Ha korlátokba ütközik, az bizony ellenállást szül mindenkiben. Az agresszióban azonban ott a másik érzelmeinek semmibe vétele, az önérdek véghezvitelének mindent elsöprő vágya. Ezekkel az impulzusainkkal azonban meg kell tanulnunk megküzdeni. Többek között ez is a gyermekévek feladata.
Mi az agresszió?
Elsőre mindenkinek a fizikai agresszió jut eszébe a szó hallatán. Egy indulatos gyerek verekedése, egy akciófilm lövöldözései, vagy harcok, ütések, rúgások és rosszindulat. Az agresszió alatt minden olyan cselekedetet érthetünk, amely a másik személyének, érzéseinek figyelembevétele nélkül teszünk azért, hogy nekünk jobb legyen. Akár egy közvetlen cél elérésére, akár összetettebb érdek megvalósítására – mint hatalom, dominancia, uralkodás, bosszú – irányul. Tehát az erőszakos cselekedetben meg kell nyilvánulnia annak, hogy más személynek fájdalmat akar okozni, vagy a saját érdekét akarja érvényesíteni a másik kárára.
A kisgyerekek (2-3 éves korban) vagy a kisóvodások (3-4 éves korban) körében is megfigyelhető, hogy erőszakosan reagálnak feszült helyzetben: elveszik, amire szükségük van, vagy megütik a testvérüket, ha elvették tőlük a játékot. Emögött azonban nem a rosszindulat áll, nem a bántás a cél!
Az agresszió az ember előtt megjelenő akadály miatti dühből, frusztrációból fakad. Indulati töltete van, és megjelenése természetes. Azonban a társadalomba, vagy bármilyen szociális közegbe való alkalmazkodáshoz szükséges az agresszióval való megküzdés. Jelentős különbségek lehetnek aközött, hogy ki, hogyan fejezi ki, ki-hogyan küzd meg a benne megjelenő erőszakos impulzussal.
Emiatt az agresszió gátlásához fontos megérteni, hogy az erőszakos viselkedést mi irányítja, mi mozgatja a gyerekeket ilyenkor, illetve az adott életkorban mi az elvárható.
Járjunk most ennek utána!
Mikor jelentkezik az agresszió, milyen életkorban hogyan jelenik meg
- A bébikben nincs agresszió
Az agresszió kifejezésnek korai jelei is vannak, mint például egy csecsemő dühös sírása, ha elválasztják az anyamelltől, mikor még enne. De kisgyerekkorban már egyértelműbben megjelenik, ahogy kialakul az éntudata; a külvilág, főleg a szülők részéről korlátokkal találkozik és frusztrációt, akadályokat él át. Ilyenkor ösztönös szinten, átgondolás nélkül jelenik meg az ellenkezés, a saját érdek érvényesítése a másik figyelembevétele nélkül. De nem beszélhetünk valódi agresszióról, hiszen nem beszélhetünk még arról, hogy a gyermek képes lenne a másik szempontjait figyelembe venni, a másik érzéseibe beleélni magát, vagyis az empátiára. Így a fenti gondolatmenet szerinti tudatos agresszióról csak később, az óvodáskor vége felé beszélhetünk.
- Instrumentális agresszió, ellenséges agresszió
Persze nem a kisgyerekek másokat bántó viselkedését szeretném legalizálni. Csak a figyelmet szeretném felhívni arra, hogy a 2-4 évesek ilyen jellegű viselkedése másról szól. Éntudatuk erősödik, mely gyakorlását minden adandó helyzetben megteszik, mellyel folyamatos konfliktusban vannak, folyamatos indulatok vannak jelen bennük. Egocentrikus, azaz magukból kiinduló gondolkodásmódjuk és cselekedetekben, mozgásban kifejeződő érzéseik eredménye az, hogy másokat figyelembe nem véve reagálnak az adott helyzetre.
Ebben az életkorban a nyílt, fizikai agresszió jelenik meg, méghozzá az instrumentális agresszió, vagyis egy kívánt dolog megszerzése céljából elkövetett erőszak. Az óvodáskor vége felé azonban megfigyelhető egy újfajta agresszió is, melyet ellenséges agressziónak neveztek el. Ekkor már a másik személy bántása más célból történik: közvetlenül, a gyermek dominanciájának kifejezése miatt bántja társát.
Az agresszió genetikus vagy tanult?
1. Az agresszió megjelenését sok tényező befolyásolhatja. Egyrészt egyesek szerint evolúciós alapja van, hiszen ha abból indulunk ki, hogy az erősebb marad életben, és az arra rátermett egyedek továbbítják a legmegfelelőbb géneket, akkor fontos tényező a hatalom, az uralkodás akár az állatok, akár az emberek közt, hogy a legmegfelelőbb körülményeket biztosítsák (pl. egy arra legjobban megfelelő lakhely elfoglalása, vagy a veszélyt jelentő egyed elriasztása, ledominálása).
2. Mások szerint az agresszió sokkal inkább a tanulás eredménye. Más személyektől, vagy filmekből, mesékből elsajátított viselkedésforma. Ez főképp abban az esetben működik, ha a modell, aki az agresszor, valamilyen fontos személy, akivel a gyermek azonosul (pl.: szülő). Azt is megfigyelték, hogy jelentősen befolyásolja az agresszió jelenlétét, hogy mennyire jutalmazzák az adott viselkedést. Sok esetben akár tudattalan, észre nem vehető módon történik a jutalmazás (figyelmet kap a cselekedetével), valamikor viszont teljesen nyíltan (verbálisan megdicsérik, vagy büszkeség látszódik a szülőkön).
Hogyan és mikor alakul ki az indulatok kordában tartásának képessége?
Erről cikkünk 2. részében olvashatsz!
Standovár Sára
pszichológus,
interaktív gyermekterapeuta
