A cápanevelde kiscápái is iskolába járnak

A Cápasuliban megismerkedhetsz hat különböző cápafajjal, melyek közül három a korallzátonyok csúcsragadozója, így a feketeúszójú szirtcápa, a fehérfoltú szirtcápa, és a szürke szirtcápa, de találkozhatsz a kevésbé veszélyes dajkacápákkal és zebracápákkal is. A Cápasuli kiscápáitól ugyanakkor nem kell félned, mert ők még cápagyerekek. Viszont megfigyelheted a színüket, az áramvonalas formájukat, vagy eltérő mozgásukat, ugyanis nem egyforma sebességgel úsznak. Azt tudtad, hogy minden cápának saját útvonala van, amelyet szeret bejárni egy területen belül? 

Tudod-e, milyen egy jól nevelt kiscápa? 

Iskolánk tanítványai megtanulják, hogyan éljenek együtt más halakkal, hogyan viselkedjenek nyugodtan, és működjenek együtt az emberrel. Ehhez gondozóink különböző jelekkel megfestett táblákat használnak, amelyekkel magukhoz hívják őket. Minden cápának meg van a saját jele, melynek felmutatásával oda kell úsznia a gondozóhoz. Azért fontos, hogy szót fogadjanak, mert bizonyos időnként meg kell mérni a súlyukat, vagy orvosi vizsgálaton kell részt venniük, ami sokkal könnyebb, ha az állatok jól nevelten viselkednek.

A Cápasuliban az alábbi cápafajok példányaival találkozhatsz:

Feketeúszójú szirtcápák

Trisztán és Izolda ötévesek és bár még csak egy méter körüli a hosszuk, felnőtt korukra két méteresre is megnőhetnek. Eredeti lakóhelyük a szubtrópusok korallzátonyai, ahol a felszíntől 20-75 méteres mélységekben élnek és ott ők a legfélelmetesebb ragadozók. Többnyire magányosan vagy kis rajokban úsznak. Mint minden más cápafajnak táplálékuk főleg halakból áll, de szívesen fogyasztanak rákokat, polipokat és egyéb puhatestűeket is. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy az embert is megtámadják, például, ha túl közelre merészkednek hozzájuk és meg akarják simogatni őket víz alatti birodalmukban.

Fehérfoltú szirtcápák:

Leglátványosabb ismertetőjegyeik a hosszú mellúszóik, és a kardszárnyúakra emlékeztető, jellegzetes hátuszonyuk. Ők is nagyjából kétméteresre nőnek és nevüket a hátúszójuk végén látható fehér pöttyről kapták. Étrendjük nagyon változatos, mert a kis kagylóktól a makrélákon át a sebes úszású nagy kardhalakig mindent elkapnak, sőt képesek egy tengeri-teknős páncélját is összeroppantani erős állkapcsukkal. Ránézésre jámbornak és viszonylag lomha mozgásúnak tűnnek, de valójában nagyon gyorsak is tudnak lenni, akár egy élő torpedó! Veszélyességi szempontból az emberre a fehérfoltú szirtcápát a negyedik legveszedelmesebb cápafajnak tartják. A leggyakoribb nyílt vízi, trópusi cápafaj, az óceánok és a tengerek melegebb részeit kedveli. Legtöbb idejét az óceán felső rétegében, 150 méteres mélységig tölti, és előnyben részesíti a partoktól távollévő, mélyebb vizeket. Éjjel-nappal aktív életmódot folytató csoportokban élő cápafaj.

Dajkacápák:

Kétféle dajkacápa is látható a Cápasuliban: a rozsdás dajkacápa és a homokszínű dajkacápa, akik a partokhoz közel eső vizekben érzik jól magukat. A homokszínű dajkacápa rendkívül békés teremtés, a „vámpírfog” szerű bajusza senkit se tévesszen meg, mert ezek segítenek neki a préda megtalálásában, amelyet aztán széles fogaival zúz össze. Napközben nyugodtan pihen a korallszirtek barlangjaiban és járataiban és csak éjszaka bújik elő, hogy gerinctelenekre vadásszon. A mi homokszínű dajkacápánkat Bömbinek hívják és kifejezetten barátságos, érdeklődő jószág. Ez az emberre ártalmatlan állat kisebb halakat és puhatestűeket fogyaszt.

A rozsdás dajkacápák a trópusi, szubtrópusi vizek partjai mellett többnyire az aljzaton él és akár az egy méternél is sekélyebb vizekbe is bemerészkedik. A cápák között egyedülálló tulajdonsága, hogy képes a kopoltyúin aktívan átáramoltatni a vizet, így nem kell folyamatosan úsznia, mint a szirtcápáknak. Ezért gyakran előfordul, hogy izmos mellúszóival az aljzatban megkapaszkodik, mintha lábai lennének, így pihen nappal, hogy aztán éjszakai vadászatra induljon. Dajkacápáink nagyon hamar hozzászoktak a gondozóikhoz és gyorsan megtanulták, hogy kézből vegyék el a felkínált táplálékot. 

Zebracápák:

A Cápasuli „mosolygós” nebulói a zebracápák már most is látványos, méretes állatok, pedig még kétévesek sincsenek. A későbbiekben akár két és fél méteresre is megnőhetnek. Ők a néhány méter mélységű homokos, sík tengerfenéken érzik jól magukat. Nappal a korallszirteken vagy a homokos aljzaton pihennek, és inkább éjszaka aktívak. 

Hasonlóan a dajkacápákhoz az ő táplálékuk is kisebb halakból, kagylókból, csigákból és rákokból áll, melyek páncélját a fogaikkal törik össze. Sajnos egyre kevesebb él belőlük a földön, ezért a veszélyeztetett fajok kategóriájába tartoznak. Bár kiváló úszók, sokszor pihennek az aljzaton, a tengerfenéken. Testhelyzetük ilyenkor is nagyon jellemző, mert a mellúszóikra támaszkodva, fejüket felemelve az áramlással szemközt szoktak elhelyezkedni, így az áramlat elegendő oxigénnel teli vizet hoz a kopoltyúikba. Különlegességük, hogy a kölyök zebracápák mintázata még hasonlít a zebráéra, viszont ahogy kezdenek felnőni a színük kifakul és a csíkjaik fokozatosan eltűnnek. A kifejlett példányok már citromsárga színűek és fekete pöttyeik vannak. Az emberre nem veszélyesek.

Most már minden fontosat megtudtatok ezekről a különleges állatokról. Nincs más hátra, mint hogy gyertek el a Budapesti Állatkertbe, ahol a Holnemvolt Vár Cápasulijában megnézhetitek őket személyesen.

www.zoobudapest.com