Az éneklés jótékony hatásai testre és lélekre

Fotó: pixabay.com

Mindegy, milyen műfajt kedvelünk, az éneklés számos jótéteményt gyakorol testünkre-lelkünkre egyaránt. Amellett kedvezően befolyásolja érzelmeinket, segít relaxálni.  És ha eddig nem „mertünk” énekelni, mi lenne, ha pozitív hatásai miatt most belekezdenénk?

Az éneklés jótékony hatásai közé tartozik, hogy megkönnyíti az ellazulást, és sokszor szinte gyermeki örömöt okoz; enyhíti a feszültséget, segít a jobb kommunikációban. Ha pedig többen énekelnek együtt, közösségi erőt képvisel, és mindig az érzelmek végtelen skáláján mozog. Egyszerű, azonnali örömöt jelent, melyről a gyermekkor után gyakran megfeledkezünk felnőtt életünkben, noha az éneklés nem igényel sem anyagi ráfordítást, sem különösebb tanulást. Csak kedv és lelkesedés kell hozzá….

5 ok, amiért érdemes énekelni 

1. Telítődünk oxigénnel 

Az éneklés többek közt az oxigén tisztelete – mondta nemrégiben egy könnyűzenei énekes. Valóban, az éneklés megdolgoztatja a légzőszerveket, és a jó légzéstechnika által ilyenkor több oxigén jut az izmokba, az agyba. A hang valójában a levegő és a hangszalagok találkozása. Az utóbbi feszességét a gége izmai szabályozzák, és a hangszalagok rezgése szolgáltatja a hangot. Az éneklés mindenekelőtt hasi, mély légzést igényel: énekléskor mélyen belélegzünk, a kilégzés meghosszabbodik, szerveztünk több oxigént vesz fel.

2. Mintha sportolnánk – izommunkát végzünk

Énekléskor több mint 300 izom mobilizálódik, melyek közé tartoznak többek közt az állkapocs izmai, a zigomatikus arcizmok, a mellkasizmok, a nyakon furtó trapézizom, hasizmok, hátizmok… Az éneklés fizikai erőfeszítéssel is jár, pl. azért, mert közben nem maradunk statikusak, a kar és a láb is részt vesz benne.

3. Megnyugszunk, hangulatunk javul

Tanulmányok sora kimutatta, hogy a hangrezgések egész testünket átjárják (kicsit olyan, mint a macska dorombolása, amelynek jótékony terápiás hatása bizonyított). Mindez stimulálja egyes neurotranszmitterek (ingerületátvivő anyagok), nevezetesen az endorfin (boldogsághormon) felszabadulását, ami nyugtató és hangulatjavító hatású. Így az éneklés enyhíti a szorongást, lelki nyugalmat hoz.

4. Felszabadítja az érzelmeket

Az éneklés kitűnő eszköze az érzelmek kifejezésének és felszabadításának. Segíti a bennünk esetlegesen felhalmozódott feszültség oldását és a lelki fájdalmak enyhülését. Megakadályozza, hogy azok eluralkodjanak rajtunk, és károsítsák szervezetünket. Igazi, jótékony hatású ellazulást biztosít – többek közt emiatt is tulajdonítanak az éneklésnek terápiás hatást.

5. Dinamizál

Nincs is jobb az éneklésnél ahhoz, hogy lendületesen, jó hangulatban töltsük a napot.  Ha teljes odaadással, tiszta szívből éneklünk, telítődünk energiával, új erőre kapunk, vagy eufórikus, akár ujjongó hangulatba is kerülhetünk, tettre készek leszünk…  Semmi okunk tehát arra, hogy megfosszuk magunkat az énekléstől!

Találjunk rá a hangunkra

Senki nem énekel rosszul, kivéve, ha fizikai problémája van (pl. dobhártya vagy hangszalag rendellenessége). Ha mégis úgy érezzük, hogy „nem tudunk” énekelni, segíthetünk rajta pl. néhány énekleckével. Leljük örömünket az éneklésben – tegyük félre a gátlásokat, és ne törekedjünk a tökéletességre!

A közös éneklés öröme

Az éneklést magányos örömforrásként is megélhetjük, de a közös éneklés öröme még intenzívebb lehet. Ilyenkor, összhangban másokkal, megosztjuk az éneklés örömét, társas együttlét keretében. Kórusművek, gospel vallási közösségi vagy gregorián énekek, népdalok, ismétlődő mantrák. karaoké – bármely műfajú énekek közös/közösségi előadása előnyünkre válik. Ezek a pillanatok erőteljes, vokális erőbe integrálnak, ami jelentős, pozitív érzelmi hatásán kívül emeli energiaszintünket is. 

Fejlesszük képességeinket

Szeretnénk fejlődni? Ne tétovázzunk, iratkozzunk be egy énektanfolyamra. Ha kevés az időnk, és akár csak havonta egyszer-kétszer  tudunk eljárni az énekórára – az is elégséges ahhoz, hogy felfedezzük, mire vagyunk képesek, és új énekstílusokat ismerjünk meg. Ha foglalkozunk az énekhangunkkal az új horizont tárul fwl előttünk… 

Forrás: Galenus