Mennyit tévézhet a gyerek? Mit nézhet és mit nem kellene még látnia? Szülőként biztosan benned is felmerültek mér ezek a kérdések! Ma ezekről kérdeztük Makai Gábor pszichológust.
Azt a tévhitet látom megerősödni általánosságban véve, hogy a szülők leginkább csak a szexuális tartalmú műsoroktól féltik gyermeküket és bizony gyakran nem tudják ők maguk sem eldönteni, hogy milyen mesefilm/műsor káros vagy hasznos.
A korhatár-besorolás egyértelműen hasznos
Ha egy szóval kéne megválaszolnom, hogy miért, azt mondanám, hogy a védelem. Lássuk be, hogy a szülő feladata eldönteni egy kiskorúnak, mit nézhet és mit nem. Tehát ebben az értelemben a korhatár-besorolás egy ajánlás, a szülő mankóként tudja használni ezt a fajta iránymutatást. Elsődleges célja mindennek az, hogy a gyerek lelki egészsége és szellemi fejlődése ne sérüljön, ne rekedjen meg.
Miért kell szabályozni a kicsik tévénézési szokásait?
Mert árthatunk vele, ha nem tesszük. De nem önmagában a tévézés káros, hanem a kontrollnélküliség. A probléma akkor kezdődik, ha az adott műsor a gyermek szellemi fejlettségét meghaladja. A pszichológia nyelvére lefordítva, a gyermek nincs azon a mentális szinten, hogy amit lát, azt egy koherens egész képpé szervezze. Sőt félelmet és intenzív szorongást generál a műsor látványa és tartalma. A kicsikben gyakran összemosódik a fantázia és a valóság, ami annyit jelent, hogy a gyermek valóságnak éli meg, amit lát. Ha egy szörny megöl, bánt, rettegésben tart egy szereplőt, akkor bizony még egy 5-6 éves gyerek is úgy érezheti, hogy az ágya alatt ott van a szörny, vagy akár az éjszaka leple alatt őt is bántani fogja. Mi felnőttek egy ilyen vagy egy ehhez hasonló mese láttára mosolygunk egyet és továbblépünk. Ha a gyerek még nem tud túllépni, mert nem érti vagy téves következtetést von le, akkor félni fog. Szélsőséges esetben szorongásos tüneteket alakulhatnak ki nála Akár bepisil, nem mer a sötétben egyedül aludni, de nem ritka, hogy rémálmok gyötrik a gyermeket.
A korhatár-besorolás jellegzetességei
A besorolást szigorú szabályok keretezik, pszichológiai szempontokat követnek, ahol háttérbe szorul a kereskedelmi nézőpont. A szülő elsődleges feladata ezeket észben tartva, szocializálni gyermekét a tévézésre, ami sok félreértés ellenére, tud minőségi időtöltés is lenni.
- 0-3 éves kor
A képek és a hangok együttes értelmezésére képtelenek, tehát egy ilyen korú gyerek számára nem a szexuális tartalmú filmek tiltása a központi kérdés, hanem önmagában a villódzó fények, amelyek izgalmi állapotot gerjesztenek a gyerekben.
- 3-7 éves kor
Ahogy mentálisan fejlődik a gyermek, úgy a korhatár-besorolás is egyre megengedőbb. Egy óvodás gyermek még nagyon sérülékeny. Noha neki már nem okoz nehézséget a villódzó fény, ám intenzív szorongást tud kelteni benne a félelmet keltő zene, a homályos, kesze-kusza jelenetek. Számukra a TV egyfajta „mágikus ablak”. Vagyis azt feltételezik, hogy az ott szereplő figurával ők kapcsolatba tudnak lépni, akár még beszélni is. A szereplőkkel való azonosulás sok veszéllyel jár, mivel biztonságérzetük inoghat meg. Egy óvodásban tehát bizonytalanság alakulhat ki, ha családon belüli erőszakot lát, egy gyermek elhagyását vagy egy állat megsérülését.
- 6-12 éves kor
Ők már képesek figyelembe venni a szereplők szándékait, legyen az agresszív cselekedet vagy jóhiszemű. „Átlátnak a szitán”, ami már egy stabilabb énképre és szellemi fejlettségre utal. Az életkori sajátosságnak megfelelően nő az erőszak iránti igényük, azonban ezt nem kell kiszolgálni erőszakos mozifilmekkel, vagy sorozatokkal. Az igény hátterében az a pszichológiai folyamat áll, hogy kezdenek serdülni, autonómia iránti igényük markánsan megjelenik viselkedésükben és érdeklődési körükben.
- 12-18 éves kor
A szex számukra már nem egyenlő az agresszióval. Kisebb korban a szexuális tartalmú jelenetek látványa nem azonos az intimitással vagy azzal, hogy ez egy természetes módja annak, ha két ember örömöt akar egymásnak szerezni. Sőt, ellenkezőleg, a jelenet szereplőit félelmetesnek és vadnak élik meg. Tehát egy serdülő számára nem hasad le a szexualitás az intim együttlétekről, tudják, hogy mi történik a képernyőn. Zárójelben jegyzem meg, hogy már maguk is aktív gyakorlói a szexnek.
A szülő mint szakember
Pszichoterapeutaként azt szoktam megfogalmazni, hogy a szülőnek szakemberré kell válnia, abban az értelemben, hogy ő maga cenzúrázza a filmet, amit a gyermeke megnéz. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha együtt ülnek le és együtt nézik meg a mesefilmet, filmet, sorozatot stb. Kulcsfontosságú szerepe van mindennek abban, hogy esetlegesen a gyerekben lévő félelmek kikerüljenek. A gyermekkel minden egyes filmet át kell beszélni. Beszélgetés, rajz, játék formájában tetten érhetőek a gyermek azon fantáziái, amelyek arra utalnak, hogy tévesen vont le következtetéseket, megterhelő volt számára a látvány.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
https://www.facebook.com/makai.gabor.pszichologus
