A nők életében luxus a szabadidő

A magyar nők leterheltek, kimerültek, kevés időt fordítanak magukra. Ha mégis sikerül ezen változtatni, akkor sokan támogató női közösségek létrehozásával vagy azokhoz csatlakozva tudnak igazán töltődni – derült ki a Rácz Zsuzsa író és a Richter Gedeon Nyrt. által meghirdetett Terézanyu pályázat írásaiból, melynek idén a nő és a szabadidő volt a témája.

„A fiam egyszer azt mondta, hogy olyan ez a jóga, mint egy női magazin, mindenféle rovat van benne” – írja az egyik pályázó rávilágítva, hogy mennyivel több egy ilyen alkalom a nők számára pusztán egy közösen végzett tevékenységnél. A nők támaszai egymásnak a mindennapi küzdelmekben, melyet a lelkiismeretükkel vagy éppen családjukkal vívnak önmagukért, azért a heti pár óra énidőért, ami csak az övék.

A több száz pályaműből az is kirajzolódik, hogy idő hiányában sokan választják a magányos sportot, például a futást, hogy kilépjenek a napi rutinból. A pályázat idei újítása volt, hogy egyéni írások mellett közösségek történeteit is várták. Végül 3 közösséget és 12 egyéni pályázót díjaztak.

A Terézanyu pályázat, a Richter a Nőkért program részeként már 7 éve segíti, hogy a sokszor tabuként kezelt női témákat a társadalom is megismerje.

Kell a nőnek a kimenő?

Nem kérdés, hogy minden nőnek kell a kimenő, kell a szabadidő, ám a tavalyi nő és a munka témára érkezett írások után érdekelni kezdte a Terézanyu pályázat kiíróit, hogy ha ennyit dolgoznak a nők, ennyire leterheltek mégis hogy jut idejük kikapcsolódni, kikapcsolni?

„Meglátásom szerint, kezdesz becsavarodni, megszürkülni, aszalódni, és egyszerűen szólva rossz úton járni… pont azt fogod elérni, amit minden nap el akarsz kerülni: a saját magad és a családod összeomlását” – ír egy pályázó arról, hogy az énidő hiánya hová vezethet.

Az írásokból kiderül, hogy a szabadidő a nők számára luxus. Ennek egyik oka az időhiány, az időhiánynak pedig sok esetben a nem megfelelő családi munkamegosztás.

A nyerteseket, akik között ezúttal közösségek is voltak, a zsűri tagjai – Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője, Dobó Kata színésznő, Pásztor Anna énekesnő és Rácz Zsuzsa írónő – választották ki.

A női közösségekben rejlő erő

„Mert minden közösségben erő van. Egy női közösségben varázslatos erő. Egy olyan helyről álmodtam, ahol a megszokott rutinokból kilépve, csak magunkra figyelünk, csak egymásra fókuszálunk” – nemcsak egy pályázó, hanem a Terézanyu pályázat kiírói is felismerték ezt, mikor úgy döntöttek, hogy az egyéni történetek mellett várják azokét is, akik egy közösséget létrehozva vagy ahhoz csatlakozva töltődhetnek. A pályázat a Richter a nőkért program része, s céljának tekinti a nők társadalmi és erkölcsi megbecsültségének támogatását. A program megvalósításában oroszlánrészt vállal évek óta Beke Zsuzsa, akit idén már másodszor választott meg a Forbes Magazin az ország második legbefolyásosabb magyar nőjévé.

Richter különdíj – a közösségekért közösségi díjazottja lett Pápai Ildikó és női közösségük: „Minden alkalommal rájövök, milyen egyformák vagyunk, mi nők. Nincs határa a fejlődésünknek és rengeteg energiát kapunk egymástól” – olvashatjuk a vallomást. Kádár Papp Nóra pedig többgyerekes anyukaként a Gyerünk Anyukám! mozgalom elindításáért kapta meg a Richter különdíj – a közösségekért elismerést. Nóra online, a saját nappalijából buzdítja mozgásra a nőket, miközben közösséggé kovácsolja őket, s aki szerint „az otthon töltött évek alatt felszínre törő, addig ismeretlen érzések, mint a bezártság, perifériára kerülés, ki és lemaradás érzése, monotóniából fakadó düh és türelmetlenség mind teljesen normális nem titkolandó dolgok. Viszont van rájuk gyógymód, ami nem más, mint a magunkra fordított idő.” Szintén Richter különdíj – a közösségekért díjat vehetett át Süle Viktória és a színjátszó kör. Viktória bevallása szerint a közössége támogatásával jött ki egy kilátástalannak tűnő helyzetből, s változott meg minden területen az élete: „A színjátszó a Családot jelenti számunkra. Azt köszönhetem a közösségünknek, hogy szépen lassan visszataláltam magamhoz és a saját értékeimhez.”

A legmenőbb kimenő a sport

„Szerinted el lehet mondani, hogy néha még a gyereked sem ad örömöt, mert a kimerültségtől beszélni sincs erőd, csak teszed a dolgod, mint a gép, mert esélyed sincs, hogy elengedd magad?” – teszi fel a kérdést Pápai Ildikó. Nem ő az egyetlen, aki arról ír, hogy milyen nehézségekkel jár anyának lenni, hogy az otthon töltött legszebb évek sokszor vezetnek elmagányosodáshoz, bezártsághoz.

  • Idén nagyon sok elvált nő pályázott. Megírták, hogy a válás után hogyan építették fel férj nélküli életüket és építették újra fel önmagukat is, hogyan sikerült az újrakezdés, és hogy ebben hol és hogyan kaphatott helyet a szabadidő.
  • Sok családos nő pedig arról számolt be, hogyan sikerült végül kiharcolniuk, hogy a társuk és az egész család támogassa őket kimenőjük megvalósulásában.

Sok nőnek jelenti a magányos sport a megoldást. A futás nagyon népszerű, nem meglepő, hiszen ez az egyik legkönnyebben megvalósítható tevékenység. Többen ezáltal valósították meg önmagukat, mint az a két díjazott is, akiket Bajnokanyu díjjal jutalmaztak. Nagy Tímea olimpia bajnok örömmel adta át Kunsági Raffer Gabriellának az elismerést, aki erőn felül küzd azért, hogy miután a Balatont körbe tekerte, éremmel a nyakában térhessen haza gyerekeihez. Hegedűs Zsuzsa szintén Bajnokanyu díjat kapott. Ő négy gyerek mellett, szinte embert próbáló küzdelemben, terepfutóként hódítja meg a legmagasabb hegycsúcsokat.

Tutorné Guba Adél már három éve ír, többször bekerült a döntőbe, de még nem nyert. Végig követte a zsűri, miként jutott el bevallottan a munkamániás nő egy betegség után Szélvészig, a szobabicikliig, aki ma már hű társa kimenős órájában. A Törzspályázó díjat idén ő kapta. Dr. Borbély Éva pedig, aki a Kell egy csapat díjat vette át, arról mesél, mennyivel több egy jógacsapat összejövetele a puszta jógánál.
Ferencz Ildikóé a Kimenő különdíj lett, ő az utazásban találta meg sok nő vágyát, amikor „nincsenek rutinok, minden nap más”. Ildikónak egyetlen szenvedélye van és ez az utazás. Csak arra spórol, hogy a panelből akár Nepálig repülhessen, akár a fiával közösen.

A Richter a Nőkért díj egyéni díjazottja Hornyák Éva arra tette fel életét, hogy a hátrányos helyzetű vidékeken élő nőknek segítsen a saját példáján keresztül, azoknak „akik negyven évesen szinte eltemetik magukat, mert a hitrendszerük szerint nekik ez a sors jutott. Álmaikat, vágyaikat meg sem merik fogalmazni önmaguk számára”

A Nők Lapja Psziché különdíját Apaceller-Kozák Virág vehette át, aki elmeséli, hogyan harcolt ki három gyerek mellett minden héten két órát magának. Az elején nehezen ment— mondja —, ám végül a férjében támogató társra talált.
A Sisterhood díjat is kiosztották idén, Virág Viktória kivételesen megrázó történetéért. Ő az a nő, aki bármit vállalna, hogy olyan életet élhessen, mint a legtöbbünk, de erre nincs esélye.

A fődíj a megszólaló lelkiismereté

A Terézanyu pályázat fődíjasa Kaluzsa Mónika lett, aki elérkezettnek látta a pillanatot, hogy levelet írjon önmagának a saját lelkiismerete nevében. Végül azt üzeni minden nőnek, hogy vállalják fel a konfliktust és álljanak ki magukért, mert azzal mindenki csak jól jár: „Szánj újra időt a magad örömeire, mert a te örömed, a családodé is lesz, akiket mindig mindennél előbbre valónak tartasz”.

A II. helyezett Balogh Anita lett, aki arról ír, hogy hogyan tölti azokat a hétvégéket, amikor a gyerekei éppen az apukájukkal vannak. Több ez az írás, mint két nap története, benne van az egész élete: „Megtehettem volna korábban is… több időt… magamra… talán akkor… Roli nem… tudod…. Oké, most már lazítok”.

„Azt fogok csinálni, amihez kedvem van” — közli a III. helyezett Glázer Ildikó, aki többgyerekes anyukaként elképzeli, milyen lenne egyedül egy titkos nap, ami csak az övé, amikor végre megvenné magának azt a tűzpiros cipőt is, míg a megosztott III. hely másik díjazottja, Szabó Ágnes az újrakezdését ábrázolja, ami egy válás, majd a nagylánya kirepülése után várt rá.

A 7. Terézanyu pályázaton összesen 15 díjat osztottak ki, az egyéni írások a terezanyu.hu oldalon és a Nők Lapja Psziché felületein is olvashatóak lesznek. A díjátadó végén a résztvevők fogadalmat tettek, hogy nincs több „majd”, „egyszer” és „pár év múlva”, Pásztor Annával közösen mondták, hogy mostantól kimenőzni fognak.

Richter