Ártalmasak az intimdezodorok és az irrigálás?

Fotó: pixabay.com

Változnak az idők… az élettani, mikrobiológiai és kórélettani ismeretek folyamatos bővülésének köszönhetően egyre többet tudunk meg a nők intimegészségéről és az azt támogató vagy romboló tényezőkről.

„Mindig is azt vallottam, hogy egy nő legyen igényes. Úgy gondolom, hogy ez kiterjed arra is, hogy az intim testrészeit is tartsa tisztán, illatosan. Én fiatal felnőtt nőként rendszeresen irrigáltam, és ha úgy hozta a helyzet, akkor intimdezodort is használtam, hogy ápoltnak tűnjek. Néhány fiatalabb barátnőm ma már nem teszi ezt, ők nem irrigálnak, és kerülik az intimdezodort. Mindezt észérvek alapján teszik, vagy csak a kényelmesség, netán az igénytelenség diktálja ezt?”

Mára már bebizonyosodott, hogy az egészséges nők hüvelyében milliószámra találhatók különféle baktériumok, elsősorban tejsavat termelő Lactobacillusok. A Lactobacillusok által termelt tejsav miatt a termékeny korú nőknél a hüvely kémhatása természetes módon savas, ideális esetben a pH 3,8 és 4,5 közötti.

A hüvelyben élő jótékony baktériumok az általuk termelt anyagok, így például a tejsav és a hidrogén-peroxid révén gondoskodnak a hüvely védelméről; óvják azt a különféle fertőzésektől, így például a szexuális úton átvihető, vírus okozta megbetegedésektől éppúgy, mint a gombás vagy bakteriális fertőzéstől.

Amennyiben a hüvelyben élő jótékony baktériumok száma lecsökken, az teret enged a különféle kórokozók elszaporodásának és az intimfertőzések, így például a hüvelygomba vagy a bakteriális vaginózis kialakulásának.

A leírtakból következik az is, hogy napjainkban a rendszeres hüvelyi irrigálás gyakorlatát nem tartjuk követendőnek, hacsak az nem valamilyen megbetegedés miatt, szakorvosi javaslatra történik. A hüvelynek nincs szüksége „belső” öblítésre, netán mosásra. A külső lemosás, tiszta vízzel vagy megfelelő kémhatású tisztálkodószerrel (pH = 3,8–4,5) elegendő. A túl gyakori, netán rendszeres hüvelyi irrigálás ugyanis kimossa a hüvelyben élő Lactobacillusokat.

Ezeknek a tejsavtermelő baktériumoknak az eltávolítása pedig a különféle fertőzéseknek nyit kaput. Nem javasoltak az intimdezodorok sem, mert azok komponensei egyrészt allergiás reakciókat idézhetnek elő, másrészt nem ismert, hogy milyen módon hatnak a hüvelyben élő baktériumokra. Nem zárható ki, hogy az intimdezodorok használata a jótékony baktériumok számának csökkenéséhez, a hüvely bakteriális egyensúlyának felborulásához vezethet.

Ha már a tisztálkodásról van szó, megemlítendő, hogy az intim területek tisztán tartására – külsőleg – alkalmazott termékek kémhatására is oda kell figyelni. A tisztálkodószerek nagy hányadának a kémhatása a lúgos tartományba esik. A hagyományos szappanoknál 7 és 14 közötti pH-értékek jellemzők, ez intimtisztálkodás (nemi szervek külső lemosása) során is markánsan képes befolyásolni a hüvelyi pH-t. A különféle módokon „tesztelt”, optimális pH-júként hirdetett mosakodószerek kémhatása sem minden esetben esik az intimmosakodáshoz ideális pH-tartományba, azaz a 3,8 és 4,5 közé. Sok esetben ugyanis a termékek kémhatását nem a hüvelyhez, hanem a bőrhöz (pH = 5,2–5,5) igazítják, és a bőr vegyhatásával teszik „kiegyensúlyozott kémhatásúvá”.

Az intim-mosakodószerek széles választékából olyat kell keresni, amelynek a kémhatása a hüvelyben uralkodó kémhatással egybeesik, azaz 3,8 és 4,5 közötti.

Változnak az idők… Elmondható, hogy a rendszeres irrigálás gyakorlata és az intimdezodorok használata tudományosan igazolt módon „ment ki a divatból”. A nők intimegészsége érdekében napjainkban a hüvelyflóra védelmére, a hüvely természetes kémhatásának a megőrzésére helyeződik a hangsúly.

Dr. Budai Marianna PhD
szakgyógyszerész

A cikk a Bébik, kicsik és nagyok 2019/1. számában jelent meg. Az ingyenes magazint keresse a patikákban!