A jutalom, a jutalmazás hiánya vagy nem megfelelő alkalmazása komoly zavart tud okozni a gyermek személyiségfejlődésében.

Szakmai értelemben egy kívánatos viselkedés megszilárdulása tanulás (kondicionálás) útján jön létre. A büntetés és jutalmazás ebben az értelemben egy nevelésben alkalmazott módszer, ami szabályozza az ember működését. Mindez az operáns kondicionálás témakörébe tartozik, ezen elv magyarázza akár azt a jelenséget is, hogy mikor és hogyan tanulja meg a gyerek, mit szabad vagy mit tilos tenni. Ha egy kisgyermek a konnektorban nyúlkál, az egyértelműen tilos.

A kérdés persze az, hogy a gyermek intellektuálisan tudja-e, hogy mivel járhat ez a tevékenység. A szülő feladata tehát a tanítás, hiszen fel kell ismerni azt, hogy a gyermek számára maga a konnektor egy játék, amiben nem lát veszélyt. Gondoljunk bele, hogy egy gyermek, aki elkezd kúszni, mászni vagyis felfedezni a világot, annak minden új és ismeretlen.

A szülő egyik eszköze lehet a büntetés és a jutalmazás, ami által elhatárolódnak a kívánt és a kevésbé kívánt viselkedésmódok. Így a gyerek kiválogatja a véletlenszerű viselkedései közül azokat, amelyek számára pozitív következménnyel járnak

A jutalmazás eszköztára

A jutalmazási formáknak három nagy csoportját különböztethetjük meg: nagyon fontos, hogy mind a verbális, mind pedig a külső jutalmazás együtt járjon a nonverbális jutalmazási formával. A nonverbális jutalmazás önmagában is igen kedvező hatást tud gyakorolni a gyermek motivációjára. Azonban ügyelni kell arra, hogy hiteles legyen a verbális és a jutalmazás különböző formája, különben a gyermeket könnyen összezavarjuk.

Fotó: 123rf.com

Leegyszerűsítve a jutalmazás nem más, mint pozitív megerősítés. Szakmai egyetértés van abban, hogy közvetlenül a kívánatos, megerősítendő viselkedés után kell jutalmazni. Egy kisgyermek nem tud még úgy késleltetni, mint egy felnőtt, tehát minél hosszabb idő telik el a viselkedés és a megerősítés között, annál inkább kerül veszélybe a tanulás mechanizmusa. 

Nonverbális jutalmazás

A mosoly, gesztus, figyelem, tekintet. Gyakran a szülő ezeket nem tartja olyan értékesnek, mint a verbális vagy külső jutalmazást. Hibásan!

Verbális jutalom 

Lényege, hogy szóban erősítünk meg valakit. Kutatások bizonyítják, hogy a gyerek nagyon fogékony a szülő szavaira, ám ezzel a felelősség is nagyobb a szülőn. 

Külső jutalom

Nagy vitát szokott kavarni annak a kérdésnek az eldöntése, hogy kell-e, jó-e, ha külső jutalommal erősítjük a gyereket. A válaszunk, hogy igen, kell, sőt elengedhetetlen. 

Az osztályzatok, azaz a jegyek, piros pont, csillag, játék, édesség stb. Ott vannak a gyermek életében már az iskolában is, és ezzel együtt otthon a szülő által is megjelennek a külső jutalmak: játék, édesség stb. A baj akkor kezdődik, ha a szülő tehetetlennek éli meg magát és csak ezt az eszközt preferálja, vagyis „megveszi” gyermekét, hogy elérje nála a kívánatos magatartásformát. Az optimum a cél, valamint az, hogy valaki ne a jutalomért tanuljon: cél a belső motiváció, valamint az, hogy a teljesítmény legyen az öröm és ne az érte kapott pénz, ajándék. 

Amikor jutalmazásról beszélünk, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mindez azért is kell, mert a gyerek énképét, vagyis önértékelését képes növelni, továbbá a minőségi teljesítményt egyaránt. 

Fotó: 123rf.com

Az ajándék nem egyenlő a tárgyi jutalommal

Ajándék az, amit a gyerek kap születésnapra, karácsonyra, névnapra stb. Tárgyi jutalom az, amit kap egy olyan viselkedés, magatartásmód után, amit meg szeretnénk szilárdítani. Ebből az következik, hogy soha ne fosszák meg a gyereket az ajándék örömétől. Nincs olyan, hogy rossz gyerek és tilos a gyereket zsarolni azzal, hogy nem kap ajándékot, ha rosszul viselkedik. E két fogalom tehát különbözik és az ajándéktól való megfosztás nem tartozik a nevelési mód eszköztárába.

További információ: www.makaigabor.hu, makaipszichologus@gmail.com

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta