Bábozás – hogyan vonjuk be a gyerekeket?

Fotó:gettyimages.com

Történetmesélés, kreativitás és szerepjáték – mindezt megtaláljuk a bábjátékokban. A bábozás fejlesztő hatásáról és arról, hogyan vonhatjuk be a visszahúzódóbb, csendesebb gyerekeket is a játékba, Licsár Szilvia pedagógus, a Játékliget szakértője beszélt.

A jövő Oscar-jelöltjei

Közeleg az idei díjátadó, így akár mi is gyakorolhatunk otthon, a nappali vagy a gyerekszoba közepén felvonultatva a készen vásárolt vagy saját készítésű bábokat. A bábjáték ugyanis teljes szabadságot ad a gyermeknek a szereplők megválasztásától, a karakterük és kinézetük megformálásától a forgatókönyv megírásán keresztül a végkifejlet megtervezéséig. Akár rendezőként, akár szereplőként vesznek tehát részt, a játékban a kreativitásuk megmutatkozhat.

„A cserfes, minden feladatban aktív, szerepelni szerető csemeték rendszerint a bábjáték során is elsőként jelentkeznek. Amint a kezükre kerül a báb, már tudják is, hogy mit mondjanak, a maci épp fogorvosnál járt, vagy izgatottan várja a szülinapi buliját, esetleg szomorú, mert fáj a hasa, doktor bácsihoz kell mennie. De nem minden gyerek szeret egyformán szerepelni. Mindenképp érdemes azonban őket is bátorítani, más módon megközelítve megismertetni velük a bábjátékokat.”

Nyusziból oroszlán?

A félénk, visszahúzódó gyerekek többnyire nehezen nyílnak meg. Sok esetben a szülők számára is fejtörést okoz, hogyan kerüljenek közelebb, hogyan ismerhetnék meg, mi foglalkoztatja gyermeküket, esetleg mi nyomja a lelküket. A bábozás ebben nagyon sokat tud segíteni. 

„Ilyenkor a gyermek a báb „bőrébe bújhat”, így nem közvetlenül vele, hanem a bábbal kommunikálunk játékosan, a báb-baráttal beszélgetünk a napi eseményekről. Az is segíthet gyermekünket jobban megismerni, ha csak megfigyeljük, meghallgatjuk a bábokkal folytatott játékát. A bábjátékban ugyanis sok esemény, érzelem, szereplő megjelenik a valós életből, sok konfliktust tud így feldolgozni vagy örömöt újra átélni.”

Fotó: pixabay.com

Jobb képességek, nagyobb önbizalom

A visszahúzódó gyerekeknél fontos az önbizalmukat is erősíteni, erre pedig remek lehetőség, ha egyes képességeiket fejlesztjük, így sikerélményeket szerezhetnek, amiktől magabiztosabbá válnak

  • A bábok mozgatása a finommotoros képességeket és a szem-kéz koordinációt is fejleszti. Ezekre a képeségekre az íráshoz, olvasáshoz, rajzoláshoz és a labdaelkapáshoz is szükségünk van.  
  • A bábjáték közben begyakorolhatja azokat az etikettre vonatkozó szabályokat, amiket sokszor a félénksége okán nem tart be. Amikor új báb tűnik fel a színen, akkor hangosan köszön a többieknek. Jó étvágyat kíván, tüsszentésnél mondja, egészségedre és így tovább. 
  • Ahogyan bábozás közben beszél a többiek előtt, úgy mer majd egyre inkább a való életben is megszólalni, nyelvi készségei javulnak. Így pedig egyre inkább meg meri mutatni a képességeit: hangosan olvas, jelentkezik, beszél az osztály előtt.
  • A bábjáték több szereplős, így idővel már nem csak egyedül vagy a családtagokkal, hanem a barátokkal is lehet közös játékokat szervezni. Itt már a többiekkel is meg kell tanulni együtt működni, közösen megegyezni, hogyan alakuljon a történet, ki melyik szerepet játssza. Eközben észrevétlenül megtanul együttműködni, empátiát mutatni és kiállni magáért.  

Hogyan fogjunk hozzá?

Ez a sok pozitív hatás azonban mit sem ér, ha gyermekünk nem érdeklődik a bábozás iránt, nem tudjuk bevonni a játékba. Hiába találunk ki különböző meséket és játsszuk el a bábokkal, ha ő csak meghallgatja, de nem szeretne részt venni benne. Ilyenkor érdemes más módon próbálkozni.

  • Készítsünk saját bábot, bízzuk rá, hogy kialakítsa a saját báb-barátja karakterét. Sok báb-alapanyag létezik: akár régi zokni, papírzacskó, műanyag pohár, fakanál is használható hozzá. Sok esetben szívesebben játszik a saját elképzelései szerint, maga által készített bábbal. Egy nagyobb papaírdobozból kartonpapírok vagy festék segítségével színház is készülhet.
  • A készen kapható bábok közül is több típus és karakter létezik. Érdemes szétnézni a kínálatban és rábízni a döntést. Lehet, hogy egy állat vagy ember formát mintázó vagy épp ujjbábra esik a választása.
  • Ha megvan a saját báb, kezdeményezzünk vele beszélgetést. Mutatkozzunk be – ha van saját bábunk, akár azzal – ,majd kérdezzük meg a nevét. Köszönjük meg, hogy érthetően és hangosan bemutatkozott. 
  • Segítsük ismerkedni, barátságokat kialakítani! A bábokkal gyakoroljuk, a köszönés után kérdezzük meg, mit szeret csinálni, mi a kedvenc játéka/színe/étele. Ezzel megtanítjuk beszélgetéseket kezdeményezni, a félénk gyermeket nyitni a többiek felé. Ezután kérjük, hogy ő is érdeklődjön és mi is mondjuk el, hogy mik a kedvenceink. 
  • Kérjünk segítséget tőle! Ha a bábunk nem boldogul például az építőjátékkal, kérjük meg, hogy segítsen. Segítséget kérni és segítséget nyújtani – egyformán gyakoroljunk ilyen szituációkat. Jó ötlet például, ha észrevesszük, hogy melyik darabot keresi a kirakós játékban és odaadjuk neki. Közben gyakoroljuk a kérem-köszönöm-örömmel segítek, ilyenkor szokásos szóváltást.
  • Az érzelmeink megosztása és a másik érzéseinek megértése. Játsszuk el, hogy a bábunk nagyon szomorú valami miatt, mert például nem megy neki a biciklizés. Bíztassuk gyermekünket, – például súghatunk a fülébe tanácsokat arról, hogy szerintünk mitől lenne jobb kedve – hogy vigasztalja meg a bábot, próbálja meg jobb kedvre deríteni. 

„Léteznek speciális érzelem bábok, melyek segítségével a gyermek kiválasztja, hogy például az adott szituációban melyik szereplő hogyan érezheti magát, hogy viselkedik. Az adott érzelemnél vagy bármely bábfiguránál játszhatjuk, hogy én akkor érzem így magam…., vagy a mackó attól lehet most szomorú, mert… Odafigyelve, értő fülekkel hallgatva a gyermek belső érzelemvilágából, esetleges társaskapcsolatairól, konfliktushelyzeteiről, mindennapi megéléseiről sok információt kaphatunk és hasznosíthatunk célzott kérdések segítségével. Például: vajon a mackót hogy lehetne megvigasztalni? minek örülne szerinted? mitől érezné, hogy a többi állat szereti?”

Apró lépésekkel

Ha az adott szituáció megoldásához még hiányzik a gyermek szókincse, vagy nem meri kifejezni magát, bíztassuk arra, hogy más módon, szavak nélkül reagáljon a helyzetre. Ha a kérdésre nem mondja meg a nevét, kérdezzük meg, kezet rázna-e a bábbal. Ha nem vigasztalja meg szóban, kérdezzük meg, megsimogatja-e, hogy jobb kedve legyen. Fejezzük ki örömünket a bábbal a reakciójára. Fontos, hogy ne sürgessük, hagyjuk a maga ütemében kibontakozni, kezdetben a lényeg, hogy megszeresse, örömét lelje a játékban.

Forrás: www.jatekliget.hu