A bántás nem mindig bántalmazás

Fotó: 123rf.com

Sokszor felmerül a gyereket nevelő felnőttekben a kérdés, hogy ha néha megpofozza a gyerekét vagy kiabál vele, akkor ő is bántalmazó szülő? Aggodalomra azonban nincs ok: a bántalmazott gyerekek világosan és pontosan elkülöníthetők az alapvetően szeretetben és biztonságban élő gyerekektől.

Az a gyerek, akivel gondozója alkalmanként fáradtsága, idegessége vagy türelmetlensége miatt kiabál, még nem okvetlenül bántalmazott, hiszen ez önmagában nem bántalmazás, csak bántás. Bántalmazásnak azt nevezzük, amikor valaki: visszatérően és rendszeresen ugyanazokat a bántásokat követi el egy rábízott gyerek ellen.

A gyerek bántását jogosultságérzéssel vagy a gyerek “rosszaságával” magyarázza, ezért a bántalmazást nem bocsánatkérés és a jövőbeli szülői viselkedés megváltozása követi, hanem további hasonló szülői túlkapások.

A gyerek kimutathatóan lelkileg és gyakran testileg is sérül. Egy egészséges és felnőtt személyiségű szülő büntetetés helyett magyaráz, mert nem a gyerek frusztráló viselkedése által keltett dühe irányítja, hanem az a tudatos döntés, hogy számára minden körülmény között a gyerek boldogsága és biztonsága az elsődleges szempont. Ha egy gyereket bántalmaznak, viselkedésében és gondolkodásában egy sor eltéveszthetetlen tünet jelenik meg: tehetetlenséget, rettegést, megalázottságot és bűntudatot érez, és ezek az érzések a szülői feloldás hiányában az évek során átveszik az irányítást a gyerek személyiségszerveződése és világlátásának alakulása fölött.

A gyerekbántalmazás hatásai
Testi következmények
Sebek, zúzódások, törések. Az állandó rettegés és bizonytalanság okozta pszichoszomatikus betegségek: hasmenés, fejfájás, orvosi ok nélküli súlyos megbetegedések, allergiák kialakulása.

Fotó: 123rf.com

Lelki és viselkedésbeli következmények
Elmagányosodás, gátlásosság, belső rosszaságtudat és bűntudat, hamis én kialakulása (“Ha az emberek megtudnák, valójában milyen vagyok, mindenki eltaszítana.”), agresszió a kortársakkal, öngyilkosság fontolgatása vagy öngyilkossági kísérletek, szökési kísérletek, drog- vagy alkoholfogyasztás, bűncselekmények és bandák felé sodródás.

Felnőttkori hatások
Depresszió, elmagányosodás, nehézkes vagy nem létező intim kapcsolatok, alkohol  vagy drogfüggőség, ismételt önveszélyeztetés (pl. újabb bántalmazó kapcsolatok nem elhagyása).

Mit tehetek, ha tudom, hogy egy gyereket bántalmaznak?
Az első feladat a gyerek biztonságának megteremtése amennyire lehet, a nem-bántalmazó családtagok maximális bevonásával. Ez bizonyos esetekben elég jó megoldás lehet, ám sokszor nincs a közvetlen környezetben olyan mozgósítható családtag, vagy éppen ők jelentik a veszélyt. Ilyenkor külső segítségre lesz szükség: akár a rendőrség, akár a gyerekjóléti szolgálatok munkatársainak személyében.

Fontos tudni, hogy a 2003. márciusában született 2003/13-as számú rendőrfőkapitányi intézkedés értelmében a rendőrség köteles minden családon belüli erőszakra utaló esetben a helyszínre kivonulni, és amennyiben kiskorúak is érintettek, adatlapot felvenni az ott látottakról, amelyet a helyi gyerekjóléti szolgálatnak tovább kell küldeniük.

Ha az itt leírtakon túl további kérdései vannak, az alábbi elérhetőségeken léphet kapcsolatba segítő szakemberekkel:

Területileg illetékes gyermekjóléti szolgálat
Területileg illetékes rendőrkapitányság áldozatvédelmi referense
NANE Egyesület segélyvonala: 06 80 505 101