Alvajáró a gyerek?

Az alvajárás (szomnambulizmus) különös, szokatlan, általában riasztó jelenség. A leggyakoribb a 4-8 év közötti gyermekek körében, és az esetek túlnyomó többségében átmeneti jellegű. (Felnőtteknél sokkal ritkábban fordul elő.) Amikor a szülő észleli gyermekénél ezt az alvás közben megjelenő neurológiai problémát, első reakciója az ijedtség. Ehelyett azonban jobban teszi, ha megtalálja a választ néhány, a jelenséggel összefüggő, gyakori kérdésre, és megtanulja, milyen óvintézkedéseket tegyen az esetleges éjszakai balesetek megelőzése, illetve az ezzel járó riadalom elkerülése érdekében.

Az éjszaka melyik szakaszában kódorog?

Az éjszaka első harmadában, az ún. lassú agyhullámú, mély alvási szakaszban. Ez elalvás után kb. 3 órával következik be. Ilyenkor a gyermek a mélyalvási ciklusból a részleges ébrenlét állapotába kerül. Ez magyarázza, hogy fel tud kelni, képes lépcsőn járni, kinyitni ajtókat, ablakokat. De előfordul, hogy fekve marad, úgy motoz a kezével, vagy az ágy szélére ül. Az epizódok rövidek, általában kevesebb, mint 10 percen át tartanak.

Alvajárás közben fel kell-e ébreszteni?

Nem, egyáltalán nem tanácsos felébreszteni, illetve azt hinni, hogy ezzel jót teszünk vele, mert ébredés közeli állapotban van. Hiszen, még ha nyitva is van a szeme, nincs szó ébrenlétről, még alszik. Ha hirtelen felébresztjük, az alvajáró zavartan, riadtan viselkedik, és mozgása közben az elesés kockázata is megnő. Semmiről nem tud számot adni, amellett a felébresztés csak aggodalmat keltene benne. A legjobb, ha nyugodtan visszakísérjük őt az ágyába, és hagyjuk tovább aludni. Másnap reggel nem fog emlékezni rá, mi történt vele az éjszaka.

Veszélyes jelenség ez?

A gyermek általában nyugodt marad az alvajárás során. Mégis, a szomnambulizmus veszélyeket rejthet magában, amikor a csemete felkel, és sétálni kezd a lakásban. Még rosszabb a helyzet, ha esetleg kimegy onnan.Eleshet a lépcsőn, nekiütközhet tárgyaknak, kinyithatja az ablakot, ahonnan kieshet, illetve a bejárati ajtó kinyitása után elkószálhat. Azonfelül az ilyenkor tapasztalható mozdulatai lassúak, ügyetlenek, rosszul koordináltak, éppen ezért sérüléseket okozhatnak (pl. hagyja leesni a poharat, melyből inni akar, így az üvegcserepekbe beleléphet; magára ránthat valamit, nem tud kikerülni tárgyakat, bútorokat, megbotlik stb.).

Hogy védjük meg a gyereket?

Természetesen megvédhetjük a gyermeket a bajtól, ha betartunk néhány egyszerű szabályt. Ha a szobája az emeleten van, tegyünk zárókorlátot a lépcső tetejére; tegyük a késeket, egyéb vágóeszközöket olyan magasra a konyhában, hogy a gyerek ne tudja elérni; rendezzünk el úgy minden tárgyat, játékot, bútordarabot, ami az útjába eshet, hogy ne botoljék meg benne. Ügyeljünk arra, hogy legyen retesz a bejárai ajtón, és blokkoló rendszer az ablakokon is. Csengő is felfüggeszthető azokra az ajtókra, ahonnan a gyermek várhatóan kilép.

Lehet-e csökkenteni az alvajáró epizódok számát?

Az alváshiány, a testhőmérséklet emelkedése (pl. a kevéssel a lefekvés előtt végzett sporttevékenység miatt), vizelési inger, napközbeni stressz sorolható többek közt a kiváltó tényezők közé. De tehetünk megelőző lépéseket az alvajáró epizódok csökkentésére: a délutáni szieszta visszaállítása például segíthet elkerülni a túl mély alvást az éjszaka elején, ami egyébként kiváltaná az alvajárást. Megpróbálkozhatunk a gyereknél nyugtató tevékenységekkel lefekvés előtt (meseolvasás, altatódalok stb.) Azért ne feledjük, hogy nincs ok túlzott aggodalomra, mivel az alvajárási problémák általában a pubertáskorra rendeződnek.

Hogyan beszéljünk erről a gyerekkel?

Egyszerűen, minden felindultság nélkül magyarázzuk el, hogy egyes éjszakákon, alvás közben megtörténik vele olyasmi, amiről nem tud: járkál, öntudatlan cselekvéssorozatba bonyolódik, rendszerint ágyából felkelve. Arra ügyeljünk, hogy ne ijesszük meg a gyermeket, ne dramatizáljuk a jelenséget, felfedve veszélyeit, és bűntudatot se ébresszünk benne emiatt. Helyes viszont, ha hangsúlyozzuk, hogy ez nem súlyos és gyakori neurológiai zavar a hozzá hasonló korú gyerekeknél, és ahogy nő, őnála is el fog múlni.

Mit tegyünk, ha az alvajáró epizódok ismétlődnek később is?

Feltétlen konzultálni kell a gyermekünk kezelőorvosával, neurológussal, és alvás-specialistával abban az esetben, ha a probléma a serdülőkor után is fennáll. Illetve akkor is, ha az alvajárás az adott életszakaszban túl gyakori (hetente kétszer-háromszor fordul elő), vagy ha a gyermek állandóan veszélybe kerül emiatt. Miután az orvos kizárta az epilepszia lehetőségét (melynek a tünetei olykor hasonlatosak az alvajáráséhoz), gyermek-pszichiáterhez is irányíthatja az érintettet.

Családi halmozódás esetén lehet örökletességre következtetni?

Részben igen. A szomnambulizmus kockázata tízszer nagyobb, ha az apa vagy az anya is szenvedett már ebben a különleges tudatállapotban. Becslések szerint az ilyen esetekben az 1-15 év közötti gyerekek 15%-a átélt már legalább egy epizódot, míg 1-6%-uknál többször havonta, azaz hetente következett be. A fiúkat inkább érinti a probléma – hogy miért, arra még nem tudunk biztosra vehető okokat felhozni. Az életkor meghatározása is képlékeny: az alvajárás kezdődhet egészen kicsi korban, amikor a gyermek már járni tud, és a gyakoriság csúcspontját teszik a 4-8 éves kor közötti időszakra. A felnőttkori alvajárás általában más pszichiátriai problémához köthető.

Galenus