Nyelvtanulás – Minél korábban, annál jobb?

A cikkemben kiemelem, és eloszlatok tévhiteket, miszerint a szakmán belül konszenzus van abban, hogy a korai nyelvtanulás, nem, hogy káros, hanem hasznos. Az idegen nyelv tanulása minél korábban kezdődik el, annál fogékonyabb lesz később arra a nyelvre a gyermek.

A pszichológusok egyöntetű véleménye és szakmai álláspontja az, hogy a második nyelv, azaz az idegen nyelv elsajátítása, annak kezdete nem korhoz kötött. Ez annyit jelent, hogy nem káros a korai kezdet, nincs olyan negatív hatása az anyanyelv fejlődésére, ami hátrányt jelentene. Amiben vita lehet, vagy eltérés, az a „hogyan”.

A szülők gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy mikor érdemes, mikor kell már vagy lehet-e elég korán elkezdeni a nem anyanyelv tanítását. A válasz erre, hogy az ideális nyelvtanulás időszaka a születésünkkel kezdődik és a pubertás korban fejeződik be. De!

A korai nyelvtanulás elsődleges célja a kezdeti pozitív attitűd, illetve a motiváció megőrzése, ugyanis csakis ez által alapozható meg a későbbi nyelvtanulás.

A korai kezdés előnyei csak hosszú távon mutatkoznak meg. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az idegen nyelv tanulásának kezdetén ne érje kudarc a gyerekeket, sikerüljön fenntartani a motivációjukat és a kezdeti kedvező hozzáállásukat.

Csak játszva, örömteli módon érdemes

Érdemes látni, hogy gyerekek 6-7 éves korukig az idegen nyelvet az anyanyelvükhöz hasonlóan, nem tudatosan tanulják, hanem játszva, természetes és mindennapi szituációkon keresztül elsajátítják. Itt térnék vissza a fent említett „hogyan” kérdésre.

A körülmény fontos, azaz iskolás kor előtt ne oktatás formájában történjen az idegen nyelv elsajátítás. Sőt játékosan, felhasználva zenés, vizuális elemeket. Meg kell teremteni egy olyan légkört, ahol nem a nyelvtan bevésése a cél, hanem a játék.

Itt jegyzem meg, hogy ilyen korban még kevésbé figyel oda a gyermek, hogy jól ejti-e ki azt a bizonyos szót, nem jelenik meg a bénító szégyenérzet, ami egy felnőttnél szinte minden esetben megjelenik. Szét kell választani a tanítás és az élmény, tapasztalat átadása közötti különbséget. Az élvezetes időtöltés lesz a nyitja a vitának és az, hogy figyelembe kell venni a gyermek kognitív, azaz szellemi fejlettségét. És bizony gyerekfüggő lehet, hogy mennyire fogékony a kicsi, mennyire örömteli vagy éppen fárasztó számára a foglalkozás.

A nyelvelsajátítás biológiai háttere

6-7 éves korig tart a nyelvelsajátítás szempontjából az ún. kritikus vagy szenzitív periódus, mikor is a gyermek agya a legbefogadóbb, hogy bármennyi nyelvet képes megtanulni. 6-7 éves korig a gyerekek agyának ugyanaz a része aktivizálódik idegennyelv-tanulás folyamán, mint az anyanyelvtanulás során. Ez annyit tesz, hogy a nyelvvel kapcsolatos információk az agy mélyebb részeiben raktározódnak el, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a gyerekek sokkal inkább érzik, mintsem követik a nyelvi szabályokat. Ezután sokkal nehezebb lesz elsajátítani idegen nyelvet. Nem lehetetlen, de lássuk, hogy minél idősebb az ember annál nehezebb az új nyelv bevésése. Ennek biológiai háttere is van, miszerint a tizenéves korra az agyféltekék közötti kéreg megszilárdul.

Az iskolában már a tanítás a cél

Amikor a 6-7 éves gyermek iskolába kerül, eljut arra az érettségi szintre mentálisan, hogy képes legyen a nyelv finom szerkezetét, nyelvtani összefüggéseit megérteni és belsővé tenni. Tehát az, akinek van egy stresszmentes, játékos, pozitív attitűdje a nyelvvel kapcsolatosan, előnye lesz társaihoz képest.

Ez az előny behozható azoknak is, akik nem részesültek korai oktatásban, de talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy jó, szilárd alapokkal indul az, akinek megadatik a pozitív élmény.

A pedagógus szerepe nagyon jelentős, hiszen fenn kell tudni tartani az előbb említett pozitív atmoszférát, miközben már a tanítás kell, hogy domináljon. Tehát a pedagógus, mint kulcsszereplő jelenik meg a folyamatban, nem csak saját személyisége révén, hanem mint az oktatási folyamat irányítója, szervezője is, aki kiválasztja a tananyagot, valamint a különböző tevékenységeket, amelyeknek már önmagukban is motiválóknak kell lenniük. Nagyon fontos, hogy a pedagógus mindig feltegye magának a kérdést, hogy “Kinek? Mit? Hogyan? Miért?” szeretne tanítani. Ennek alapján a cél meghatározása, a nyelvi anyag és a módszerek kiválasztása, az életkori sajátosságoknak megfelelően kell, hogy történjen. Az életkori sajátosságoknál figyelembe kell vennünk egyrészt a gyermeki emlékezetet, másrészt a gyermek koncentrációképességét, továbbá a motivációt.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus,
pszichoterapeuta

www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
https://www.facebook.com/makai.gabor.pszichologus