A kisgyereket ért megrázkódtatás, a lelki sérülés okozta belső szenvedés, a viselkedés megváltozásával, gyakran furcsa szokások felvételével jár. A felnőtteket idegesítő rossz szokások, mint a körömrágás, orrpiszkálás, hajtépés, ajakrágás, fogcsikorgatás, ringatózás, egyrészt a frusztrációra adott izgatottságot jelzik, másrészt a feszültség oldására szolgáló önnyugtató manőverek, a biztonság, a nyugalom iránti vágyat jelzik. De miért és mikor van szüksége egy kisgyereknek önnyugtatásra?
Az orrpiszkálás gyerekkorban kezdődik és az összes rossz szokás közül erről a legnehezebb leszokni, valószínű azért, mert nyugtató és szorongást oldó hatása mellett, bizonyos fokú élvezettel is jár. Gyakran látunk unatkozó vagy éppen feladatmegoldás vagy autóvezetés közben orrában turkáló felnőttet is. Az allergiás, szénanáthás, gyakori hurutos megbetegedéssel, vagy bélférgességgel küzdő gyerekek gyakrabban válnak tartósan orrpiszkálóvá.
Náluk az orrviszketés, az orr dugulása, vagy állandó csöpögése, az orral való foglalatosság könnyen szokássá fajulhat. Következménye lehet az orrvérzés és az orr kisebesedése. A megelőzésben, a leszoktatásban segíthet az allergiás orrviszketést megelőző orrspray alkalmazása, a hatásos orrfújás elsajátítása, és a zsebkendő rendszeres használatának megtanítása.
Nátha esetén ajánlatos az orrkenőcs használata és a levegő páratartalmának fokozása, hogy megakadályozzuk a sűrű orrváladék beszáradását, az orrviszketést, az orrvakarást-piszkálást. Ha tartóssá vált a rossz szokás próbálkozhatunk érzéstelenítős kenőcs használatával, mely kioltja a piszkálás élvezeti lehetőségét.
Dr. Kerekes Judit
gyermekgyógyász
