Férfiak iskolája – 18. lecke: Antifenimizus, avagy a férfihang

A minap egy kedves barátom felhívta a figyelmemet egy internetes, magát férfimagazinnak nevezett oldalra, ahol nem titkoltan kissé negatívan nyilatkozik az oldal írója a nőkről és azok „önsorsrontó” mivoltjáról…

Bár az interneten igen széles körű a női és férfi megközelítésből született cikkek sora, és bár nem minden esetben érdemes elolvasni, mert sokszor elfogultak lehetnek ezek az írások, mégis hajlamosak vagyunk belemélyedni és talán elhamarkodottan véleményt is mondani róluk.

Az internet arcnélkülisége

Az internet veszélyes, ugyanakkor jó korképet is adhat az adott társadalom mentális állapotáról. Itt nem is mennénk bele a politikai cikkekbe, vagy az újabban divatossá vált bölcseleteket író fiatal felkapott huszonéves írónők közösségi oldalain és könyveiben írtakba, amik párnákra, telefontokokra és talán csak a szappantartókra nem kerülnek rá. És nem mennék bele a legújabb internetes sportba, amit egyre többen űznek, a trollkodásba. A legjobb esetben is ezek csak szeletei az internetes megjelenéseknek.

Azonban azok a megnyilvánulások, amik már nem csak cikkekben, hanem akár a Facebook-on egyszerű post-ok alatt is megjelennek hozzászólásként, nagyon is elgondolkodtatóak. Manapság nem érték a szeretet kinyilvánítása, nem érték az érzelmek megmutatása, sőt gyengeségnek tekintik sokan. Azon az oldalon, amit cikkünkben fentebb említettünk, megjelenik az antifeminizmus és a férfiak hangjának titulálja magát. Sok férfi talán egyetért azzal, hogy a kedvesség, a virág, a szép szavak és a nők vágyainak megfelelés papuccsá tesz valakit, mégis így nőként engedjék meg, kedves férfi olvasók, hogy ezt cáfoljuk és egyben a ”bétaságot”, mint vadonatúj minősítési rendszert ne akkreditáljuk, mi nők.

Bétaság mint minősítési rendszer

Az alfahím, mint minősítés már köztudott és sokan szeretik használni ezt a kifejezést. Azonban ennek a meghatározásnak – ami alapvetően nem az erőszakra és nem az agresszivitásra találták ki, ahogy azt manapság hajlamosak sokan használni – leginkább a vezetésről, példamutatásról kéne szólnia. A vezetés nem egyenlő az uralkodással és zsarnokoskodással. Az állatvilágban is az alfa hoz döntéseket és vezeti a falkát, azonban ezzel felelősséggel is tartozik egyben a csoport tagjaiért.

Az alfaság mellett felütötte a fejét a bétaság meghatározás is – mostanában –, melynek kitalálói szerint ennek jelentése homlokegyenest a másik végletet kívánja meghatározni, azaz a béna, lagymatag, semmire sem jó férfit, akinek tulajdonságai a kedvesség, a nők vágyainak kiszolgálása és egyben papuccsá válása.

Hipergámia

Néhány hozzászólás a neten a hipergámiára (nők párválasztási ösztöneire és házasodási stratégiájára is szokták használni ezt a szót) hivatkozással szeretnék felhívni a férfiak figyelmét arra, hogy tessék vigyázni, mert a nők ösztönösen az alfahímeket keresik és tessék vigyázni, mert a bétaság hátrány.

Valóban ez határozná meg a nők vágyait?

A sok pénz, a kigyúrt felső férfi test, a hatalom, ami alfahím képet adhat? Valóban a nők csak ennyire tartanák partnereiket? Ez alapján választanának? Az ösztön, hogy a létfenntartás fontos, az erős férfikar ölelése védelmét kell keresni, kizárná azokat a férfiakat, akik esetleg egyik vagy másik tulajdonsággal nem rendelkeznek? Vajon a pénz hiánya a szerelmet azonnal kiírtja? Vajon, ha egy férfi nem izmos esélytelen a nőknél? Vajon ha egy férfiben minden alfahímség megvan, de kedvesség és az érzelmek kimutatása már nem fér bele, akkor tartós lesz az a kapcsolat? Vajon olyan soha nem történt, hogy a tökéletesnek ható pasi mellől egy nő a „bétának” tűnő férfi karjaiban kereste a boldogságot? Vajon az alfahímség a külső jegyek alapján határozhatóak csak meg? Vajon az a férfi, akin nem látszik elsőre, de annál jobban elégíti ki egy nő vágyait minden szempontból, nem lehet befutó egy nőnél, mert nincsenek alfa jegyei?

Sok-sok kérdés és lenne sok-sok válaszunk is rá, de nem nekünk kell ezekre itt és most válaszolni, hanem mindenkinek a belső hangjára kell hallgatnia. Az a legjobb, ha megkérdezzük a párunkat, hogy mire vágyik és szeretjük annyira, hogy kedvében akarjunk járni. Bár nem divat, de reméljük az lesz, hogy a szeretet feltétel nélküli lesz és a feminista és antifeminista írások szerzői egyaránt megtapasztalják a szerelmet, ami az addigi rossz tapasztalataikat és az abból levont általánosságaikat átformálja.

Juhász-Nagy Mónika
rekreációs szakember

Kedves Olvasó!

Ha úgy érzi, hogy nem ért egyet, vagy nagyon is egyetért, kérjük ossza meg velünk és írjon a jól bevált Lelkitárs Postaládánkba a lelkitars.postalada@gmail.com címre, ahol továbbra is várjuk leveleiket, melyekből néhány véleményt megosztunk majd az olvasókkal.