Az újszülöttek és csecsemők kendőkbe tekerése régi időkre tekint vissza. Kultúrkörtől, éghajlattól függően más-más módon pólyázták és pólyázzák a kicsiket. Napjainkban már a „divatnak”, az interneten a pólyázásról terjedő híreknek és a pólyás babás fényképeknek is formáló ereje van, sokakat ez is befolyásol a döntésben.
Moro-reflex
A Moro-reflex részeként a baba hirtelen szétlöki, kitárja a karjait, kezét és ujjait kimerevíti, mintha hirtelen megrémült volna valamitől. Ezután közelebb húzza testéhez a végtagjait, mintha próbálna belekapaszkodni valamibe. Ez általában akkor figyelhető meg, amikor az újszülött feje hirtelen helyzetet változtat vagy egy erős zaj megijeszti a picit. A Moro-reflex a baba 3-4 hónapos kora körül, az idegrendszer fejlődésével párhuzamosan kezd megszűnni.
Létezik egy feszes pólyázási technika, ami olyan szorosan rögzíti a baba kezeit és lábait, hogy a csöppség nem tudja azokat mozgatni. A karok effajta leszorítása azoknál az újszülötteknél és csecsemőknél lehet célravezető, akiknél a veleszületett Moro-reflex túlságosan intenzíven jelentkezik; bár a lábak leszorítása ebben az esetben sem indokolt. Azoknál az újszülötteknél és csecsemőknél, akiknél nagyon gyakori a Moro-reflex, nehezen megy az elalvás, a pihenés. Mivel a szoros pólya a karok mozgását gátolja, a gyermek könnyebben álomba tud merülni. Ebben az esetben is ügyelni kell azonban arra, hogy – a karok leszorítása ellenére – a lábak mozgási szabadsága megmaradjon.
Sok szülő előszeretettel választja a feszes pólyázást, mert szerintük ez a technika elcsendesítheti a sírós babákat, és könnyebben elalhatnak a kicsik. Úgy vélik, hogy a szoros bebugyolálással az anyaméhben uralkodó, a gyermekre nyugtatóan ható körülményeket tudják utánozni. A szakemberek azonban óva intenek attól, hogy ilyen módon alkossuk meg a 4. trimesztert a gyermek számára. Megjegyzendő, hogy az anyaméhben több mozgási szabadsága van a lábaknak, mint az alsó végtagokra is kiterjedő szoros pólyában. Ezen túlmenően, a feszes pólyázás és az anyaméh biztosította lábpozíció is eltérő, míg előbbi esetben kinyújtott, második esetben felhúzott helyzetben vannak a lábak.
Különösen veszélyes lehet a feszes pólyázás a nyári hőségben, amikor a pólya miatt a plusz hőt nem tudják a csöppségek leadni. Ekkor a baba könnyen felhevülhet, és a kiszáradás tünetei jelentkezhetnek nála. Emellett, a feszes pólyázás bizonyos idegeket is elnyomhat. Megfigyelték azt is, hogy a feszesen pólyázott lábú újszülöttek és csecsemők körében, a fixált pozíciójú lábak miatt gyakoribb a csípőficam (csípőízületi diszplázia), ami egyébként hazánkban a csecsemők mintegy 1-2 %-át, döntően a lányokat érinti. A feszes pólyázás nem engedi azt sem, hogy tökéletes legyen a légzés, és gyakoribbá válik a hirtelen csecsemőhalál. Magától értetődően a feszesen pólyázott baba csak hanyatt fekve tud feküdni, aludni, ami növeli a koponya deformitások kialakulásának a valószínűségét.
Kell-e egyáltalán a pólya?
Nem kell végleg lemondani a pólyázásáról, a szülőknek tetsző, pihe-puha bugyolálásról, mindössze odafigyeléssel kell kiválasztani a pólyát! Az ideális pólya, normál Moro-reflexes babáknál, nem szorítja le a karokat, és mozgási szabadságot enged a lábaknak. A pólya anyagának megválasztásakor nem árt odafigyelni arra, hogy a pólya anyaga légáteresztő legyen.
Dr. Budai Marianna PhD.
szakgyógyszerész
