Gondoljuk meg a házi kedvenc vásárlását!

A nyuszi cuki, puha, kedves, de érdemes meggondolni a tartását (Fotó: 123rf.com)

“Szó sem lehet róla, hogy egy kutyát tartsunk! Ki fogja sétáltatni? Te aztán biztos nem, és én sem szeretném! A kutya nem lakásba való!”… Ugye, ismerősen csengenek a fenti mondatok? Pedig, ha visszagondolunk gyerekkorunkra, biztosan emlékszünk arra, milyen nagyon vágytunk egykor mi magunk is egy kedves háziállatra…  Így húsvét előtt, a “kisállatot a gyereknek” téma sok helyen újra terítékre kerül. Nézzük a pro és kontra érveket az ötlettel kapcsolatban!

Az, hogy egy állat gondos tartása sok plusz teherrel jár, nem tagadható. Ám az állatoknak a gyerekek lelki fejlődésére gyakorolt jótékony hatásáról csak kevés szó esik. Hogy mi mindent is jelenthet számukra, ha állatot ajándékozunk nekik, arra keressük most a választ.

“Azért akarok kutyát, hogy szeressen engem, és én is dédelgessem őt.” – magyarázza egy 4 éves kislány. “Én azért, hogy szót fogadjon nekem, és megtegye, amit mondok” – teszi hozzá egy 6 éves. A fenti mondatokból is jól látszik, hogy a gyerekek 6-7 éves koruk előtt teljesen bizonytalanok abban, miért is lenne jó otthon egy kutya, cica vagy más háziállat – számukra a puha, meleg állat olyan, mint egy plüssjáték, amely ugyanakkor hízeleg nekik, és az odaadás, hűség minden jelét kinyilvánítja irántuk.

Mindezek mellet, az állat egyúttal játszótárs is, amely fölött gyakorolhatják a hatalmukat – és ez is fontos számukra, hiszen annyit parancsolgatnak nekik a felnőttek! Elcsodálkozhatnak azon, hogy sokszor egy hatalmas, náluk szinte nagyobb és erősebb, szőrös jószág engedelmeskedik nekik, vagy ott fekszik hűségesen a lábuk mellett.

A feltétel nélkül szerető pajtás

Amikor megérkezik a kutya, a cica, az öröm egy új fajtájával találkozhatnak a gyerekek  – nem beszél, nem nevel, nem parancsolgat, mint a felnőttek, csak némán néz a gazdájára, esetleg elvakkantja vagy elnyávogja magát. Nem fecseg ki gyermeki kis titkokat, a hozzá intézett elkeseredett szavakat, a bevallott félelmet vagy a szégyellt, rossz gondolatokat (“szeretném, ha a kistestvérem visszabújna mama pocakjába” vagy “… ha mama nem szeretné annyira őt”).

A gyermek, aki fejlődése, növekedése ezer viselkedési, világlátási, érzelmi problémájával küszködik, néma pajtásnak társaságában megnyugszik, lecsillapodik, belső vívódása alábbhagy. Már nem lesz olyan kiábrándult a felnőttek uralta világban.

Különösen megnyugtató lehet a számára, amikor úgy tűnik, hogy az állat “érti” a hozzá intézett szavakra, ezért szinte megoszthatja vele titkos gondolatait. Ez időről időre önbizalmat ad a gyermeknek, amitől önértékelése is javul.

Elmondhatjuk: az állat egy kicsit a pszichológus szerepét tölti be a gyermek számára. Ezzel szemben a felnőttek egészen más színben tűnnek fel előtte: ők azok, akik szándékukat ráerőltetik, bűntudatot ébresztenek benne, nyugtalanítják.

Ráadásul, a háziálltanak meg van az a szülők által behozhatatalan előnye, hogy mindig a gyermek rendelkezésre áll – sosem mondja, hogy “most nem érek rá veled játszani, kicsim, hiszen alig látok ki a a munkámból…Keress szépen magadnak valami msá elfoglaltságot…”

Kölcsönös figyelem

Amikor a gyermek megkapja a hőn áhítőtt kutyát, cicát, életében először kell törődnie egy élőlénnyel, amelyik az ő gondjaira van bízva. Ez épp a fordítottja annak, ami eddig történt vele, hiszen korábban csak őróla gondoskodott valaki. A túlságosan védett, a széltől is óvott gyerekek számára ez a felelősség-érzet különösen hasznos, szinte terápiás jellegű.

A kutya figyel, hallgat a szóra, úgy tűnik, mindent megért: még közvetítőként is szolgálhat a gyermek és környezete között. Segíti a gyermeket abban, hogy ismét rá irányuljon a figyelem, amikor a felnőttek esetleg szemrehányásokban, intelmekben részesítik.

Mindez azonban kölcsönösséget, egymásra figyelést feltételez. A gyermek nem passzív lény: fel kell fedeznie és meg kell értenie az állat reakcióit, amikor beszél hozzá, vagy játszik vele. Meg kell figyelnie, mikor és hogyan mozog például a kutyus, cicus füle, farka, hogyan örül, bánkódik, vagy dühöng – e jelek értemezése komoly figyelmet és odaadást kíván tőle. A gyermeknek törekednie kell arra, hogy megértesse magát az állattal, ami a megfelelő taktika és hangnem alkalmazását igényli tőle, sőt: jutalmaznia is tudni kell…

A fotó illusztráció: pixabay.com

Felelősséget vállalni…

Az állatnak köszönhetően a gyermek számos, számára még új érzést fog megismerni. Amikor rámordul a kutyára, amikor az valami rosszat csinál, a gyermek megtanulja, hogy a szeretett lényt is büntetni kell – és ez a kisebb-nagyobb fenyítés nem jelenti az elhagyást vagy a szeretet csökkenését.

Megismeri a függőségi viszonyt és a felelősség-érzetet egy olyan lénnyel kapcsolatban, amelyik csak őrá van bízva. Rákényszerül, hogy elgondolkozzék a hűség fogalmán – nem hagyunk el egy állatot, ha már nincs rá szükségünk – a születés, az élet, a halál vagy a szexualitás mibenlétén.

Az állattal való interakció nemcsak az érzelmi biztonság, a szocializálódás kialakulásának kedvez, hanem a figyelem, az intelligencia, a képzelőerő és a kreativitás fejlődésének is – állítják a pszichológusok.

Pszichológiai kutatások során az is kiderült, hogy egy kedves állat – kutya, cica, ló stb…- kényeztetése jelentősen csökkenti az artériákra gyakorolt nyomást a szervezetben. Ezért is ajánlják ezeket az állatokat az aggodalmaskodó, stresszes embereknek, de a kommunikációs és lelki zavarokban szenvedő gyerekeknek is.

Tényleg igazi, élő állatot szeretnél húsvétra?

Nagyon sok nyuszi, kiskacsa vagy kiscsibe végzi Húsvét másnapján az utcán vagy valamelyik menhelyen, vagy még szörnyűbb vég vár a kis jószágokra. A Fővárosi Állatkert korábban befogadta ezeket a nyuszikat, azonban 2008 óta már nem!

Még évekig gondoznod kell!

A kisnyúl (ugyanígy a cica, kutya) nem csak két hétig él, vagy a húsvét hétvégén. Bizony, az érez, él még évekig. Az azt jelenti, hogy naponta kell etetni, gondozni, simogatni. Törődést igényel, különben megbetegszik, elpusztul. A nyúl nem ismeri az almot, nem kérezdkedik ki: folyamatosan takarítani kell utána.

Fotó: pixabay.com

Élő – lelke van

A nyúl érző lény, azaz nem csupán az étkeztetésére, tisztán tartására kell odafigyelni. Mindegyik nyuszi – ahogy mindegyik gyerek – önálló egyéniség, ki kell ismerni őket. Türelmesnek és határozottnak kell lenni vele, tanítani, játszani, időt tölteni. Ráadásul ha magányos, boldogtalan. Ezért mindjárt párban érdemes befogadni őket, ha valaki ilyen komoly döntésre szánja rá magát. Legyenek ivartalanítva, akkor is, ha testvérek, mert úgy is szaporodhatnak.

Van már másik állat otthon? Akkor a nyúl kizárt!

Ha a cica, kutya már él otthon él, lehet, hogy nem leendő barátját fogja látni benne, hanem a vacsoráját. Ha mégis sikerülne őket összeszoktatni, az eb játszás közben, erejéből kifolyólag kárt tehet a nyusziban.

Enni kér, orvoshoz kell vinni

A nyulaknak nem mindegy, mit eszik meg. Amit kiskorától kezdve kap, arra fog rászokni, s később lehetetlen lesz más táplálékot megkedveltetni vele. Hamar megbetegszik – ha túl meleg van, az a baja, ha túl hideg, megfázik. Orvoshoz kell vinni, mert szenved. Mindennek persze nem kis költsége van. 

Oltatni kell

Nem csak a betegségek, vagy a gyomorrontás miatt kell a nyulat orvoshoz vinni, de fél évente kombinált oltást kell adatni a nyúlnak, ez kötelező. Erre azért van szükség, hogy ha megcsípné egy szúnyog, ne kapjon myxomatozist.  Ez a betegség ugyanis halálos.

A szőre allergiát okozhat

A nyúlszőr allergiát okozhat, ami további következményekkel járhat: asztma, csalánkiütések és szénanátha jelentkezhetnek az állat tartójánál. A baj viszont megelőzhető: az újdonsült gazdi rendszeres jelleggel fürdesse meg nyulát, s annak ketrecét is mindig tartsa tisztán.

Miért kutya, és nem hörcsög?

Egy halacska, egy teknős vagy egy hörcsög régi álma lehet a gyermeknek, de velük a kommunikáció igencsak szűk keretek közt marad. A gyermekek jobban a szeretik a kutyát vagy a cicát, mert ezek ki tudják mutatni érzelmeiket is, miközben mégis gazdájuk dönt mindenben.

A fotó illusztráció: pixabay.com

A kicsi állatok nem feltétlenül jelentik a legjobb választást a gyermek számára. Egy nagy labrador sokkal odaadóbb lehet, mint egy érzékeny kis foxi.

A gyermek karaktere is befolyásoló tényező: ha félénk, vagy éppen hiperaktív, nem kell mindenképpen ellentétes jellemű állatot venni neki, csupán az egyensúly megtartása végett.

Az állat kiválasztása minden esetben egyedi elbírálás alá kell, hogy essen: egy nyugtalan gyermeknek heves, lobbanékony társra lehet szüksége, amelyik mindenhová követi, és mozgékonyságával segíthet levezetni a gyermekben felgyülemlett feszültséget – erre nem alkalmas egy nyugodt kutya. Azonfelül a nagy, bundás kutyát jobban is lehet dögönyözni …

Ezzel szemben egy kislány “elbabázhat” egy pici ölebbel is, amelyet kedve szerint akár el is rejthet a világ szeme elől. A divatos kutyák sem feltétlenül ajánlottak gyermek számára. Lehetnek aranyosak, de túl hevesek, vadak, agresszívak vagy kiszámíthatatlanok is a kicsik szemszögéből nézve. Ezeket a szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni.

Az állat kiválasztása előtt tanácsos beszélni egy állatorvossal vagy tenyésztővel. A kutya, macska azzá válik, amivé formáljuk őket. Ezért ismerni kell a hozzájuk vezető utat, azaz a kulcsot a megnyerésükhöz…

Forrás: Galenus