A szomorú gyermek nem akar felnőni

A felnőtté válás nehézségeiről, az örök gyermekekről és a fiatalkori depresszióról is olvashatnak az érdeklődők Kathleen Kelley-Lainé Peter Pan, avagy a szomorú gyermek című könyvében. “Peter Pan története egy szomorú gyermek története, aki olyan szomorú volt, hogy nem akart felnőni” – írja a magyar származású, pszichoanalitikus szerző, aki Peter Pan (Pán Péter) meséjén keresztül feleleveníti saját gyerekkorának és életének hangsúlyosabb mozzanatait.
Saját élményein túl James Matthew Barrie-nek, Pán Péter kitalálójának tragikus élettörténetét is megismerteti az olvasóval. A könyv Pán Péter jelképpé vált alakján keresztül mutatja be azoknak a lelkivilágát, akik valamiért képtelenek felnőni, és a valóság helyett olyan elképzelt Sohaországban élnek, ahol tetteiknek nincs következményük.
 
 

“Minden gyermek felnő, egyet kivéve: a szomorú gyermeket. Az átmenetek az ő életében nem történtek meg, vagy rosszul sikerültek, vagy a kísérő nem volt megfelelő… Vagy talán túl hamar, vagy túl későn indult a gyermek… Az átmenetkor elveszítette önmaga valamely lényeges részét, és azért néz hátra, hátha megtalálja…” – áll a könyvben.

Az életet úgy kezdjük, hogy bensőnk nagyon primitív: lenni vagy nem lenni, igen vagy nem, ölök vagy megölnek, eszem vagy engem esznek meg – magyarázta a szerző a könyv bemutatóján.
“Mikor az átmenet nem jön létre, mikor a határok nem élesek, a múlt túlságosan beleivódik a jelenbe, a jövő hasonlítani kezd a múltra; a nemek és a generációk összekeverednek; a szülők többé már nem szülők, lányok és fiúk összetéveszthetők lesznek és a gyerekek azt játsszák, hogy a szülők szülei. Ebben az elmosódott szituációban egyetlen alternatíva van: az igen vagy a nem… ölni vagy megöletni … enni vagy felfalatni… Az élet elveszti komplexitását, nem vesszük már észre a különbségeket. Ez a szélsőséges leegyszerűsödés szükségképpen eszünkbe juttatja csecsemőkorunkat, a “kezdet kezdetét”, mikor semmi sem létezett azon kívül, hogy anya vagy nem anya, az ő életet adó jelenléte vagy hiánya.”

A tudatalatti titkos doboza

Szavai szerint a kisgyerek később megtanulja, hogy nem csak kétféle, szélsőséges érzés létezik. A sokféle ellentétes érzés, az ambivalencia elleni védekezés eszköze a tudatalatti, mely olyan, mint egy doboz, amelybe nemkívánatos érzéseinket gyermekként eldugjuk. A “doboz” tartalmának óriási hatása van az életünkre, a felvállalt érzéseinkre, még akkor is, ha ezzel nem is vagyunk tisztában. A felnövésre képtelen gyerek nem tudja kinyitni ezt a dobozt, és feltárni annak tartalmát.
– A gyerek három éves koráig mindenre emlékszik, onnantól kezdve pedig elkezdi betenni egy dobozba a félelmetes élményeket. Ebben a dobozban néha szörnyű dolgok vannak. Ha a szörnyű dolgokat nem tudja elengedni, az megmérgezheti az életet – fogalmazott Kathleen Kelley-Lainé.

“A babák, akik nem tettek szert súlyra édesanyjuk karjában, vagy akiknek életérzékelése valami tragikus esemény következtében megszakadt, annak a veszélynek vannak kitéve, hogy szomorú gyermekek lesznek, akik gyermekkoruk egy elveszett darabja után kutatva röpködnek az időben.”

A Pán Péter-szindróma

Önmagunk megértése, érzéseink és tetteink felelősségének felismerése, az élet örömeinek és árnyoldalának együttes elfogadása – talán ezek azok a kulcsmozzanatok, amelyek a felnőni képtelen személyekből valamiképp hiányoznak. A felnövésre való képtelenség külön nevet is kapott a pszichológiában: Pán Péter-szindrómára keresztelték el. Manapság egyre többen kerülnek szembe azzal, hogy gyermekük nem akar kiröpülni ki a családi fészekből, nehezen kezd önálló életet, vagy éppen párjuk az, aki “egy nagy gyerek”, ami számos konfliktust okozhat a kapcsolatukban.

– Pán Péter 1905-ben született James Matthew Barrie lelkéből. A színdarab mítosz lett, a gyereké, aki nem akar felnőni. Péter tud repülni, ő a főnöke az elveszett fiúknak, rengeteg kalandban van része, de mindent elfelejt, és általában csak magára gondol. Ez a könyv sok ember számára kinyithat egyfajta belső gondolkodást
– hangsúlyozta a szerző.

“Nem tudtam angolul szeretni” – mindenki vállalja saját történetét!

Kathleen Kelley-Lainé Peter Pan-története úgy kezdődik, hogy ő és családja 1949-ban elhagyják Magyarországot. A kislány még kedvenc nyusziját sem viheti magával. “A határ, amelyen Magyarországot elhagyva 1949 ama nevezetes estéjén átléptünk, csalókának bizonyult, hisz nem töltötte be az egyik állapotból a másikba történő valódi átmenet szerepét. Valószínűleg még nem voltam érett az ilyesfajta utazásra, ezért inkább elbizonytalanodtam tőle” – olvasható a kötet lapjain a gyerek visszaemlékezése, aki már felnőttként, “visszatérve Európába jött rá, hogy valami nem stimmel.” Mint mondta, “nem tudtam angolul szeretni”.
A nagyközönségnek is szóló kiadvány arra keresi a választ, hogy miért is szakadnak el egyre nehezebben a fiatalok szüleiktől, a családi háztól. A történetek – Pán Péter és a szerzők élete – összefonódnak, majd külön irányt vesznek, hogy valami egészen más helyre vezessék az olvasót, mint amerre indult. Akár arra is ráébreszthetnek minket, hogy mi vagy valamely családtagunk is érintett. Mindenki keresse magában a megoldást.
– Bízz magadban és éld át az érzelmeidet! – hangsúlyozta Oriold Károly, az Oriold és Társai Kiadó igazgatója a sajtóértekezleten, hozzáfűzve: – Mindenkinek vállalnia kell saját történetét.
 
Barna Emese
MTI