Tábor, nagyi, vagy rokonok?

Kitört a nyár, az iskola bezárta kapuit. A gyerek fellélegzik, a szülő talán kevésbé. Cikkemben azt a kérdést járom körbe, hogy mire figyeljen a szülő, ha táborba adja gyermekét, illetve hogy mit tartson szem előtt akkor, ha a nagyszülőknél hagyja őt.

Szakemberként szeretném a szülőkről levenni annak a vélekedésnek a terhét, hogy aki nem tudja menő táborba befizetni a gyermekét, az rossz szülő. Ha a gyermek nincs elkényeztetve, akkor számára legalább olyan élvezetes a szomszédban lakó pajtásával játszani, mint egy nyelvi táborban tanulni. Talán kiérződik az előző gondolatomból, hogy nem vagyok híve semmilyen nyári tanulásnak – annak ilyenkor nincs helye, és amennyire hasznos, olyan káros is lehet. A gyermek pihenni szeretne, kikapcsolódni és játszani. Persze játék és játék között is van különbség, valamint tábor és tábor között is. Azonban a szülő feladata elsősorban a gyerek érdekeinek a kiszolgálása és a szervezés. Nem lehet mellényúlni, ha egy kis időt szán annak feltérképezésére és megértésére, hogy mire vágyik ilyenkor a gyermek – mindezt természetesen összevetve a lehetőségeivel…

A gyermek személyiségéhez illő tábort válasszunk

A tábor kiválasztásánál ajánlott figyelembe venni az életkori sajátosságokat, de legfőképp a személyiségjegyeket. A temperamentumosabb, könnyen kapcsolatot teremtő gyerek, aki igényli az új ingereket és nem bírja a monotóniát, nyugodtabb szívvel engedhető el, mint zárkózottabb társai. De ez nem azt jelenti, hogy aki nehezebben oldódik, az maradjon otthon. Tény azonban, hogy a szülő részéről nagyobb körültekintést és szervezést igényel, ha valóban táborba adja visszahúzódó gyermekét. Ebben az esetben vele együtt tervezze a tábort, keltse fel érdeklődését, válasszanak közösen. Kerülendő a jó előre befizetett tábor, és nem szabad a gyereket erőltetni sem. Ha megmakacsolja magát, mondjuk le a tábort. Hiszem, hogy a szülők felismerik, ha kérdésükre csak dacból vagy zsigerből vágja rá gyermekük a nemet. És igen: még akkor is mondjuk le a tábort, ha előre kifizettük a méregdrága díjat, és nem adják vissza a pénzt!

A szülő hetekkel előre készítsek fel a gyereket: mondja el, hogy hová és kivel fog menni, kik lesznek a felnőttek, kik a gyerektársak. Lehetőleg legyen ismerős a táborvezető – a cél a gyermek bizalmának megnyerése. Ha lehetséges, vigyük őt előre el a helyszínre, ismerkedjen meg a tábor légkörével, a táborvezetőkkel. Újra hangsúlyozom, hogy a felkészítés célja a gyermek biztonságérzetének növelése, és a szülő elsődleges feladata az “átsegítés”. Ezáltal a rejtett, ki nem mondott félelmek megszelídülnek, sőt, a táborozás örömforrássá alakul át. Előtérbe kerülnek a – pozitív értelemben vett – kaland, a kihívás, az új barátok, és nem a rettegés és honvágy lesz úrrá a gyermeken.

Tetten kell érni a szorongást

A szülőnek rá kell ráhangolódni gyermekére és meg kell értenie, mitől is tart. Ha most először lesz külön a szülőktől hosszabb időre, annál inkább a gyerek fejével kell gondolkodni – az ő személyisége fogja megmondani, hogy hova, mikor, mennyi időre engedjük el táborozni. Fontos tudni, hogy a gyermek hogyan látja saját magát, milyen érzések vannak benne. A fő cél a fantáziák megismerése, a közös elmélkedés, mert ezek segítenek ahhoz, hogy felszínre kerüljenek azok a rejtett félelmek, amelyek a mélyben húzódnak. Ezzel párhuzamosan a szülő részletesen magyarázza el, szinte óráról órára, hogy mi és hogyan fog majd történni. (Ezért is elfogadhatatlan az a tábor, ami „zsákbamacska” jelszóval árulja a tábor valamennyi napját – amelyről így semmit nem lehet tudni. [A Szerk.])

Rokon, barát, vagy a nagyi mint jolly joker?

Az unokák és a nagyszülők közötti viszonyt sok tényező befolyásolja: a nagyszülő életkora, egészségi állapota, vagy akár a generációk lakhelye közötti távolság. Mindez hatással van az unoka és a nagyszülő kapcsolatára. Sőt talán a felsorolásból nem szabad azt sem kihagyni, hogy az unoka kapcsolata a nagymamával, nagypapával a szülőn is múlik. Ha szoros érzelmi kötelék tud kialakulni az unoka és a nagyszülő között, akkor ez nyáron ki is használható – a kihasználás szónak a jó értelmében. Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy ami a szülő számára fellélegzés, az a nagymama/nagypapa számára bizony öröm.

Hiszem, hogy a kisgyerekes szülők számára a legnagyobb segítség, ha “elérhető” valamelyik nagyszülő. Azonban nem gondolom, hogy nem hagyhatnák a gyermeküket a szomszédra, ne kérhetnének meg barátokat vagy rokont, hogy segítse ki őket, ha úgy adódik. Ami fontos, hogy előtte a kérjék ki a gyerek véleményét is – soha ne hagyják a gyermeket olyan személlyel, akit nem ismer, akivel nem töltött korábban sok időt! A gyermek számára minden olyan helyzet, amelyben távol van az anyjától, szeparációt jelent. Ezek a “mini”- szeparációk, még ha csupán egyetlen napról is van szó, képesek szorongást okozni. Tehát a szülők megfontolva, átgondoltan kérjenek másoktól segítséget – de persze kérjenek, ha kell.

Elég az önsajnálatból!

Nagyon sokszor hallom egy-egy szülőtől, hogy ő mennyire szerencsétlen, és hogy neki milyen nagy gondot jelent, hogy ”hova tegye a gyerekét”. “Másnak bezzeg van a nagymama, nekem nincs…” – ilyen és hasonló gondolatokkal bombáznak engem. Ilyenkor kicsit elhallgatok, és konfrontálom őket azzal, hogy amit mondanak, az csupán önsajnálat; hogy téves, torz következtetéseket vonnak le, meghamisítva a valóságot. A helyzetet mindenki meg tudja oldani, de ahhoz túl kell lépnie a beszűkült gondolkodás keretein. Akinek problémát jelent a gyermek szünidei felügyeletének biztosítása, összeírhatja például azokat a személyeket, akikre számíthat; vegye sorra az iskolai lehetőségeket, ha kell, érdeklődjön a kerületi önkormányzatnál, a családsegítőben, sőt más anyukákat is érdemes megkérdeznie. Aki nem csupán passzívan szenvedi el a problémát, hanem kézbe veszi – az elején akár nyomasztónak tűnő – feladatot, az sikerrel fog járni.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus,
pszichoterapeuta

www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
https://www.facebook.com/makai.gabor.pszichologus