Gyerekidő: a kevesebb lehet a több

Fotó: 123rf.com

Akárcsak minket, felnőtteket, a gyerekeket is alaposan megterhelik a „dolgos” hétköznapok.

Már a kisebbeknek, a kisóvodásoknak is meglehetősen beszabályozott időbeosztás alapján telnek a mindennapjaik. Az életkoruk előrehaladtával a gyerekeknek is megszaporodnak a kötött programjaik, ezek napi időtartama is egyre nő, miközben a szabadidőre fordíthatóé csökken.

A kötelező iskolai feladatok, a napi nyolc, nyolc és fél órás „suliműszak”, a különórák fokozatosan kimerítik szellemi, testi erőnlétüket. A szülők, sőt a nagyszülők még hétvégéiket is igyekeznek „tartalmas szórakozásokkal” (színház, hangverseny, kiállítások látogatása, vendégeskedések, túrázások) megtölteni, vagyis szinte egyáltalán nem hagynak időt arra, hogy a kisebb-nagyobb csemeték a maguk kedvére, örömére „tevékenykedjenek”, így szabadulva meg a feszültségeiktől. Míg a felnőtteknek különféle stresszoldási technikák elsajátítását ajánlják/tanítják a pszichológusok, életmód-tanácsadók, addig a gyerekeknek maguknak kell rátalálniuk a saját lazítási (feltöltődési) „technikáikra”.

Az önrendelkezés joga

Ehhez viszont szükségük van az ún. kötetlen időre, amikor a meglévő (testi, manuális stb.) képességeik, kedvteléseik (ösztönös) gyakorlásával valójában lelki és szellemi „méregtelenítést” végeznek.

Fotó: 123rf.com

Mostanában egyre több pszichológus, pedagógus hívja fel nemcsak a szülők, hanem a nagyszülők figyelmét is arra, hogy a felnövekvők életének folyamatos túlszervezése, a rengeteg, az idegrendszerüket, agyukat, érzelmeiket érő inger károsíthatja a mentális egészségüket.

Ezért is kell elfogadniuk mind a gyereket nevelő szülőknek, mind a „mikrocsalád” életéből részt vállaló nagyszülőknek: az akaratuknak, elképzeléseiknek, ambícióiknak, a hasznossági és boldogulási elveiknek folyamatosan alárendelt felnövekvőknek is joguk és szükségük van a saját cselekvési szabadságukra.

Különösen azoknál a gyerekeknél kell teret adni ennek az igénynek, akiknél magatartási és viselkedészavarok (hangulatingadozások, türelmetlenség, engedetlenség, figyelmetlenség, szétszórtság, alvás- és evészavarok stb.) formájában jelentkeztek a túlterheltség tünetei.

A szabadidőben legyen szabad idő is!

A nagyszülők – az unokás együttlétek során – alkalmat teremthetnek olyan, laza időtöltésekre is, amikor a felügyeletükre bízott csemete azt teheti, amit éppen akar, amibe bele tud felejtkezni. Ez a felnőttek szemében sokszor értelmetlen rohangászásnak (különösen a 3–7 évesek esetében, akiknek lételemük a mozgás), máskor akár céltalan semmittevésnek is tűnhet.

Amikor tehát a gyerek nem igényli, hogy foglalkozzanak vele (elegendő számára, hogy maga mellett tudja a nagyiját), vagyis leköti, amit éppen csinál, nem indokolt és nem is helyes különféle programötletekkel (sétáljunk, társasozzunk stb.) előállni – tanácsolják a gyermeki személyiségfejlődés állomásait jól ismerő pszichológusok.

Az aktív és a passzív időtöltés arányai

Ma már az agykutatások is igazolják, hogy az éppen „semmit sem csináló” ember (a gyerek is) „takarítást” végez az elméjében, átrendezi, feldolgozza az élményeit, és fontosságuk szerint sorrendbe állítja azokat. A szabad idő nélkülözhetetlen az új gondolatok, gondolattársítások előhívásához is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a nagyszülő a rábízott unokájának egyáltalán ne szervezzen programokat, csupán azt, hogy a kötetlen és a „programozott” időtöltés egymáshoz viszonyított arányát igyekezzen megtalálni.

T. Puskás Ildikó

Jó, ha tudja, hogy

  • az óvodás-kisiskolás korosztályba tartozók számára a legnagyobb kikapcsolódást, a minőségi pihenést elsősorban a szabadban és szabadon történő mozgás jelenti,
  • a 3–12 éves gyermekeknek egyaránt szükségük van a magányos játékra és az együttes (társakkal, testvérrel, felnőttekkel való) játszás lehetőségére is,
  • a folyamatos „beszabályozottságból” eredő magatartási, viselkedési problémák (vagy akár a szellemi, érzelmi „elakadások”), a pszichés problémák elkerüléséért sokszor nem kell mást tennie a felnőttnek, csupán hagyni, hogy a gyereknek legyen szabad ideje is, és azt úgy töltse el, ahogyan szeretné.