Családi dinamika – családdinamika

Vajon lehet-e egy gyermeket önmagában figyelni, egy elszeparált, fejlődésben lévő személyiségként? Vajon lehet-e bárkit anélkül megismerni, megérteni, gyógyítani, hogy nem nézzük a családját, a közösségeit, amiben benne él?

Pszichológusként sokszor találkozom azzal a helyzettel, hogy a terápián a gyermekkel elindulunk a gyógyulás, a változás útján, de valamilyen – első ránézésre – érthetetlen módon megakad a folyamat. Vagy ha a gyermek jobban lett, valaki mással történt valami a családban.De olyan is gyakran megesik, hogy a gyermek a családi helyzetben újra rosszabbul lesz, felerősödik a tünete. Mintha a problémájának lenne valami funkciója.

Mutasd a családod!

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy kipróbálhassák önmagukat. Az “okosan” kialakított szülői korlátok teret engednek a próbálkozásnak, de jelzik a határt is, ameddig el lehet menni. – Szabadon fogva a gyereket

Számos családterápiás iskola, irányzat próbálta már megérteni, hogy mi is a család, hogyan működik, és ebben hogyan vannak jelen az egyének. Bár az elméletek között jelentős különbségek vannak, ennek a vonulatnak az egyértelmű hozadéka, hogy a családot elkezdték nagyobb jelentőséggel felruházni. Általuk megértettük, hogy a család nem csak emberek jogi, anyagi, erkölcsi közössége, hanem annál sokkal több!

Van történetük, van gyökerük, vannak rendszereik, alrendszereik, határaik, és a jelenlevő – vagy akár nem jelen levő – személyeknek szerepeik, funkcióik. Így a problémás helyzetben a terápiába járó egyén tünetének is van valamilyen funkciója.

Dinamikában az egyensúly

A család működésének fontos eleme, hogy a családtagok közti dinamikával, hatásokkal egyfajta egyensúlyt tartanak fenn. Hasonlóan, mint a termosztát, mely a külső ingerek, változások hatására kapcsol be, hogy megfelelő hőmérséklet legyen. A tünetet hordozó személy (aki sok esetben a gyermek) a problémájával valamiféle bekapcsolt termosztátként fenntart egy furcsa, de kiszámítható egyensúlyt. Így a tünet csökkenése, vagy megváltozása újabb felborult családi életet okozhat. Például gyakran előforduló probléma, hogy a gyermek nem akar egyedül aludni, nem akar „kimenni a szülői ágyból”. Egy esetleges sikeres terápia után/közben felmerülhetnek azok az indokok, amelyek megvédték az anyát/apát az intim kapcsolattól, az együttalvástól. Így a gyermek javulásával egyidejűleg megjelenhet egy párkapcsolati krízis, amely a valódi oka a gyermek tünetének. Természetesen nem minden esetben erről van szó, de a családi működés megértése elengedhetetlen a gyermek megértéséhez!

Alrendszerek, koalíciók és szövetségek a családban

Az édesapa a férfi nemi szerep elsődleges hordozója. A gyermek rajta keresztül látja és érzi a férfi-, a férj- és az apaszerepek külsőségekben megnyilvánuló és belső tartalmakra utaló jellegzetességeit. – Apu, a sztár!

A család a rendszer működése érdekében strukturáltan működik. A családtagok alrendszerekbe, szövetségekbe vagy koalíciókba csoportosulnak. Így beszélhetünk szülői alrendszerről, gyermekek alrendszeréről, vagy anya és lánya közti szövetségről.

Problematikusabb, mikor koalíció alakul ki egy harmadik taggal szemben, például szülő és gyermeke között a másik szülő felé. Ilyen esetben a szerepek szinte előre lejátszottak, és az alrendszerek problémás működését is láthatjuk, mivel a szülői és gyermeki alrendszer összemosódott, vagy összekeveredett.

A jól működő családban határok vannak az alrendszerek között, melyek biztonságot nyújtanak, de közben nem túl ridegek, szigorúak. Ugyanis a túl erős határok megfojtják a benne élőket, és az élettel természetesen járó változásokra nem tudnak reagálni. Hiszen a családi életciklusok minden család életében eljönnek: ifjú párból gyermekes család lesz, majd óvodába, iskolába kerül, a gyermek serdül, vagy kirepül a családból. Ezek mind várhatóak, mégis minden családtag részéről változtatást igényelnek.

A kifelé zárt családok elkülönülhetnek ugyan a külső kapcsolatoktól, és erős családként lehet őket látni, mégis zavart kelthet a növekvő gyermek önállósodásában. Ez fokozódik akkor, ha a családon belül összemosódnak a határok, nem egyértelmű, hogy kinek mi a dolga, kihez mi tartozik. Például akár abban is megjelenhet, hogy a kiskamasz gyermeknek az öltözködésébe, testével kapcsolatos teendőkbe, élményeinek megélésébe teljes mértékben beleszólnak. De ez csak egy eset a sok közül. A család működése, értékei, szabályai, rituáléi nagyban befolyásolják, hogy a külső kapcsolatokhoz, az őket ért eseményekhez hogyan viszonyulnak.

A változást előmozdító lépések: közös lépések

A család egy olyan rendszer, ahol senkit nem lehet önmagában egyedül, egy egységként nézni. A tagok cirkulárisan, körkörösen hatnak egymásra. Ettől válik egyensúllyá a működés.

– Lehet, hogy a gyermek egy másik helyzetben nem pisilne be.

– Lehet, hogy a férj nem lenne agresszív egy másik feleséggel.

– Lehet, hogy a feleség nem kiabálna egy másik családban.

– Lehet. Lehet, Lehet.

A szerepek azonban biztos, hogy találnak maguknak valakit, akik betöltik őket. Az agresszív apa eltűnése után a legnagyobb fiú, vagy a nevelőapa válhat agresszívvé. Semmit sem érdemes magában figyelni! A család működik. Vagy rosszul, vagy jól, de mindenesetre egyfajta egyensúlyban. Így a változáshoz figyelembe kell venni az egész egységet, és közösen munkálkodni ahhoz, hogy változás álljon be!

Standovár Sára
pszichológus

interaktív gyermekterepeuta