Visszaváltozás – 1. hét

A következőkben részleteket mutatunk be egy sportos kismama edzésnaplójából…

Hazaérkeztem. A 4 napos kórházi lábadozás után újra itthon vagyok. Olyan érzés hazaérkezni, mint egy hosszú, fárasztó utazás után, de kipihenni az út fáradalmait nem lesz időm.

A megszokott meleg otthon jó érzéssel tölt el. Ugyanakkor, hiányzik a kórház biztonságot adó közege. Ott bármi problémám volt, jól felkészült szakemberek álltak rendelkezésemre a nap 24 órájában. Akár a babával kapcsolatban merült fel kérdésem, akár az állapotom miatt igényeltem a segítséget. Ráadásul a kórházban másra sem kellett figyelnem, mint magamra és a babámra. Itthon ez tudom, már másképpen lesz. Az anyuka-háziasszony-feleség szerepeit szép lassan vissza kell majd vennem… Egyelőre van segítségem, de persze ez átmeneti… Hamarosan várnak a régi feladataim – mosás, főzés, takarítás, nagy tesó, menedzsment – kiegészülve az újakkal – az újszülött babám szoptatása, altatása, sétáltatása, ápolása, az új rutinok kialakítása…

Most számomra a baba jelenti a világot. Legszívesebben minden percemet vele tölteném. Édes teher nekem ő, az sem érdekel, ha éjszaka többször fel kell hozzá kelnem. Élvezem, hogy a kezemben tarthatom, magamhoz szoríthatom. (Éjjel legalább zavartalanul bújhatunk össze.)

Nagyon sok aggodalmam van persze vele kapcsolatban – szopik-e eleget, nem fázik, nincs melege, miért nem alszik, miért alszik olyan sokat, hogyan fogjam meg, egyáltalán felvegyem-e, biztonságban van-e a lakásban, az utcán, fáj a pocakja vagy csak éhes, meg tudom-e nyugtatni, ha sír…? Törekszem arra, hogy intenzíven megfigyeljem őt, így próbálom értelmezni a reakcióit. Napról napra ügyesebben látom el a vele kapcsolatos teendőimet. Ami viszont frusztrálttá tesz, az az, hogy annyi minden elvonja róla a figyelmemet és az energiámat. Épp elég lenne csak vele foglalkoznom. Ehelyett ott van az a sok feladat, ami az itthoni léthez párosul. A saját fizikai korlátaimról nem is beszélve…

Fizikai állapotom

Állapotjelentés

  • Hangulat: lehangolt
  • Fizikai állapot: gyenge
  • Lelkiállapot: hullámzó
  • Testsúly: 58 kg

Hazaérkezésem után 3-4 napig iszonyúan fájt a gáti sebem, minden este lüktető fájdalmat éreztem, olyannyira, hogy jegelnem kellett. A szoptatás miatt fájdalomcsillapítót nem szedhettem. Az aranyerem miatt nehézségeim adódtak a vécén… A sok fekvés és a kialvatlanság miatt teljesen le vagyok gyengülve.

Nem tudok 10 percnél hosszabb időt a szabadban tölteni. Egyszerűen nem bírok annyit állni, járni. A második emeletre feljutni is nagyon kimerítő, kétszer is meg kell közben állnom, hiába jövök lassan. De nem tudok hajolni, guggolni sem anélkül, hogy a testem ne tiltakozna. Óvatosan mozgok a lakásban, és szinte alig mozdulok ki. A baba folyamatos kézben tartása is nehézséget okoz. Az orvosom azt kérte, hogy a gáti sebem miatt lehetőleg súlyt egyáltalán ne emeljek az első hetekben. Még a 3 és fél kilós babámat sem!

Lelkiállapotom

Egyszer a fellegekben járok a babám miatt, másszor a fizikai korlátaim miatt el vagyok keseredve.
Nem tudom azt tenni, olyan tempóban és olyan minőségben, amit és ahogyan szeretném. Azt hiszem, a legfontosabb most az, hogy türelmesebb és nagyvonalúbb (elnézőbb) legyek magammal szemben. El kell fogadnom, hogy mire vagyok képes, és nem szabad, hogy amiatt rosszul érezzem magam, ha valami nem (úgy) sikerül. A célokat is nagyon mérsékelten kell kijelölnöm, és nagyon rugalmasnak kell lennem. Alapvetően azonban nyugodt vagyok, nagyon él bennem az a sikerélmény, ahogyan vettem az előttem álló akadályokat. Úgy érzem, a szülés próbatétele után minden ajándék.

Babám

A kisfiam 3150 grammal érkezett haza a kórházból. Születése után azonnal elkezdett szopni, így egy minimális visszaesés után gyorsan elindult a súlygyarapodása. Itthon is szépen szopik, és egészen kiszámítható a ritmusa az első perctől kezdve. Kb. 3 óránként eszik, és ideje 90%-át alvással tölti. Vannak rosszabb napok, akkor nyugtalanabbul alszik el és persze többet sír… De alapvetően nyugodt és békés baba.

Babafelügyelet, segítség

Most még van itthon segítségem, édesanyám, anyósom, és a párom. Hamarosan azonban nekem kell majd egyedül boldogulnom. Most, az első héten úgy érzem, teljesen ki vagyok szolgáltatva a környezetemnek. Amit csak tudok, másra bízok, de a babával kapcsolatos teendőket azonban csakis én végzem.

Célkitűzések

Mozgással kapcsolatban tudatosan nem volt és nem is lesz feladat az első hetekre. Kivétel a gátizomtorna, amit már a kórházban elkezdtem, és napi szinten végzek ezen a héten is.

TILOS emelnem és megerőltetnem magam, hisz az lassítaná a felépülésemet. 6 hétig nem kezdek tervszerű edzésbe. A legfontosabb a pihenés, minden pillanatot kihasználok a pihenésre, és ha lehetőség nyílik rá, az alvásra is. (Minden más háztartási és egyéb teendő megvár.)

A tejtermelés miatt már a kórházban elkezdtem odafigyelni tudatosan a folyadékbevitelre és a táplálkozásra. Itthon ezt folytatom, de nemcsak a tej miatt, hanem az egészségem és a regenerálódásom miatt is. A folyadék nagyon jótékonyan hat a regenerálódásra – tisztít, méregtelenít, illetve pótolja a kiesett veszteségeket. Tisztított vizet iszok reggeli vízkúra formájában – azaz 3 deciliter víz felébredés után és lefekvéskor. Emellett figyelek arra, hogy napközben óránként kb. 2 deciliter folyadékot – teát, gyümölcslevet, szörpöt fogyasszak.

A táplálkozásomban figyelek arra, hogy puffasztó ételeket ne fogyasszak – ne kerüljön bele az anyatejbe, ami puffadást okozhat a babának is. Emellett törekszem arra, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt egyek az ásványi anyagok pótlására és az emésztés elősegítésére is. Tudatosan figyelek a vitaminpótlásra.

A bőrápolás terén továbbra is nagyon figyelek a hasfalam kenegetésére. Sheavajat használok erre a célra.

Csoba Ildikó
A Gyermeked a személyi edződ című könyv szerzője