Önbizalomhiány gyerekkorban – 2. rész

12 jó tanács ahhoz, hogyan növeljük gyermekünk önértékelési szintjét:

ISKOLA

1. Ne csak a rossz jegyeire élezzük ki rendszeres mondandónkat, hiszen a gyereknek joga van hibázni. Ahelyett, hogy kifakadnánk, kérdezzük meg tőle, miben segíthetünk e tekintetben. Magyarázzuk el, amit nem ért a tananyagból!  Kérjünk segítséget a papájától vagy bárki mástól, aki jó a kérdéses tantárgyból! Beszéljünk a tanárnőjével!

2. Igyekezzünk maximálisan jó színben feltüntetni, ha bármilyen kis mértékben is, de fejlődést ér el egy adott területen! „Ötöst kaptál a diktálásra? Ez nagy eredmény, a múltkor csak közepest értél el. Folytasd a gyakorlást!” – ösztönözzük ilyenféleképpen.

3. Szidták anélkül, hogy bármit is mert volna mondani védekezés gyanánt? Ne tegyünk neki szemrehányást, miért nem beszélte meg az okokat a tanárnővel, vagy ne torkolljuk le, mondván, nem is olyan nagy dolog az egész. Inkább szakítsunk rá időt, és hallgassuk végig részletesen a panaszát. Javasoljunk megoldásokat: hogyan menjen a tanárnőhöz, játsszunk a humorral, mivel hökkentsen meg egy ellenfelet… Szerepjátszást is alkalmazhatunk, felidézve egy ilyen fajta szituációt, segítve ezzel, miképp legyen úrrá rajta.

4. Nehezen kezd hozzá a tanuláshoz? Szidalmazás helyett egy kis tréfálkozás enyhíthet a légkörön. Cseréljük fel például a szerepeket (még a nagyobb gyerekkel is): mi legyünk a tanuló, ő a tanár. A végén látni fogjuk, hogy szívesebben fogja megtanulni a leckét. Amikor pedig felmond egy szöveget, vagy elszaval egy verset, és nehézségekkel küszködik, zavarban van, próbáljuk meg elvonni a figyelmét grimaszokkal, zajokkal stb. Legyen az a feladata, hogy ne hagyja magát zavartatni a szövegmondásban!

5. Végeztessünk vele néhány olyan iskolán kívüli tevékenységet, melyek során álmodozhat, kifejezheti érzékenységét, akár úgy is, hogy szabad folyást enged az érzelmeinek, akár úgy is, hogy kitombolja magát. Ezáltal új képességeket fedezhet fel magában, ami segíti őt a pozitív énkép kialakításában.

6. Ne késlekedjünk, tegyünk lépéseket rögtön, amikor úgy látjuk, nehézségekkel küzd bármely területen. Beszéljünk rendszeresen róla a tanárjával, forduljunk logopédushoz, pszichológushoz, ha úgy tűnik számunkra, jelentős gátlások gyötrik. Minél gyorsabban reagálunk, annál kevésbé állandósul nála egy szenvedést hozó kudarchelyzet.

 
OTTHON

7. Segítsük abban, hogy családi körben felszabadultabban fejezze ki gondolatait, érzéseit, véleményét, mint másutt. Minél inkább ösztönözzük, hogy elmondja, amit magában hordoz, de még nem merte sehol előhozni, annál jobban fog nőni az önbizalma.

8. Készítsük elő, szervezzük meg a szabadidő közös eltöltését!  Úgy fogja érezni, többre értékelik, ha például együtt biciklizhet, barkácsolhat, moziba mehet velünk.

9. Játsszunk vele olyan játékokat, melyek egy közösségbe, átfogóbban véve pedig a társadalmi életbe való beilleszkedését szolgálják.  Vegyünk elő pld. a Gazdálkodj okosan!-hoz hasonlatos társasjátékokat, ahol egyedül kezelheti a bankot, a pénzügyeit, a mindennapi élet velejáróit. Nemcsak büszke lesz magára, hanem anélkül, hogy tudna róla, ily módon átülteti a gyakorlatba az iskolában tanultakat is.

10.  Rendkívül tréfás játékokat is javasolhatunk együtt a gyerekkel, anélkül, hogy „nagy vagy már” megjegyzéssel nehezményeznénk bohóckodásait, viccelődéseit, melyek révén kitombolhatja magát. Grimasz-verseny, pislogást megálló verseny stb. lehetnek ilyenek – a lényeg az, hogy a játék során felszabadultnak érezze magát.

11. 4-5 éves kortól kezdeményezhetjük, hogy részt vegyen a családi életben, vállaljon fel kisebb felelősséggel járó, apró kötelezettségeket. Természetesen nincs szó arról, hogy elhalmozzuk napi munkával, még kevésbé, hogy ilyen jellegű feladataival nyaggassuk – hanem inkább tegyük lehetővé számára, hogy felfedezze, milyen az: hasznosnak lenni.

 
Ha van testvére, soha ne éreztessük vele, hogy különbséget teszünk gyermekeink közt, hozzuk egyensúlyba a koruk és temperamentumuk szerinti előnyöket, és tartsuk meg magunknak az összehasonlítást! Mindig szenteljünk időt a négyszemközt történő beszélgetésre mindegyikkel, és hívjuk fel a figyelmet arra, mennyire szeretjük egyik vagy másik tulajdonságukat, egyéniségüket kiemelve, és kimutatva, hogy olyannak szeretjük őket, amilyenek.
 
Galenus