Felnőtt ételek babásítása

Egyéves kor körül a korszerűen táplálkozó felnőttek ételeinek nagy részét kis módosítással a picik is ehetik. A „babásítás” alatt azokat az egyszerű eljárásokat értem, amelyekkel a felnőtteknek készülő ételek könyebbé, emészthetőbbé, úgymond diétássá tehetők, hogy az egyéves picik is káros következmények nélkül fogyaszthassák.

Babásításnak nevezve tulajdonképpen azt az egészséges táplálkozási elveknek megfelelő, korszerű főzési technikát ajánlom, amely kicsiknek-nagyoknak a helyes étkezési és táplálkozási kultúrát képviseli.

Ott, ahol a fiatalok külön élnek, esetleg a kismama még gyakorlatlan a főzésben, valószínű, hogy már csak a baba érdekében is, az ételkészítés korszerű, egészséges módszereit sajátítja el, s a felnövő gyerek is ezt a főzési, étkezi szokást örökli majd.
Problémásabb az a többgenerációs nagycsalád, ahol a nagy- vagy a dédszülők főznek, ahol a zsíros, nehéz ételek jelentik az evés örömét, a kövérség (húsosságnak nevezve) az egészség mércéje, ahol a „te is mindent ettél 3 hónapos korodtól” szemlélet uralkodik.


Azt mindenki elfogadja, hogy az elmúlt 20-50 évben romlott a levegő, a víz, a talaj szennyezettsége, hogy változtak a növénytermesztési és állattartási módszerek, hogy az ipari termelés célja nem az élelmiszerek tápértékének megtartása, hanem a minél olcsóbb előállítás és a minél jobb eladhatóság. A tudomány is sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, az élelmiszerek összetételére, hasznára és ártalmaira vonatkozó ismereteink bővültek.

Mégis nehéz beláttatni, hogy a család bizonyos öröklődő betegségei (tejérzékenység, cukorbetegség, elhízás, magas vérnyomás, köszvény stb.), és ezeknek már gyerekkorban való megjelenése a helytelen táplálkozási szokások következménye.

Egy kisbaba érkezése sok változást hoz a családba. Érte sok mindent megtesznek a felnőttek, kényelemről, szabadidőről, élvezetekről mondanak le. Érdekes, hogy az étkezési szokások és az ezekhez fűződő hiedelmek megváltoztatása – még akkor is, ha a családtagok belátják annak célszerűségét, hasznát, egészségmegőrző fontosságát – a legnagyobb ellenállásba ütközik.
Forrás: Galenus