Ez nem cirkusz! – Ne idomítsuk a gyerekeket!

Mindenki volt gyerek, és mindenkinek lehet véleménye a gyereknevelésről… És sajnos attól, hogy valakinek van gyereke még nem biztos, hogy jó szülő, hiszen annak lenni a világ egyik legnehezebb feladata.

A pszichológiában rengeteg elmélet van a gyereknevelésről, amik egymásnak is ellent mondanak…

Lehet könyvekből gyereket nevelni?

Hogyan lehet általánosítani, ez nem egy gyár! Minden ember különleges a maga módján és már benne van a tehetség, amit felfedezhetünk, ha nem nyomjuk el és erőszakoljuk rá gyermekünkre a saját elképzeléseinket, hanem képesek vagyunk mi is megváltozni. Élő folyamat vagyunk, nem tárgyak. A gyermek tiszta lappal születik, persze örökölhet hajlamokat (lásd diszpozicionális pszichológiai iskolák), de a nevelés hat leginkább rá. Sajnos nem számít a gyerekben rejlő lehetőség, csak az, hogy a szülők mit akarnak, akiktől függ a gyermek. Olyan, mint egy befektetés: „Én táplállak, nevellek, iskoláztatlak, annyi mindent megteszek érted, a tulajdonom vagy és majd meghálálod.” 

A gyerek sokszor ellen is áll a sok buta ideológiának, amiket rá próbálunk erőltetni, de lelkiismeret-furdalása lesz és nem tudja önmagát megtalálni és kifejezni. Így elindul a képmutatás. Jön a lázadás, de negyven év felett már nincsenek hippik, csak unalmas, szürke öltönyös emberek az irodában… Pedig sok politikus is hippiként kezdte…

A gyermeknevelés szabályai?

A gyermeknek meditatív légkörben kellene megtanítani ezt a tudományt: hagyni kellene kibontakozni. Az első hét év nagyon meghatározó, nem kellene addig ideológiákkal gyötörni, csak hagyni, hogy önmagára találjon. Védeni, de nem korlátozni. Pl. emelhetünk kerítést a főút elé, ahelyett, hogy a gyermeket zárnánk be a szobájába. A pszichológiában túlóvó anyukának hívják azt, aki – félelemből – mindentől meg akarja óvni gyerekét. A végeredmény általában: önállótlan, unalmas felnőtt…

A gyereknek rengeteg energiája van, amit még nem tud lekötni, így rendkívül aktív. Ez természetes, nem egy fadarab, aminek egy helyben kell ülnie egész nap…
A szakkönyvek szerint, a sok depressziós, agresszív és neurotikus ember felelőse  a pszichológiai iskolák szerint más és más… Freud követői szerint a szülők a hibások, akiknek az ő szülei és így tovább. A marxisták szerint a társadalom a hibás. De, akkor most mi az igazság és ki fog ezen változtatni? Nehéz boldognak lenni, inkább változzon meg a világ, ahogy nekem éppen megfelel. Általában ezt a bolond elképzelést követjük.

Ezért jöttek létre az elhárító mechanizmusok, hogy megmagyarázhassuk, hogy mindig nekünk van igazunk…

A valódi gyermeknevelés nem erőszakos

A gyermeknevelés arról szól, hogy segíteni akarok a gyerekemnek, mert az elme imád másokat irányítani és ráerőszakolni a saját szabályait. Pedig sokat tanulhatnánk gyermekeinktől, akik szabadabbak, közelebb vannak Istenhez. Szeretni, táplálni kellene őket és nem ráerőszakolni a saját ideológiánkat.

Tehát csak átlagos emberek akarnak átlagosan gyermeket nevelni, ugyanolyan séma alapján. Talán a legjobb, ha nem akarunk segíteni a gyereknek, hanem hagyjuk, hogy önmaga lehessen. Hadd menjen a maga útján. Miért kellene mindenkinek ugyanazt gondolnia? Színes a világ… De sajnos azt a gyereket, aki ellent mond megszidják. Így bólogatnunk kell gyerekként, ha boldogulni akarunk, elhagyva szívünket. Miért kell megszidni gyermekeinket, csak azért, mert nem ért velünk egyet?

Forrás: Prof. Rajneesh (Osho), Az élet nagy kérdései, az emberi lét útja

Szerző: Keresztes Attila