Ha jön a második… -1.rész

Belevágtunk a második terhességbe, szívünk telve szeretettel az új jövevény iránt… Kivéve egyes rosszabb napokat, amikor azon izgulunk: Vajon tudunk-e majd „kettészakadni”, azaz képesek leszünk-e egyenlően megosztani a két gyermek iránti szeretetünket? 

Úgy gondoljuk, hogy ezt a második terhességet az első „kópiájaként” éljük meg? Nem, ez nem így van, másként lesz minden. Ha testünk fokozatos átalakulása már nem lep meg minket, azt se várjuk, hogy ugyanazok a kétségek uralkodnak el rajtunk, azonos kérdések vetődnek fel, melyek korábban, ahogy a hasunk gömbölyödik.

A nagyobbik gyerekünkkel kapcsolatban főleg az a kétely merülhet fel bennünk, hogy milyen anyák leszünk „hármasban” vele, és más helyet fog-e elfoglalni az életünkben ő, ha már meglesz a kistestvére.   Visszatérő aggodalmunkat jelentheti az is, hogy képesek leszünk-e ugyanúgy szeretni a születendő gyermeket, mint a bátyját vagy a nővérét a későbbiekben. Olykor, alig örülve a gondolatnak, hogy gyarapodik a család, ez a kétely gyötrővé fokozódik, ahogy azt Anna példája is mutatja, aki 5 éves kislányával várja második gyermekét: „Hosszú ideig halasztgattam a második terhességet, ezer kifogást találva rá: a többi családtag és a háztartás megfelelő ellátását, a munkámat, hogy oda lesz a karrierem, vagy hogy emiatt költözködnünk kellene. A férjemmel való beszélgetések közben azonban rájöttem, hogy valójában félek a dologtól, és nem állok készen a második, ilyen „próbatételre”.

Az új kérdésfelvetések eredete – bűntudat

De vajon miben gyökereznek ezek az aggodalmak, melyekben, a példa alapján, a mamák többnyire osztoznak? Noha a két terhesség közt nagy utat tettek meg… Valószínűleg abban, hogy a születendő gyermek a nő és anya valamint a pár életében egy új, másféle korszak eljövetelét jelzi. És talán innen erednek ezek az új kérdésfelvetések, melyek, egyes szürke napokon, csorbítják a terhesség örömét.

A pszichológusok szerint ezek az ambivalens érzelmek  nagyon gyakran végigkíséri a terhességet.  Az részét képezi annak a folyamatnak, melynek során a nő „érik”, azaz készülődik arra, hogy anyává váljon, és fogadja gyermekét. Hiszen egy gyermek világrahozatala, akár az elsőről van szó, akár nem, óriási felelősség, fel kell készülni rá. Normális tehát, ha többé-kevésbé erős aggodalmat kelt, amit megélhet jól, de rosszul is az anya.  És hozzá kell tenni, hogy nem minden jövőbeli mama „ragyog” egyformán a terhessége alatt – anélkül, hogy ez előre sejtetni engedné, milyen anyává válik – és ez további aggodalmat kelt. A kétely, nyugtalanság, ha az ily módon minden terhesség velejárója, a második alkalommal új fordulatokat hozhat.

Az említett kérdés, hogy „fogom-e úgy szeretni, mint az elsőt?” az egyik leggyakoribb, mely végül tudat alatt felmerül a második terhességét megélő nő vágyai és kételyei között. Ez annál is meglepőbb, mert a jövendő mamák többsége nem olyan érzelmi intenzitással várja második gyermekét, mint az elsőt. Ez nem függ össze szorosan az előző terhesség emlékével, melynek során a mama minden gondolata a születendő gyermek körül forgott, amikor érzelemmel telve leste a baba fejlődésének legkisebb jelét. De ha most is lefoglalja ideje nagy részét, kisajátítja figyelmét állapota, és alig marad figyelem a kistestvérre, még bűntudata is támad.

Nyugtalanság

„Gyorsabb ritmusban éltem meg a második terhességemet, annyira, hogy az rövidebbnek tűnt számomra, mint az első”. – meséli Valéria, a 4 éves Ákos és az 5 hónapos Janka mamája. „Az első esetben minden csodálatosan ment, egész énemet a fiamnak szenteltem annak idején, azzal a perspektívával magam előtt, hogy szeretnék neki egy kishúgot. És második tervet készítettem, ami bizonyos napokon megnyugtatott, máskor viszont furcsa módon, szinte közönyössé tett a dolog iránt – amitől megijedtem.” A pszichológusok szerint gyakori jelenség, hogy a mamáknál ilyen érzelmi ingadozások fordulnak elő.

A feszültség oldása

Az aggodalmak nem pontosan azt jelzik-e, hogy a másodszor érkező gyermek is elfoglalhatja a mama minden gondolatát, és feszültséget okoz? Lazítsunk a nyomáson! Ehhez gyakran elég egy kis szünetet tartani napközben, és időt szentelni annak, hogy nyugodt körülmények közt gondoljunk a babára. Lehet sziesztát tartani, tanfolyamon készülődni a szülésre, vagy akár jógázni. Ez lehetővé teszi, hogy egy ideig csak a babára és magunkra összpontosítsunk, semmi másra, félretegyük az egyéb gondokat – ami természetesen megnyugtató.

A cikk folytatását itt olvashatják.

Galenus