Előző cikkünkben körbejártuk, milyen jogi hatásokkal jár (és mivel nem jár) az összeköltözés, élettársi kapcsolatban való együttélés. Most tekintsünk kicsit távolabb, és játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha példabéli szerelmespárunk szakítana?

Mondjuk a nő megsértődik, fogja a fikuszt, és hazaköltözik az anyjához. Hm, viheti-e egyáltalán a fikuszt? Vagy a kocsit? Vagy a gyereket? Mihez van joga, és mihez nincs? Kinek mi jár az életközösség megszűnése esetén, hogy kell megosztani a közösen szerezett vagyontárgyakat? Érdekes elméleti kérdések ezek, amikkel jó tisztában lenni, hisz manapság sokan élnek élettársi kapcsolatban.

Amit az élettársak különválásáról érdemes tudni

A párkapcsolat felbomlásakor vajon előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetben vannak az élettársak? Hogy a kezdeti példánál maradjunk, ha végérvényesen vége köztönk mindennek, fogom a fikuszt, és hazaköltözöm anyámhoz, vagy azért jogi szempontból ennél bonyolultabb a dolog?

Az élettársi kapcsolat csak első ránézésre könnyen és egyszerűen megszüntethető kötelék. A házastársak válása és az élettársak különválása között valójában kevesebb különbség van, mint elsőre gondolnánk.
Ahogy a cikk első részében szó volt róla, vagyonjogi kérdésekben gyakorlatilag nehezebb a dolgunk, ha nem volt lakodalom, hiszen ilyenkor a szerzésben való közreműködés arányát is bizonyítani kell.

Az élettársak ugyanis az együttélés során nem szereznek közös vagyont, hanem önálló vagyonszerzők – azonban az életközösség megszűnésekor bármelyik volt élettárs követelheti a másiktól a vagyonszaporulat megosztását. (Ide nem értve természetesen a különvagyont.) A vagyonszaporulatot a felek között a szerzésben való közreműködés arányában kell megosztani. Ebbe a háztartásban végzett munka, a gyermeknevelés vagy a másik élettárs vállalkozásában végzett munka is beleszámít. De a szerzés pontos arányát gyakran nagyon nehéz utólag bizonyítani, így az élettársi kapcsolatban élőknek még fokozottabb érdeke fűződhet a vagyonjogi viszonyaik szerződéssel történő szabályozásához, sőt akár az egymás javára történő végrendelkezéshez.

A kapcsolat családjogi vetületeit tekintve pedig elmondható, hogy ha gyermek született a kapcsolatból, a jogi út gyakorlatilag ugyanaz, mint házasság felbontása esetén. Meg kell állapodni arról, hogy a gyermek felett melyik szülő fogja gyakorolni a szülői felügyeleti jogokat (vagyis kinél fog nevelkedni) a különválás után, milyen kapcsolattartási joga lesz a különélő szülőnek, és milyen összegű tartásdíjat fog fizetni.

Megegyezés vagy harc?

A különváló élettársak megegyezhetnek arról, hogy a gyermek felett a szülői felügyeleti jogokat ki fogja gyakorolni, a tartásdíjról, a kapcsolattartásról és az utolsó közös lakás használatáról. A bíróság csak akkor dönt, ha a szülők nem tudnak egyezségre jutni. A megegyezés érdekében ügyvédet vagy mediátort érdemes felkeresni.

A gyermeknek az a legjobb, ha a saját szülei döntenek arról, hogyan fog felnőni. Ezért a törvény azt a döntést preferálja, amit a szülők maguk hoznak meg, és a bíróság csak akkor dönt, ha a szülők nem tudtak.

Ha a szülők peren kívül nem tudtak megállapodásra jutni, még mindig megegyezhetnek a per során, és a bíróság igyekszik is elősegíteni ezt. Az új Ptk. szerint a szülői felügyeleti jog és a kapcsolattartás kérdésében a szülőket akár kötelezheti is a bíróság a közvetítői (mediációs) eljárásban való részvételre.
Élettársak esetén is igaz, hogy a kapcsolat felbomlásának negatív hatásai érinthetik a gyermeket is. Azonban minél jobb kapcsolat marad fenn a szülők között, annál könnyebben átvészelik ezt az időszakot a gyermekek.

Ha önnek megfordult már a fejében a különválás gondolata, és tájékozódni szeretne, keressen fel egy ügyvédet vagy mediátort, akkor is, ha az elhatározása még nem végleges. A mediátor abban segít, hogy a szülők félre tudják tenni az egymás felé irányuló negatív érzelmeiket (harag, düh, csalódottság), képesek legyenek a figyelmüket a gyermekeket érintő kérdésekre irányítani, és így maguk hozzanak döntést a gyermekük (és saját) jövőjükről, ahelyett, hogy egy kívülálló hatóság határozna egy ilyen fontos, személyes kérdésben.

Cikkünk csak tájékoztató jellegű, nem a teljesség igényével készült, és nem minősül jogi tanácsadásnak. Ha kérdése van, forduljon ügyvédhez vagy mediátorhoz.

Dr. Vimláti Anita
ügyvéd, mediátor
tel: + 36/30 98 97 662
www.ugyvedmediator.hu