Önbizalomhiány gyerekkorban – 1. rész

Jó képességekkel rendelkezik, sok tekintetben tehetséges is a gyermekünk – de ő egyáltalán nincs róla meggyőződve, sőt, ezt kitartóan igyekszik „feledtetni” is. Az ilyen önbizalomhiány nem ritka többek közt 5-11 éves korban.
De nem szabad drámát csinálni belőle, hanem segíteni kell a gyermeket abban, hogy felülkerekedjen rajta.
A kisiskolás Ági rossz jegyet hozott haza matematikából, mert nem értette a példát. „És nem kérted meg a tanárnőt, hogy magyarázza el újra?” – kérdezte az anyja szomorúan. „Nem mertem, mert féltem, hogy a többiek kigúnyolnak.”– hangzott a válasz. Klára, a 11 éves Roland mamája szintén bánkódik: „Nagyon elszomorít, amikor látom, hogy a fiam nem tud választani, még ha csak együtt vásárolunk neki pólót vagy nadrágot, akkor sem. És ha érdeklődöm, miért hallgat, nehezen viseli a kérdést.” De vajon milyen okokra vezethetők vissza ezek a gyermekkori gátlások?
 

Félelem mások tekintetétől

Félénk, sebezhető, szorongó, kevés önbizalma van – íme a jellemzők, melyek gyakran visszhangzanak a fenti példában szereplő és hozzájuk hasonló gyerekekkel kapcsolatban. Egyik ok lehet a félelem mások tekintetétől, azaz figyelmétől. Az igaz, hogy sokat kívánnak meg tőlük: kiváló tanulmányi eredmény, jó magaviselet, segítőkészség, udvariasság… Miközben számosan – szülők, nevelők, iskolatársak – figyelik őket, azaz magukon érzik mások tekintetét. Az így megnyilvánuló figyelemnek az érzékelése e lappangással teli, ún. latenciaidőszak egyik lényeges pontja lehet.
A gyermek (5-8 éves kora között) lassan kikerül a szülő „bűvköréből”, de megérti, hogy még túl kicsi a felnőttek életéhez. Később kezdi sejteni, hogy nem marad örökké jelenlegi családja felügyelete alatt, és ha majd egyszer megházasodik, ugyanolyan hatalma lehet a gyermekei fölött, mint most a szüleinek. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, tudja, hogy megfelelőképpen, a fokozatos fejlődés szellemében kell felnőnie. Ennek érdekében, az iskoláskorba lépve, beleveti magát a tanulásba, figyeli a felnőttek világát, és előfordul, hogy olykor már azonosulni is szeretne velük. Ezen azonosulási vágyak keretében arra törekszik például, hogy a felnőtteknek örömöt szerezzen, megfeleljen mindannak, amit elvárnak tőle, szinte tökéletes legyen (hogy ne legyen része elutasításban). Izgatja, milyennek tűnik mások szemében, minden jól megy-e, megfelel-e a „normáknak”… Sajnos, mindez nagyon gyakran bizonytalanságot kölcsönöz neki, amitől szorongóvá válik. Minél inkább aláveti magát a mások által róla megrajzolt képnek, és fél a rá szegeződő tekintetektől, annál inkább csökken az önbizalma.
 

A szemérmesség kora

Gyermekünknek annyi fejlődési fokozaton kell átmennie! Kisiskolás korban nincs még vége az identitás keresésének sem (beleértve a nemi identitást). Mert ellentétben a gyakran elfogadott nézettel, miszerint az ilyen korú gyermeket még nem érdekli a szexualitás, az belül forrong. Minden, ami a szexre vonatkozik, fenntartásokkal bár, de felkelti figyelmét. És amit az önbizalom hiányának gondolunk (kisfiunk elpirul, ha meg kell puszilnia egy kislányt, az álláig felhúzza a törülközőt, ha kilép a zuhany alól stb.), az csak szemérmesség. Az iskolában titkolja, ha megtetszik neki egy másik nembéli társa, félve a csúfolódásoktól, és ha a pajtásai beszélnek a szexről (márpedig gyakran előfordul), zavartan fogadja.
 

Iskolai kockázatok

Ami az önbizalom hiányát illeti, az iskola éppen „magas kockázatú” hely lehet. A gyermeknek egyszerre kell jó iskolai teljesítményt nyújtania (mert ezt elvárják tőle) és megtalálnia helyét az iskolatársai, barátai közt, támaszkodnia a közösségre. Előfordul, hogy zavarja, ha különbözik a többiektől akár öltözködésben, viselkedésben, akár a jó jegyek megszerzése tekintetében. „Nagyon szeretnék sikeres lenni, jól szerepelni az iskolában.” – mondja például a 9 éves Klaudia. „De nem akarok az osztály éltanulója sem lenni, mert akkor nagyon eltérnék a társaimtól, a tanárok kedvencének tartanának.”
De persze egyik fő, nyomasztó gondolata a gyermeknek ebben az életszakaszban az iskolai kudarc, mely lidércnyomásként nehezedik rá. Folyamatosan retteghet attól, hogy romlani fog a tanulmányi előmenetele. Túlzás nélkül mondható, hogy emiatt rendkívüli nyomást érez, hiszen már az általános iskolától kezdve igényeket támasztanak a felnőttek vele szemben e téren. És minél nagyobb versenyre késztetjük őt mi szülők, ahol csak az eredmény számít, annál kevésbé segítjük önbizalma növelésében. El kell gondolkodni azon, hogy helyesen tesszük-e, amikor saját gyermekkorunkból okulva önkéntelenül is sokat kívánunk meg gyermekünktől. Vagy azt várjuk el tőle, hogy ugyanolyan kiváló, vagy még kiemelkedőbb legyen, mint mi voltunk, illetőleg abban legyen sikeres, ahol mi nem voltunk azok. Nem feltétlenül… sokkal jobb, ha figyelembe vesszük gyermekünk eltérő képességeit, karakterét, és nem csökkentjük ily módon az önbizalmát.
 

Családi háttér

A fentiek miatt a gyermek még azt is hiheti, hogy ha rossz jegyeket hoz, elveszti szeretetünket… Általában véve a ”látenciakorban” lévő gyermekeknek így számos okuk lehet az önbizalomhiányra, de természetesen mindnyájan különbözőek. Egyesek magabiztosabbak, ha a felnőttek másokat tartanak félénknek. De vérmérséklet és családi háttér kérdése is lehet az önbizalomhiány, ezért nem árt, ha gondolunk rá, milyenek is voltunk mi az ő korában. Azután vannak gyerekek, akik maguktól is túl magasra teszik a lécet, és ez elkedvetleníti őket: „semmiben sem vagyok jó” – gondolják emiatt.
Természetesen, ami a családban történik, szintén szerepet játszik az önbizalom alakulásában. Hiszen nem könnyű nyugodtnak maradni, önbizalmat növelni, fejlődni, ha ott van egy kistestvér, aki még jobban „tündököl”, és nagyon kényeztetik. A gyermek felé irányuló figyelmünk tehát elsőrendűen fontos akkor is, ha ővele „szemben” feltűnik a testvér. Ne ragasszuk rá túl gyorsan a „szorongó, félénk gyermek” címkéjét a családban sem, fogadjuk el, hogy nem tökéletes (ahogy mi sem), és igyekezzünk segíteni őt hibái kiküszöbölésében, önbizalomvesztés nélkül. A mi szeretetünk, a beléje vetett bizalmunk a motorja az ő fejlődésének, szárnypróbálgatásainak, önértékelése javulásának, és annak, hogy felfedezze rejtett képességeit is.
A cikk folytatását itt olvashatja.
 
Galenus