A gyermekszépségverseny rejtett terhei

Fotó: 1234rf.com

Megkérdeztek engem, hogy káros-e a gyermekre nézve az a hercehurca, aminek ki van téve egy verseny alatt. A kérdés túl összetett ahhoz, hogy egy mondattal megválaszoljam. A cikkemben most szeretnék felvetni pár gondolatot, ami segít tisztán látni.

Sokszor megkapjuk mi, pszichológusok azt, hogy túl elfogultak vagyunk, túl érzékenyen reagálunk egyes helyzetekre, és mindenbe „belelátunk” valamit. Részben igaz, hiszen érzékennyé kell tenni magunkat, képesnek kell megélni érzéseket, és akár belehelyezni magunkat a másik ember szerepébe. Azaz az ő fejével gondolkodni, és megérteni a másik személy belső folyamatait. Ha egy gyermekszépségversenyről kérdez valaki, kénytelen vagyok itt is egy pillanatra gyereknek lenni.

A szülő fejével is érdemes gondolkodni, hiszen így válik érthetővé, hogy kinek mit jelent egy verseny, és kiben milyen érzések jelennek meg. Mindezek alapján arra kérem most önöket, hogy próbálják ki magukat, tegyék fel azt a kérdést, hogy hasznos-e egy 5-6 vagy egy 10-12 éves gyereknek a kifutón, sminkben „vonulni”? Képzeljék el magukat a kisgyermek szerepében, és találják ki, hogy ő mit válaszolhat.

Elárulom önöknek, hogy a gyermek azt válaszolná, amit az anya közvetít, vagyis a kora serdülőkor előtt (13 éves kor alatt) a gyermek úgy gondolkodik és viselkedik, amit normaként lát maga előtt. Minél kisebb korban járunk, annál erősebb még a függés a szülőtől, akinek az a feladata, hogy elősegítse gyermeke számára belsővé tenni a társadalmi normákat, értékeket, szabályokat. De mondok egy egyszerű példát.

Fotó: pixabay.com

Ha az anyuka egy 5-6 éves gyermeknek azt mondja, hogy „ugye, milyen jó naponta uszodába menni, és mennyire büszke vagyok rád…”, akkor a gyerek, még ha lenne is ellenvetése, meg fogja élni és akarni fogja, hogy számára is jó legyen, hiszen ez az út vezet az anyjához, aki burkoltan kijelentette, hogy akkor büszke gyermekére, ha azt teszi, amit ő mond. Ebből az következik, hogy bármennyire is szeretném azt mondani, hogy a gyerek akarja, és szinte már követeli, hogy mehessen versenyre, ez nem igaz, ez torzítás, mégpedig a szülő fantáziája.

Lássuk be, hogy egy 7-8 éves gyermek fejéből soha nem pattanna ki az a gondolat, hogy „anya! Egyik reggel eszembe jutott, hogy nekem szépségversenyre kéne mennem”. Egy gyermek azért gyermek, hogy az életkorának megfelelően éljen meg élményeket, helyzeteket. Ilyen korban a társas kapcsolatok, azaz a barátok, játékok, kisebb csínytevések kell, hogy kitöltsék a gyermek életét.

De akkor mi motiválja a szülőt?

A kulcsszemély ebben a kérdésben valóban a felnőtt, vagyis a szülő. Gyakran eshetnek abba a hibába, hogy saját érdeküket helyezik sokkal jobban előtérbe, mint a gyerek alapvető igényét. Azt szoktam mondani, hogy a szülőnek nem az a feladata, hogy egy olyan embert formázzon gyermekéből, aki egyedi és tökéletes, mert ilyen nincs. Hanem hiszem, hogy a szülőnek csak elő kell segítenie a gyermekben lévő értékek, képességek kibontakozását.

Másképpen fogalmazva: támogatva kell erősíteni és egyben hagyni, hogy ő maga is megélje minden korban a saját kis „független” életét. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy már 3-4 éves korban, a dackorszak ideje alatt a kisgyerek próbálgatja saját magát, és megtapasztalja, hogy mi történik, ha jelzi a külvilágnak, hogy meg akarja élni saját kis individuumát.

Visszatérve a szépségverseny és a szülő kapcsolatára: a baj akkor kezdődik, ha a szülőnek lehetett egy olyan megvalósulatlan álma, mely szerint kifutóra kerül, és ő van a középpontban. Nagyon sokszor tehát egy megvalósulatlan szülői álom lehet a dolog hátterében, amiről az a véleményünk, hogy mindezeket a szülőknek kell megvalósítaniuk saját maguknak, és nem a gyerekeknek. Egy 30-40-50 éves hölgyből nem biztos, hogy sztármodell lesz, de ha a nőiesség, a szereplés, a megjelenés foglalkoztatja, annak ezeregy más formáját lehet találni. 

Műfelnőttekké válnak a gyerekek

A látszat erősen csal, hiszen a kisgyerek olyan szerepet ölt magára, ami kényelmetlen, és nem érzi magáénak. Pszichológusként úgy gondolom, hogy lehet bármilyen sminket, szép ruhát ráölteni a gyerekre, mindig el fogja árulni a valóságot. Azaz a gyerek maga fogja elárulni (nem tudatosan), hogy ami körülötte zajlik, az cirkusz, és ő maga csak egy kellék.

A fotó illusztráció: pixabay.com

Fontos kiemelnem, hogy egy gyermek tud és dolga is fantáziálni szépségről, versenyről, egyediségről, de ha ez valóra válik, és hirtelen a fantázia valósággá válik, az félelmetes és szorongató tud lenni. A fantázia a gyerek számára egy olyan eszköz, amivel tudja csökkenteni a félelmét, képes magát a fantáziájában olyan tulajdonságokkal felruházni, amelyekkel más nem rendelkezik, így ezzel a mentális művelettel önmagát védi meg, és csökkenteni tudja a negatív érzéseit. Ha hirtelen ott találja magát a kifutón, ott már nincs visszaút.

Elsodorja őt a verseny, a rivalizálás és a megfelelés nyomása. Attól a pillanattól kezdve küzdeni fog, viszont egy olyan értékért és megerősítésért, ami túllép a normális határokon.

Gondoljuk át még egyszer

Arra bátorítom azokat a szülőket, akik gondolkodnak rajta, vagy már belevágtak gyermekükkel a szépségverseny világába, hogy gondolják át a belső motivációjukat, próbálják megérteni, hogy számukra mit jelentenek ezek az események. Ne dőljenek be a gyerek nagy lelkesedésének. Mindannyian tudjuk, hogy a látszat néha csal. Beszéljenek minél többet a gyermekükkel, kérdezzenek rá, és értsék meg az ő érzéseit is. Sok-sok beszélgetés kell ahhoz, hogy felszínre kerüljenek a gyermekben lévő kétségek, kérdések, félelmek. Ennek megértése nélkül a gyermekszépségverseny egy kín, félelmetes valóság tud lenni.

Makai Gábor
pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com

www.facebook.com/makai.gabor.pszichologus