban nagyon sok konfliktust elkerülhetünk, nem lesz folyamatos a feszültség, ami egyik félnek sem jó. Próbáljuk meg énüzenetekkel kifejezni igényünket. „Engem nagyon zavar, hogy koszos a szobád, mert én szeretem a tisztaságot.” „Pluszmunkát vállaltam, hogy több zsebpénzt tudjak adni.” „Te mit javasolsz, vagy mit tudnál tenni annak érdekében, hogy nekem is jóleső érzés legyen hazajönni?” Figyeljük meg, hogy amikor kijövünk az irányító szerepünkből, és elkezdjük partnernek és egyenrangúnak tekinteni a gyermeket, akkor ő hogy lép ki a saját, lázadógyerek-szerepéből. Ha megoldás nem is lesz mindig, de sokat lendíthet a kapcsolaton az énállapot megváltozása.

Bizalom
A kamasszal való közös nevező kulcsa a bizalom. Fogadjuk el, hogy az alapvető létfenntartási ösztön benne is megvan, és feleslegesen utasítjuk, hogy öltözzön fel, mert hideg van, mert ha a kamasz gyerekünk fázik, akkor ösztönösen felveszi a meleg ruhát. Ha ezeket a mondatainkat mellőzzük, akkor érezni fogja a gyerek a bizalmat. Bízunk őbenne, hogy képes ellátni magát.

Ugyan ez igaz a bulizással kapcsolatban is. A kamasz eljár bulizni, és el is kell hogy járjon, hisz itt találkozik a barátaival, alakít ki új kapcsolatokat, érzi, hogy autonóm, független lény, és saját felelős döntéseket hoz, amikor igent vagy épp nemet mond valamire vagy valakinek. Itt tudja kipróbálni magát a kortárs kapcsolatokban.

Milyen témákat kerüljünk el?
Öltözködés, hajviselet, tetoválás, fülbevalók, piercing. A kamasz a saját kortársainak akar megfelelni, nem a szüleinek. A gyermek ebben a korban még csak így képes kifejezni egyéniségét. Magatartásával azt üzeni, hogy a viselkedés, a személyiségtulajdonságok kevésbé fontosak számára.

Ha a szülők ragaszkodnak ezekhez a témákhoz, akkor a család minden tagjának öltözködése, hajviselete téma kell hogy legyen. Ahhoz, hogy egyenlő félnek érezze magát a gyermek, neki is meg kell engedni, hogy beleszóljon a szülő öltözködésébe, hajviseletébe stb.

Kamaszmediáció
Mint látjuk, kemény munkát igényel, ha a kamasz gyermekünkkel a jó kapcsolatot fent akarjuk tartani. Elképzelhető, hogy úgy érezzük, egyedül képtelenek vagyunk megbirkózni egy ilyen nehéz feladattal. Ebben az esetben érdemes mediátor szakembert felkeresni, hisz óriási eredményeket tud elérni egy már megrekedt szülő-gyermek konfliktusban.

Mikor ajánlott a kamaszmeditáció?
• A gyerekemmel minden apróság miatt, már szinte mindennap veszekszünk.
• A kamasz gyerekemmel nagyon felszínes lett a kapcsolatom, olyan távolságtartó lett.
• A gyerek nem akar segíteni a házimunkában.
• A gyereknek romlik az iskolai eredménye, és előfordult már, hogy tudtunkon kívül nem ment iskolába.
• A gyerekem nagyon szemtelen lett az utóbbi időben.
• A gyerek képtelen rendben tartani a szobáját.
• A lányom olyan fiúval akar járni, aki nekem nem szimpatikus.
• A gyerekem nem akar semmilyen közös családi programon részt venni.
• A gyerekem piercinget szeretne. Én nem engedem. Ő hisztizik és duzzog.
• A fiam felhozta a barátnőjét. Én nem akarom, hogy együtt aludjanak.
• A 16 éves lányom közölte, hogy fogamzásgátlót szeretne szedni. Én hallani sem akarok erről.