A mozgás életjelenség, életszükséglet, sőt életfeltétel

Fotó: 123rf.com

Azt szoktuk mondani, hogy a mozgás az „élve levés” biztos jele. A mozgás alapvetően egy örömforrás, ami, értsük jól, drogként funkcionálhat az életünkben. A testmozgás olyan élményt nyújt, amelyet újra és újra meg akarunk élni, így arra vagyunk késztetve, hogy ismételjük meg a mozgástevékenységet.

Ennek hátterében az áll, hogy a mozgás hatására az agy „jutalmazó” központja aktiválódik, ennek köszönhetően megjelenik az örömérzés, boldogsághormonok szabadulnak fel. Sportoláskor tulajdonképpen mindig bekövetkezik az előbb említett jóleső érzés, ami azt fogja eredményezni, hogy szokássá válik az ismételt mozgás. Lássuk, hogy ez a jelenség elősegíti azt, hogy az ember motivált legyen: mozgás által fogyjon, vagy akár életmódot váltson.

De nemcsak a felnőtt, hanem a gyermek is megéli az örömérzetet, így azon kívül, hogy élvezni fogja a mozgást, a biológiai fejlődését is elősegíti. A szülő feladata, hogy a gyermek már kiskorában megismerje a mozgás örömét, és számára megfelelő sportot tudjon választani.

Az a szülő, aki eleve túlsúlyos, negatív viszonya van a sporthoz, testmozgáshoz, sokkal nehezebben tud hiteles lenni, nehezen vagy nem is tesz erőfeszítést, hogy a gyermek „megtanulja”, hogy mire is való a mozgás. A szülő egyfajta modell a gyermek számára, aki észrevétlenül képes utánozni a szüleit, legyen az pozitív vagy negatív tulajdonság, vagy éppen a megszokás.

Ha egy családban a mozgás, a közös szabadidős tevékenység, a sport a mindennapok része, a gyermek automatikusan igényelni fogja, így az élet természetes velejárója lesz. Higgyünk abban, hogy a sport, a mozgás a gyermeknek nemcsak hogy szükséges, de kötelező. 

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
pszichoterapeuta