Férfiak iskolája – 19. lecke: Itt fáj, ott fáj

Sokszor hallani férfiaktól, hogy a nők folyton csak panaszkodnak. Sajnos a napokban átélt saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy nem szabad félvállról venni a dolgokat, mert akár komoly következménye is lehet.

„Szedd össze magad”

Ha valahol fáj vagy rossz a közérzetünk első körben a támaszt nyújtó párunknak szólunk, hogy valami nincs rendben. Előfordul, hogy párunk megijed és hirtelen nem tudja mit tegyen. Legbelül pánikba esik és nem igen tud a helyzettel mit kezdeni. Ilyenkor többféle reakció is várható, ami nem minden esetben azt tükrözi, amit a férfiak a valóságban megélnek és előkerülnek védekező szóösszetételek: „szedd össze magad”, „menj el orvoshoz”, „a gyereket most ki fogja ellátni?”, „nem csak beképzeled magadnak?”, „majd kialszod”. Előfordul, hogy kórház lesz belőle és akkor eluralkodik a pánik. Akkor a „saját felelősségre haza lehet jönni a kórházból” mondat sem kizárt, hogy elhagyja egy-egy férfi száját.

De mentségükre legyen mondva nem a rosszindulat váltja ezt ki belőlük, hanem inkább az, hogy nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. Megszokták, hogy a párjuk ott van mellettük, intézi a háztartás és a gyerekek dolgait. Az Ő betegségével a hétköznapi rutin megszakad és nehéz hirtelen átszervezni a dolgokat. Kell lélekjelenlét hozzá az biztos.

A nők tényleg gyengék vagy csak rosszul kommunikálnak?

Szokták mondani, hogy aki panaszkodik folyton az nem igazán beteg csak figyelemre vágyik, hiszen ha az lenne elmenne orvoshoz. Lehet van benne igazság. De kétségtelen, hogy a nők többsége igyekszik a bajait elnyomni, mert úgy érzik a család előbbre való, mint az Ő nyűgjük. Emellett még sok esetben párjuk se veszi komolyan a már árulkodó jeleket.

Valóban igaz, hogy a nők többsége, ha panaszkodik az nem mindig talál megértésre. De vajon ez a férfiak hibája? Vajon mi nők esünk túlzásba a panaszainkkal? Vagy gyengék vagyunk? A szülést kibírjuk, akkor egy kis hasfájás meg sem kottyanhat?

Tény, hogy a Péter és a farkas effektus nem kifizetődő. Azaz, ha csak örökké farkast kiáltunk, de nem megyünk orvoshoz és tűrjük a fájdalmat és bekapkodunk gyógyszereket a tűnetek enyhítésére, akkor igazolást adunk párunknak is arra, hogy ezek csak nyafka epizódok az életünkben. Fontos komolyan venni testünk jelzéseit.

Nem szabad félvállról venni a dolgokat

Sokszor a fájdalom jó, mert a test fájdalommal jelzi a „meghibásodást”. Persze az elszenvedője nem mindig gondolja így. A lényeg, hogy semmit sem szabad félvállról venni! Az évek óta tartó has- vagy fejfájás nem normális, de lássuk be az sem az, ha csak sírunk, de nem teszünk semmit annak érdekében, hogy utána járjunk mi lehet az oka. Előfordul, hogy a rengeteg orvosi vizsgálat sem tudja kideríteni, hogy mi a baj forrása és a stressz kerül előtérbe. De van úgy, hogy egy véletlen folytán aztán fény derül mindenre. Összeesünk munkahelyünkön és a kollégák erőnek erejével visznek kórházba. Fontos, hogy sose adjuk fel és keressük az utat a kiderítésére és ne csak azt hallja párunk nap, mint nap, hogy megint fáj.

Az ölelés mint elsősegély

Akkor hogy is van ez? A nők mit is várnak a férfiaktól, ha betegek? Nagyon egyszerű: megértést és gondoskodást semmi többet. Nem várják, hogy helyettük megoldják a problémáikat és nem várják, hogy kiváló diagnosztaként elemezzék bajaikat. Csupán egy ölelésre vágynak és arra a mondatra, hogy „minden rendben lesz!”.

Később persze nagyon fontos az együttműködés a családi dolgok megoldása kapcsán, de az első ijedségre az ölelés a legjobb gyógyír, mert mi nők bár sokszor erősnek mutatkozunk, mégis legbelül mi magunk is kis gyermekek vagyunk, akik óvásra és gyengédségre vágynak.

Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember

Köszönet a Szent Imre kórház és a Dimenzió Csoport együttműködésével létrejött VIP1 – Általános Belgyógyászati és Kardiológiai Osztály minden Kedves Dolgozójának a gondoskodásért és a professzionális ellátásért.

Kedves Olvasó!

Ha úgy érzi, hogy nem ért egyet, vagy nagyon is egyetért, kérjük ossza meg velünk és írjon a jól bevált Lelkitárs Postaládánkba a lelkitars.postalada@gmail.com címre, ahol továbbra is várjuk leveleiket, melyekből néhány véleményt megosztunk majd az olvasókkal.